Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-08
9 lépett hivatalba Macedóniában: a reformintézkedéseik nyomán elért gazdasági mutatók és a korrupcióellenes vasszigor példaértékű lehet Magyarorsz ágnak is. Macedónia albánjai nem kevesebbet mondhatnak el magukról, mint azt, hogy sem az anyaországban, azaz Albániában, sem Koszovóban élő sorstársaik nem dicsekedhetnek az övékhez hasonló életszínvonallal. Mégsem elégedettek maradéktalanul. Az ország t öbbségét adó macedónok ugyanis általában gazdagabbak náluk. „Persze a macedónoknak jól megy a soruk” – zárja le például a beszélgetést Szkopje albán negyedében keserű éllel a hangjában egy zöldségárus, miután hosszasan elpanaszolta, hogy jómaga szinte semm it nem érzékel Macedónia dinamikus gazdasági fejlődéséből, ellenkezőleg, évről évre rosszabb helyzetben van, s már azon gondolkozik, hogy hamarosan be kell zárnia a boltot. Hogyan néz ki ugyanez macedón szemszögből? „A rendszer jó, csupán az albánokkal va n baj, ők a növekedés kerékkötői. Nem fizetnek adót és járulékot, nem adnak számlát, ráadásul csak egymással üzletelnek” – fakad ki ingerülten egy macedón üzletember, amikor az ország gazdasági kilátásaira terelődik a szó. Úgy becsüli, mindennek következté ben az ország gazdaságának legföljebb a fele legális, a többi a feketepiacon zajlik. A város két oldalán Tagadhatatlan, a Vardar folyó által kettéosztott főváros, Szkopje utcáit járva az ember maga is óhatatlanul konstatálja a különbségeket. A macedón ol dalon divatos – a görögországi Thesszaloniki üzleteiből öltözködő – fiatalok kéthárom éves nyugati autókkal járnak, és a muzulmán szent hónap, a ramadan alatt is nyitva tartó, igényes – ám magyar illetve nyugati mércével rendkívül olcsó – éttermekben vacs oráznak. Szkopjénak ez a része viszonylag új, az 1963as, szinte az egész várost elpusztító földrengés után ugyanis errefelé szinte egész kerületeket építettek újjá. Ezzel szemben az albán negyedben kézzelfogható a szegénység. Itt az épületek elhanyagoltab bak, a házak jó része omladozik, a szűk utcákon pedig régi, lestrapált járművek kerülgetik az esővízzel teli kátyúkat. A kendőbe burkolózó nők és a férfiak pedig szemmel láthatóan sokkal olcsóbban öltözködnek, mint a város túloldalán élők. „Még messze vag yunk attól, hogy egy egységes etnikumú állam legyünk. Egymás mellett élünk, nem egy egységes államban” – foglalja össze a helyzetet Goran Rafajlovszki, Macedónia volt berlini nagykövete a FigyelőNetnek. Ám a volt Jugoszlávia legdélebbi államában mindezek e llenére sem robbanásveszélyes a helyzet, az országban nem puskaporos a hangulat. Békés együttélés Egyrészt az országban a 2001es ohridi egyezmény értelmében ma minden két nyelven van kiírva, a törvényhozásban és az állami hivatalokban az albánok népessé garányukon felül vannak reprezentálva, a vallásgyakorlás pedig teljesen szabad. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen a macedóniai albánok sokkal vallásosabbak, mint akár koszovói társaik. Más kérdés, hogy a békés egymás mellett élés jegyében cseppet sem zava rja őket a Szkopje fölé emelkedő – még Koszovóból is látható – 80 méter magas kereszt, amelyet pár éve állított az akkori kormány. Az etnikai és vallási türelem mellett pedig a kétmilliós ország mintegy egynegyedét kitevő albánok – akik a főváros, Szkopje lakosságának mintegy 20 százalékát, de például a negyedik legnagyobb város, Tetovo polgárainak több mint 90 százalékát adják – nagyon is tisztában vannak azzal, viszonylagos jólétük milyen sokat ér. Elemzők éppen ezért nem is tartják valószínűnek, hogy Ko szovó függetlenségének közelgő kikiáltása politikai – értsd: nemzetiségi – feszültséget generálna Macedóniában. vissza Már az óvodában is kötelező lehet a román nyelv tanítása a magyaroknak Kitekintő / erdely.ma 2007.11 .07. 21:02 A román Képviselőház hallgatólagosan elfogadta a Konzervatív Párt azon törvénytervezetét, mely szerint az óvoda utolsó éve előkészítő esztendőként szolgálna a nemzeti kisebbségeknek a román nyelv elsajátítása érdekében.
