Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-22
30 Rossz hír az is, hogy a napokban Bukarest megkapta az utolsó figyelmeztetést az Európai Bizottságtól: ha december 16áig nem küszöböli ki az un iós mezőgazdasági támogatások egységes igazgatási és ellenőrzési rendszerének működésében tapasztalt súlyos hiányosságokat, Brüsszel életbe lépteti a csatlakozási szerződésben foglalt védzáradékot, és átmenetileg visszatartja a Romániának járó agrárkifizet ések 25 százalékát. Ezzel Romániának nemcsak a 2008as 443 millió euró agrárszubvenció negyedét nem térítik vissza, de Bukarest búcsút mondhat a több mint 1 milliárd eurós vidékfejlesztési csomag nem egészen 7 százalékának is, azaz összesen 180 millió euró t a költségvetés terhére kellene kifizetni a gazdálkodóknak. vissza IRHÁZI JÁNOS / ARAD, VASS PÉTER Kettecskén MaNcs 2007.11.22. Parászka Boróka A románmagyar közös kormányülésről A múlt héten, november 14én Nagyszebenben tartott magyarromán kormányülés sajnálatosképpen a leglaposabb és legmeddőbb volt az összes közül. Az első, 2005ös bukaresti találkozó tétje az volt, sikerüle a frissen alak ult, reformpárti, az uniós csatlakozásra készülő román kormánnyal a legfontosabb kérdésekben közös hangot találni. Tavaly év végére megkoptak ugyan a szép remények, de 2006 még mindig a kiegyezés éve volt. A csatlakozás előtt a román fél érdekelt volt Buda pest támogatásának biztosításában, a magyarok pedig — épp emiatt — abban reménykedhettek, hogy megoldhatók lesznek a hosszú évek óta pangó ügyek. A közös kormányülések lobbierejében bízott az RMDSZ is, amely két évvel ezelőtt sikereinek csúcsán állt. Ráadá sul a választás előtt álló román és magyar kormánypártok is a pozícióikat erősítették a barátkozással. A Gyurcsánykormány az első két kormányülésen kapott lehetőséget arra, hogy bizonyítsa: a rendszerváltás óta először olyan politikával lép porondra, amel y átrendezi az ún. kisebbség, avagy nemzetpolitikát, felülvizsgálja saját regionális viszonyait, új helyet kér a Balkánpolitikában, sőt új dimenziókat teremt a visegrádi országok számára is. Nem véletlen, hogy e közös kormányülések után bontakozott ki a magyar külpolitika jövőjéről szóló, több hónapos vita. De éppígy Románia is érdekelt volt a regionális viszonyok átalakulásában, és különböző okokból ugyan, de mindenki számára fontos volt az etnikai érdekképviselet reformja. A két kormány sokat várt a m ásiktól: úgy érezhették, hogy most először közös érdek új lapot nyitni. * Mára azonban sok minden megváltozott. A román kormány válságba jutott, bizonytalan, hogy egyáltalán kitöltie mandátumát. Elértéktelenedtek a külpolitikai kapcsolatok is. Románia uni ós csatlakozása után a magyar fél bizonyos értelemben érdektelenné vált, hisz nincs szükség a lobbizására. A regionális viszonyok átalakítására rányomta a bélyegét Románia uniós tagságának konfliktusossá válása. Az idei kormányülés időpontjában — az európ ai parlamenti választások előtt néhány nappal — szembesült az ország az uniós kiábrándulás első igazán mély, megrázó élményével. Nem elsősorban a gazda- sági folyamatok kedvtelenítették el a románokat, inkább a román migrációval szemben Európán végigsöprő agresszivitás. Főleg Olaszországban alakult ki valóságos lincshangulat, de rossz a helyzet Angliában és Spanyolországban is. Bukarest visszavonulót fújt: állampolgárainak védelmében megpróbál kiegyezni az érintett országok kormányaival, és igyekszik munkae rejét az országhatáron belül tartani. Részint azért, hogy megelőzze az újabb vadulást, részint azért, mert a csatlakozás után nyilvánvalóvá vált, hogy Romániát is sújtja a munkaerőhiány. A közös kormányülés legfontosabb témája lehetett volna a munkaerőára mlás kérdése — amennyiben az nem a lejárt szavatosságú, 2005ös formában kerül elő. 2005ben a partnerség volt a tét a térségben, 2007ben az országok közötti szolidaritás. Ma Romániában semmit sem jelent az, hogy Magyarország „tovább szélesíti a munkaerőp iacát” — hiszen Románia az elvándorló munkaerőt képtelen pótolni, a migrációs konfliktusokba pedig bármelyik pillanatban belebukhat a kormány. Azaz a mostani magyar felajánlás — szemben a két évvel ezelőttivel — a románok számára nem lehetőség, hanem új abb konfliktusok és munkaerőveszteség forrása. Éppen ezért a munkaerőkérdést most közös gondként kellett volna tárgyalni. Mindkét országban baj van a strukturális munkanélküliséggel és a piacképes munkaerőképzés megteremtésével. A régiós munkaerőpiacon v agy megfojtja egymást a két ország, vagy közösen talál megoldást e problémára. Az ún. „kisebbségi” kérdés ugyancsak 2005ös formájában került terítékre. A magyar kormányfő felhánytorgatta a romániai kisebbségi törvény körül évek óta zajló vitát, amit Taric eanu azzal vert le, hogy a nemzeti kisebbségek parlamenti képviselete Magyarországon sem megoldott, ezért a romániai kisebbségi törvény érvénybe lépéséről
