Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-02
20 Mostani sírhelye méltó Esterházy földi pályafutásához. Szellemi hatása élő marad Prága felől is. Ham vai megtalálása és tiszteletének lehetővé tétele alkalmat ad a Prága és Budapest közötti kézfogásra, s remélem azt is, hogy e kézfogáshoz Esterházy szűkebb hazájának fővárosa Pozsony is csatlakozni fog egyszer. Kárpótlás? Az MKP a fenti események kapcsán újra hangsúlyozta, hogy támogatja a Never Again polgári társulás, a Csemadok, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége kezdeményezését a volt Csehszlovák Köztársaság magyar és német nemzetiségű polgárainak 1945 és 49 közötti erkölcsi és anyagi kárpótlását illetően. vissza Hathatós autonómiaharc nélkül nem lesz megmaradás Felvidék.ma • 20071102 15:29 Publicisztika Az alábbiakban Bósza János szerkesztőségünkhöz eljuttatott írását közöljök változatlan, eredeti formájában... Az elmúlt másfél évben módom volt elemezni és mindenfajta elfogultság nélkül, tényszerűen elgondolkodni azon, hogy vajon a sírdogálás, vagy a látszat tetteke a megoldás az asszimiláció megállítására és az azo nos jogok kikövetelésére. Egykét írásomban már céloztam rá, hogy beteg a felvidéki iskolarendszer. A császár újruhájához hasonlítanám, mikor mindenki látja a problémákat, okait, de senki se akar, vagy mer ez ellen hathatós formában fellépni és igyekezni orvosolni, vagy javaslatok formájában alternatív megoldásokat alkalmazni. Nem agitálni kell, hogy a magyarmagyar szülők és a kevert családbeliek magyar iskolákba adják a gyerekeiket, mert az ő döntéseik, csupán reájuk tartoznak ebbe a folyamatba a nagymag yaros lelkizésnek nincsen helye. Minden család a demokrácia szabályai szerint dönti el, hogy az adott közegben, a jog, a politika és a gazdaság adta lehetőségek keretein belül mi jó neki és az utódai számára. Ez a családon belüli emberjogi döntés csakis a szülőkre, a családtagokra tartozik. Ezt végre már mindenkinek, minden nagymagyarnak és az emberi érzelmekkel nagyon szívesen játszadozó politikusoknak tudomásul kéne venniük, hogy ez szuverén módon csakis reájuk tartozik, vagyis a családra. Nekünk ezt tisz teletben kell tartanunk, ha tetszik, ha nem. Nem megvenni kell a szülőket pénzen és butabeszéddel, hanem valós alternatívát nyújtani, hogy amit el szeretnénk érni (megmaradás az ezerszár éves területeinken) az a szülők saját döntése legyen. A mi feladatunk az, hogy a szülők olyan döntéshozói közegben mozoghassanak, hogy helyes döntést meghozatalát segítsük ezáltal elő. Az nem jó ha csak okoskodunk, egymást becsapva elbeszélünk egymás mellett, majd minden marad a régiben és asszimilálódunk tovább. Miért a t erületi autonómia? Miért ez az egyedüli legjobb megoldás? Ha ellenünk tudatos és nyílt harcot folytatnak, alattomos politikai eszköztár segítségével, a Felvidéki Magyar Nép teljes beolvasztása céljából a szlovákságba, vagy elüldöztetése szülőföldjéről, ak kor erre sírdogálással és meghunyászkodással már nem reagálhatunk. Nekünk is tudatos és nyílt asszimilációellenes harcba kell kezdenünk, ilyen, vagy olyan eszközök bevetésével, de meg kell védenünk saját érdekeinket. A ránk zúdított fájdalmat és félelmet keltő kőzáporra és a megaláztatásra megfelelő válaszokat adva, hathatos önvédelmi területi autonómiaharcba kell kezdenünk (békés eszközökkel, ameddig lehet). Megalakult a DFÖT kezdeményező bizottsága, egy fő és a felvidéki magyarság számára a legfontosa bb céllal, hogy kiköveteli a területi autonómiát és az azonos jogokat. A Belügyminisztérium már háromszor elutasította a bejegyzését, mint polgári társulás, azzal az indokkal, hogy egy ilyen polgári társulás veszélyezteti Szlovákia területi integritását, h atárait és a békés együttélés elleni uszítást jelent. Természetesen, mindez nem igaz! Mi a KÖZÖS TERÜLET AUTONÓMIÁT és az AZONOS JOGOKAT hirdetjük, a belső, az országon belüli önrendelkezés szabályai szerint. Ezt ők is tudják, mégis akár a törvények megsér tése árán is meg akarják akadályozni a DFÖT (DFAT) bejegyzését.
