Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-05
14 Bugár embere - avagy: Simon Zsolt vagdalkozásai Felvidék.ma 20071105 04:30 „Bugár embere”, ezzel a címmel jelent meg az egyik legolvasottabb szlovák (bulvár) hetilapban, a Plus 7 dníben terjedelmes in terjú az MKP volt mezőgazdasági miniszterével, Simon Zsolttal. Minden bizonnyal ő viseli – Bugár Béla után – a legrosszabbul, hogy az MKP kongresszusa Csáky Pált választotta elnökké, és hiányzik neki a miniszteri bársonyszék is. Identitászavar Simon a g azdag vállalkozó fölényével és valószínűleg a miniszteri hatalmának idején szerzett, látszólagos önbizalommal nyilatkozik, mégis könnyen felismerhető, hogy identitászavarral küszködik. Arra az újságírói kérdésre, hogy „Ön Szlovákiában élő magyar. Hátrányos an megkülönböztetettnek érzie magát?”, Simon érthetetlen magyarázkodásba kezd: „Ez a definíció nem helyes. Ha Magyarországon születtem volna, akkor lenne helyes.” Az újságíró felvetésére, hogy „Bugár Béla is azt nyilatkozza önmagáról, hogy ő magyar, nem s zlovák. Ön szlovák?”, Simon Zsolt tovább „csűricsavarja: „Tudjuk, hogy a múlt században a határokat megváltoztatták, és az én őseim ugyanott éltek, ahol én ma. Az hogy magyarnak érzem magam és az is vagyok, még nem jelenti, hogy nem érzem magam a Szlovák Köztársaság polgárának. Szlovákiában fizetek adót, itt teremtek értéket. Ezért nem tetszik nekem a mai uszító politika.” Nem véletlem, hogy az újság is Simonnak ezt a válaszát emeli ki. Szánalmas, ahogy Simon a szlovákiai magyar közösség saját identitásáé rt folytatott küzdelmeivel szemben azt az attitűdöt képviseli, amelyet leginkább a szlovák többséghez tartozók szoktak. Pedig hosszú időre, sok energiára és türelemre volt szükség ahhoz, hogy a szlovák sajtóban velünk kapcsolatban néhányan meghaladják az „ elmagyarosított szlovákok”, „magyarul beszélő szlovákok”, „magyar nemzetiségi kisebbség”, „szlovákmagyarok” jelzőket és végre a szándékosan lekicsinylő és megalázó szókapcsolatok helyett, egyszerűen, Szlovákiában élő magyaroknak tartsanak bennünket. Tény, hogy Szlovákiában – különösen a mai feszült politikai légkörben – sok szlovák tagadná meg tőlünk legelemibb jogunkat, a személyes öndefiníció szabadságát. Simon Zsolt ennek enged és ebben a hisztérikus hangulatban „önszorgalomból” szeretne pontokat gyűjte ni a többségi nemzetnél. Szinte kikéri magának, hogy őt Szlovákiában élő magyarként határozzák meg. Elgondolkodtató, hogy ezt miért a Szlovákiában élő magyarokat képviselő Magyar Koalíció Pártja parlamenti képviselőjeként teszi. Summa summarum: Simon Zsolt tal oda jutottunk, hogy a szlovákiai magyar párt képviselőjénél a „magyar” jelző kiveri a biztosítékot. Nem tetszik neki az uszító politika, de gyakorolja – ez az ember első gondolata Simonról, ha már elolvasta a terjedelmes beszélgetést. A második pedig az, milyen célt szolgál, hogy a szlovákiai sajtóban Simon szinte korlátlan teret az MKP és a szlovákiai magyar közösség bomlasztására. Simon könnyedén átsiklik a miniszteri székben élvezett előnyöket, a saját cégének juttatott EUs támogatásokat firtató k érdések felett. Ahogy az MKPt nyolc éven keresztül irányító gazdasági lobbi létezését is Csáky agyszüleményének tartja. Amit persze szerinte Duray sugallt. Duray Miklós a mérlegen Az interjú legterjedelmesebb része – mint tavasz óta Simon legtöbb megny ilatkozása – Duray Miklós elleni kirohanás. „Duray semmi említésre méltót nem tett.”, mondja sommásan az a politikus, aki önmaga is beismeri, véletlenül került a politika közelébe 2002ben, gazdag gömöri vállalkozóként, egyenesen az MKPnak kijáró mezőgazd asági miniszteri székbe. Mondja ezt az a vállalkozó, akit a gyors politikai és pénzügyi karrier ígéretével „röptettek” a magas politikába, és lepereg róla, hogy a sajtó bőségesen megszellőztette homályos milliós pénzügyi manővereit. Gátlástalanul ismétel geti kedvenc politikai ars poeticáját: „Minél több gazdag emberre van szükség.” Kérdés, hogy a példája követendőe.
