Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-21
34 az ötszázalékos küszöbön áll. Nyáron és ősszel másképpen festettek az adatok: a Szövetség hónapokig 4 százalék körül mozgott. Elem zők úgy vélik, akkor kezdődött a mélyrepülés, amikor Markó tárgyalni kezdett Tőkéssel, illetve a püspököt támogatók az RMDSZküldöttséggel. Akkor volt a legalacsonyabb a népszerűsége a Szövetségnek, amikor úgy tűnt, egyre többet enged a tárgyalópartnereine k. Miután a megállapodás elbukott, és az egyéni jelölt elkezdte kampányát, Markóék visszakapaszkodtak a bejutási küszöbre. Legalábbis ezt mondják az elemzők, és ezt mutatják a számok. Ám ez az öt százalék a közvéleménykutatások hibaarányán belül van. vissza Erdély, a magasban Új Magyar Szó 2007. november 21. Szerző: Cs. Gyimesi Éva „Megkötözni” valamit, ami valójában egy egész emberi közösség, csak belülről, önkéntesen lehet: szolidaritásból, összefogással. „Tudjuke mi úgy szeretni az ifjúságunkat, hogy érettük gyűlölni tudjuk a saját bűneinket és az ő életükért magunk is megújuljunk?” – kérdezi tőlünk mintegy nyolc évtized távolából az egykori erdélyi református püspök, Makkai Sándor. A felnőtt társadalmat, akár tud atában van, akár nem, mindennap felelősség terheli azért, amilyen mintát ad magán- és közéletében egyaránt a felnövekvő nemzedéknek. Javunkra válik, ha minél előbb felismerjük: az ifjúság akkor is átlát rajtunk, ha a családban vagy a munkahelyen, a kated ránál vagy a szószéken görcsösen ragaszkodunk az önmagunkról alkotott ideális képhez, amely szerint mi sohasem vétkeztünk, mindenben, ami velünk történt több mint egy évezred során itt, a Kárpátmedencében, teljesen ártatlanok vagyunk. Mintegy harminc es ztendeje olvasom újra meg újra a Magunk revíziója kijózanító sorait: „A tények megkövetelik, hogy a romantikus, szentimentális, kritikátlan és naiv nemzet- és történelemszemléletet bátran és következetesen változtassuk át kritikai szemléletté. Egy nemzetet szétzúzó világtörténeti katasztrófának (…) voltak a kicsi nemzeteken kívül fekvő, tőle független, nagy világokai is, mégis az a helyes (…), hogy a katasztrófát úgy fogadjuk, mint belső okok, életellenes bűnök rettentő következményét” (i.m. 1931. 3031.). Az általa elmarasztalt „naiv” történelemtudat csupán annak az önsajnálatnak a továbbadására alkalmas, amit ha magunkévá tettünk, és unokáinkba is beleoltunk, tartósan eltereli a figyelmet a valós helyzetről, saját, önmagunkkal szembeni felelősségünkről. Nekünk, a háború utáni nemzedéknek is suttogva adták tovább a nagyszülők Tompa Mihály versének nevezetes sorait: „Neked két hazát adott végzeted, / Nekünk csak egy volt! az is elveszett!// Repülj, repülj! és délen valahol / A bujdosókkal ha találkozol:/ Mo ndd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, / Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…!” (A gólyához). Milyen lefegyverző is lehet egyesekre a másfél évszázados honfibú, ha még mindig ez a hangoltság öblösíti egyes mai vezető politikusaink szónoklatait. Pedig mennyivel keresztényibb és ugyanakkor józanabb volt Dsida Jenő hangneme, aki utolsó nagy verskompozíciójában, a Tükör előttben, mintha Makkai szellemét idézte volna meg: „Mondják, apáink bűne, ami történt. / Mindegy. Mienk a végzet és a sors. / Ők még a m últba révednek tükörként, / mi már a sodró víz tükrén, a gyors / jelenben látjuk arcunkat s a törvényt: / Tűrni – a bölcsek ételén a bors, / okulni – szükség, megbocsátni – jóság, / dolgozni – ez a legnagyobb valóság.” Mert, ne feledjük, halála előtt Dsi da Jenő az Erdélyi Fiatalok szellemét teszi magáévá, azokét a harminc év körüli értelmiségiekét, akiktől távol állt, hogy fatális véletlennek lássák mindazt, ami a múltban avagy a jelenben a magyarsággal történik. Az „oldott kéve” naivitásával szemben lehe t, hogy ugyancsak naivitás szembeszegezni az ő erkölcsi imperatívuszát: „Gőzhengerektől lesz erős az út, / ha megkötözték, nem hull szét a kéve” – de mégis építőbb ez a költői fordulat, a Tompaversre cáfoló replika. Építőbb, mert „megkötözni” valamit, ami valójában egy egész emberi közösség, csupán csak belülről, önkéntesen lehet: szolidaritásból, összefogással.
