Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-17
12 A nemzetiségiek az 1941. évi népszámláláskor Baranya megye lakos ságának körülbelül húsz százalékát tették ki, többségük német volt. A németek egy része a háború végén elmenekült, a többieket pedig – a potsdami egyezmény szellemében – kitelepítették. Sok településen a sváb lakosság aránya a 90 – 99 százalékot is elérte, e zért számos falut a kihalás fenyegetett. A hatóságok Baranyában is teljesen önkényesen választották ki a sváb falvakban azokat a családokat, amelyeknek menniük kellett. A kitelepítést a hazai német ajkú lakosság még kevésbé akarta, mint a többi nemzetisé g, a magyarországi svábok ugyanis már több évszázada elmagyarosodtak, kultúrájuk, nyelvük, szokásaik nagyban eltértek a németországiakéitól, Magyarországot tartották a hazájuknak, és zömmel a magyar nemzethez tartozónak érezték magukat. – A Németországba készülő vonatokra többen olyan magyarokat küldtek saját maguk helyett, akik ki akartak vándorolni. Kitelepítésük után pedig sokan visszaszöktek Magyarországra, de itthon nyomorúságos körülmények között kellett élniük – emlékszik vissza Schmidt János, akin ek az édesapja mesélt a háború utáni időkről. Az embertelen akciók ellen a Szociáldemokrata Párt és Mindszenty hercegprímás is szót emelt. Baranya és Tolna megye falvaiba betelepültek a bukovinai székelyek, valamint a Felvidékről elűzött magyarok. A megy ében maradt németség vegyes lakosú falvakban – Hímesháza, Palotabozsok, Somberek, Nagynyárád, Véménd, Bóly, Villány – élte tovább életét. Csak 1955ben alakulhatott meg a németek kulturális szövetsége, és ekkor kezdődött el a nyelvtanítás is. Pécsett a hat vanas években sorra alakultak a tánccsoportok, kórusok és zenekarok a falvakban, 1990re a baranyai németek voltak a legtöbben a nemzetiségiek közül: több mint tízezren éltek a megyében. Nem létezik kollektív felelősség "A nemzeti kisebbségek a magy ar államot alkotó népek" – jelentette ki Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a magyarországi németek kiűzésének évfordulóján rendezett emlékkonferencián. A házelnök szerint a magyarok befogadóak, ám a huszadik században sok diszkriminációs törvényt hozta k. "A rettenetet kibeszélni, a felelősőket megnevezni, az áldozatokat megkövetni kell" – hangsúlyozta Szili Katalin. "Kollektív felelősség – kollektív öngyilkosság – figyelmeztette hallgatóságát Glatz Ferenc akadémikus. – A kitelepítésekről beszélni kell, mert tanulságaik levonása nélkül nem tudunk megszabadulni a kollektív felelősség eszméjétől." Bocsánat Szili Katalin házelnök tegnap bocsánatot kért a Magyarországról elűzött németektől a kitelepítések hatvanadik évfordulója kapcsán tartott emlékkonfer encián. Beszédében hangsúlyozta: "Nekünk, politikusoknak az a kötelességünk, hogy szégyenteljes politikai döntésekért felelős elődeink helyett kimondjuk: bocsánat, és iránytűként álljon előttünk az a mondat is, hogy soha többé." A hentes Zsámbékon marad hatott "Zsámbék német lakosságát 1946ban egyik pillanatról a másikra telepítették ki, s ez egyben azt is jelenti, hogy majdnem teljesen kiürült a falu" – mondta el lapunknak Lovas Lajos, a település polgármestere. Hozzátette: tulajdonképpen csak azo knak volt módjuk a településen maradni, akik valamilyen közellátási feladatot láttak el, mint például a hentes. Érdekesség, hogy lett volna egy második kitelepítési hullám is a még megmaradtak elhurcolására, ám azt sikerült megakadályozni. Az egyik kommuni sta vezetőnek ugyanis itt lakott a sofőrje, a helybeli németek pedig levelet juttattak el általa a politikusnak, s az így eltekintett a még el nem hurcolt zsámbékiak kitelepítésétől – idézte fel a polgármester. Lovas Lajos elmondta: a németek helyére az or szág több részéről és a Felvidékről is telepítettek embereket Zsámbékra, és a község így elvesztette homogén jellegét. Jelenleg a település körülbelül tíz százaléka német ajkú, a kitelepítettek közül tudomása szerint senki nem költözött vissza, többen vett ek itt ingatlant. A faluban működik német tájház és nemzetközi hírű tánccsoport, s van német kisebbségi önkormányzat is, amelynek vezetője már a kitelepítés idején is itt lakott. Zsámbék egyébként jelenleg virágzó német kapcsolatokkal rendelkezik, két "b átyja" is van a településnek. Lovas Lajos ennek kapcsán fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Zsámbék 1988ban létesített először testvérvárosi
