Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-07
19 Tőkés László (középen) és Orbán Viktor egy kampánygyűlésnek is neve zhető erdélyi istentiszteletenFotók: MTI és Demecs Zsolt A Fidesz a kezdetektől, vagyis megalakulásától kezdve odafigyelt Erdélyre, s ottani ténykedése – politikai irányultságát tekintve – semmiben sem különbözött a hazaitól. Legfeljebb azt mondhatjuk, hog y az előbbi némi késéssel követte az utóbbit, vagyis az évek folyamán radikális liberálisról radikális nemzetire váltott. Orbánék a kilencvenes évek elején leginkább a Bálványosi Szabadegyetemmel írták be magukat Erdély történetébe. A fő rendező a Fidesz közeli Pro Minoritate Alapítvány volt és a pártot Bálványoson már első alkalommal, vagyis 1990ben is ugyanaz a két politikus képviselte, aki manapság is szokta: Orbán Viktor és Németh Zsolt. (Az utóbbi a Fidesz kül- és nemzetpolitikai felelőse.) Bálványo s a kilencvenes évek első felében nemcsak politikai, hanem ifjúsági rendezvény is volt, a szervezők szándékai szerint egyfajta magyar – román Woodstock. Az előadások és viták mellett nagy szerepet kapott a zene és a tánc. Volt valami korosztályos, happening jellege. Nem is lehetett volna másként, hiszen a rendező Fidesz politikusai a budapesti parlamentben a papokat csuhásoknak nevezték és Trianon emlegetésekor tüntetőleg kivonultak az ülésteremből. Bálványos és vele a Fidesz akkori Erdélypolitikája nem anny ira nemzeti, mint inkább antikommunista volt. Főként a román nacionalista begyepesedettség ellen irányult, de – akkor még – fellépett a magyar nacionalista vagy klerikális begyepesedettség ellen is. A Fidesz mai arcát ismerve hihetetlennek tűnik, hogy 199 2 novemberében Varga Mihály még fölösleges intézménynek minősítette a Határon Túli Magyarok Hivatalát. Az pedig már csak fájdalmas nosztalgiával töltheti el az RMDSZ vezetőit, hogy a szervezet 1993. januári kongresszusán Orbán Tőkéssel tárgyalva még azt fe jtegette, mennyire veszélyes, ha magyarországi pártok megpróbálnak beavatkozni az RMDSZ belügyeibe. Még inkább vonatkozik ez annak emlékére, hogy ugyanazon év júniusában – ugyancsak Orbán és ugyancsak Erdélyben – még úgy nyilatkozott, hogy e pártoknak ninc s joguk arra, hogy megfogalmazzák az ottani magyarság igényeit. Erre – szögezte le a Fideszelnök – csakis a romániai magyarságnak van joga. Az ilyen mondatok olvastán a mai szemlélő leginkább a személyi folyamatosságon csodálkozik. Azon, hogy a Fidesz nem zetpolitikáját akkor is ugyanazok az emberek irányították, mint ma. De hát már Bismarck is megmondta: csak az ökör következetes. Az 1994es választásokkal megkezdődött, majd a párt 1998as hatalomra jutásával kiteljesedett a Fidesz nemzetikonzervatív for dulata. Sőt, Németh Zsolt már 1993 márciusában megvédte az Antallkormányt az SZDSZes Bauer Tamás azon (csakugyan alaptalan) vádjával szemben, mely szerint területi revízióra törekszik. A Hornkormány időszaka alatt a Bálványosi Szabadegyetem a Fidesszel együtt változott. Először csak komolyabbá, felnőttesebbé vált, majd konzervatívabbá és nemzetibbé is. (Ez utóbbi vonásnak egy szorongatott határon túli kisebbség esetében persze sokkal több a létjogosultsága, mint az anyaországban.) A Fidesz Erdélypolit ikájának egyik nagy határvonalát a párt 1998as hatalomra jutása jelenti. Az irányvonal ekkor már tisztán nemzeti, de mégsem azonos a maival. Hogy miért nem? Pontosan azért, mert a párt ekkor hatalmon van. Vagyis kötik a hazai és főként a nemzetközi politi ka realitásai. Jó példa erre a kettős állampolgárság ügye, melyet eredetileg – még a Hornkormány idején – Duray Miklós radikális szlovákiai magyar vezető vetett fel. Orbán 2001ben ennek kapcsán úgy nyilatkozott, hogy kormányának ugyan nincs kifogása a n emzeti probléma ilyetén való megoldása ellen, ám a végrehajtás nem Magyarországon múlik. Sőt, mondott olyat is, hogy a kérdés nincs napirenden. Megbízottai ugyanezt közölték az erdélyi magyarokkal is, akiknek persze tetszett Duray javaslata. Hogy miért von akodott Orbán? Elsősorban hazánk akkoriban már küszöbönálló uniós csatlakozása miatt. Tökéletesen tisztában volt ugyanis azzal, hogy az EU egyelőre csak a tízmillió magyarországi magyart kívánta felvenni soraiba, a határon túli mintegy hárommilliót akkor m ég nem. Európai integrációnk került volna veszélybe, ha Orbán már miniszterelnökként kiáll a kettős állampolgárság mellett. Valamit persze tennie kellett, hiszen különben a Fidesz frissen magáévá tett nemzeti irányvonala vált volna hiteltelenné. Ez a vala mi a státustörvény volt, melyről Orbánék – és nem csak ők – úgy vélték, hogy még megvalósítható. Tévedtek. Az európai szervezetek ennek kapcsán is nemtetszésüket nyilvánították, s ami még fontosabb, vétót emelt az e szempontból legfontosabb két szomszédos ország, Románia és Szlovákia. Pozsony a törvényt végül is végérvényesen visszautasította (csak bizonyos rendelkezéseit fogadta el), Bukarest pedig csak
