Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-22
53 az a mód, ahogyan az általa vezetett egyházkerületben elbánt mindazokkal a paptársaival, akik az övétől eltérő véleményt mertek az idők során megfogalmazni. Mindezek okán az idézett kijelentést vissza kell utasítanunk. Az legfelj ebb akkor lenne igaz, ha így hangzott volna: Tőkés László az egész Kárpátmedencében élő Fideszszimpatizánsok egységének a megtestesítője. Mert a püspök, sajnálatos módon, abba a Magyarországon elindított politikai játékba is bekapcsolódott, amelynek a c élja a „magyarabbakat” a „kevésbé magyaroktól” megkülönböztetni, amely ennek nyomán a polgári demokráciákon kívül rekesztett módszerekhez nyúl, s amely egyetlen, meglehetősen populista, szélsőségekkel is gyakran összekacsintó politikai orientációt kiált ki igaznak, üdvözítőnek. Ezt a játékot Erdélybe is importálták, és játszani kezdték, figyelmen kívül hagyva a kisebbségben élők egységének megőrzésére vonatkozó okjektív kényszert. Így jutottunk el idáig, amikor már Erdélyben is vannak „jó magyarok” és „ross z magyarok”, s a két kategóriába történő besorolás nyilvánvalóan a püspök által egyszemélyben, bosszantó testületek kontrollja nélkül vezérelt „jó magyarok” előjogai közé tartozik. Tőkés László figyelmen kívül hagyta azt, hogy esetleg azok között az ember ek között is lehet értékes egyén, akik éppen szocialista, szociáldemokrata vagy pedig szabadelvű meggyőződésűek, akik mai helyzetük megítélését nem feltétlenül Trianonig vezetik vissza, s akik a megoldást nem elsősorban és kizárólag a konfrontációban, a na gymagyar gőg ismételt bebizonyításában, hanem az együttműködésben vélték felfedezni, s akik a modernizációt elengedhetetlenül fontosnak tartják. Soha nem hallottuk elismerni például a baloldal egyetlen cselekedetét sem, és soha nem voltunk tanúi annak, hog y a job boldalt megdorgálta volna valamelyik ballépéséért, hiszen az az oldal sem hibátlan. Ilyen körülmények között jutott el a püspök odáig, hogy az egykor közös érdekvédelmi szervezetben korábban zsíros pozíciókból kiszorult személyek kis létszámú csop ortjának az élére álljon, és ádáz harcot hirdessen mindazok ellen, akik nem állnak át a táborába. A harc valódi tétje a politikai befolyás, a pozíció és a pénz (számottevő hányadának) megszerzése. Aki megfigyelte a nyáron a püspök csoportja és az RMDSZ kö zött lezajlott tárgyalássorozatot, láthatta a Tőkésék kívánságlistáján, hogy a pluralizmus szükségességére vonatkozó cél mellett, ugyanolyan súllyal ott álltak a szervezeti vagyon, a parlamenti és önkormányzati helyek, valamint a pénzforrások elosztására v onatkozó követelések. Pedig egyelőre az sem volt világos, hogy a sok „alternatív”, ám mindmáig talán jogilag be sem jegyzett szervezet milyen támogatottságot tud egyenként és összesen felmutatni, hol működnek helyi vagy területi szervezeteik, és pontosan h ány erdélyi magyar tagja is van ezeknek az alakulatoknak. Rossz tanácsokat hallgatott meg Tőkés László, amikor nem fogadta el az RMDSZ ajánlatát, hogy a közös listán szerepeljen, és hatalmas felelősséget vállalt magára. Foglyává vált azoknak, akik szerepv esztésük nyomán mellé sodródtak, és asszisztálnia kell a szóban forgó személyek mindenféle skrupulusokat nélkülöző pozíciószerzési hadakozásához. Kár. A politikai harcon kívül álló, az abban közvetlenül nem érdekelt ember megdöbbenve figyeli ezt az egymás nak feszülést, és nem sokat ért belőle. Nem érti, hogy miért nem lehetett az erdélyi magyarság nagy többsége által szorgalmazott egységet megőrizni, s miért is jutott a közösség oda, hogy esetleg európai képviselet nélkül maradhat csak azért, mert a szerep tévesztésben leledzők úgy vélik, ha ők nem nyerhetnek, inkább veszítsen mindenki. Tőkés László is elismerte azonban, éppen a lapunknak adott interjúban, hogy kár lenne lerombolnunk az RMDSZt, mert azt a közösség számtalan jóindulatú embere sok erőfeszíté ssel építette fel, csakhogy az RMDSZ alapos megreformálásra szorul. Ebben egyetértünk. Mindössze az nem világos, hogy ez esetben miért nem fogadta el a felkínált helyet – feltételekkel. Ezért érzi sok erdélyi magyar ember úgy, hogy az RMDSZre kell szavaz nia, s meg kell védenie azt, amit eddig felépítettünk, mert a közös erőfeszítéssel létrehozott és konszolidált szervezet sok megbecsülendő eredményt hozott már a közösségnek. Másfelől, éppen a különindulás adott okot egyeseknek arra, hogy a protesztszavaz ataikkal a püspök,
