Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-31
12 Oldás és kötés − Korszerű nemzeti jövőkép, v. határzárak ÉS 2007.10.31. Törzsök Erika A két világháború következtében a magyarság súlyos veszteségeket szenvedett, nem kis részben saját kormányainak rossz döntései következtében. Elég, ha arra gondolunk, hogy a II. világháborúban kétszázezer magyar férfit küldtek a Donkanyarba meghalni, ötszázezer zsidót gázkamrába küldtek, kétszázezer németet pedig kitelepítettek az országból. Ha csak ennek a népességnek, s meg nem született gyermekeiknek a hiányát tekintjük, könnyen belátható, hogy e történéseknek máig ható következményük van. A lakos ság létszámának csökkenését a demográfiai előrejelzések már a múlt század 70es éveiben jelezték. Csak az nem tudta, aki nem akarta, hogy 2000től radikálisan csökken a magyarság lélekszáma Ilyen vitális állapotban, továbbá váratlanul és felkészületlenül érte a magyarságot az európai integráció. 1990 után 2004től, illetve 2007től – mint azt lassan már megszokjuk, ismét tőlünk függetlenül – új történelmi helyzetbe kerültünk.Ám ezek a változások most pozitív lehetőségeket hordoznak. Nyolc és fél évtized ut án a magyarság jelentős része került újra egyazon politikaigazdasági egység, az Európai Unió keretein belülre, Magyarország határai nagyrészt virtuálissá váltak ill. válnak. A magyarságot váratlanul és felkészületlenül találta az európai integráció. 199 0 után 2004től, illetve 2007től – mint azt lassan már megszokjuk, ismét tőlünk függetlenül – új történelmi helyzetbe kerültünk. Nyolc és fél évtized után a magyarság jelentős része került újra egyazon politikaigazdasági egység, az Európai Unió keretein belülre, Magyarország határai tehát nagyrészt virtuálissá váltak ill. válnak. Ez is egyik oka, hogy a 2004. december 5ei referendumon Magyarországon megbukott az etnikai nacionalizmus. Ám ezt a határokon kívüli magyarság nagy többsége emancipációs kudarck ént élte meg. Máig nem tudjuk, kinek, vagy kiknek az érdekében állt ebben a történelmi helyzetben a referendum generálása, aminek előre tudható egyetlen következménye csak is a magyar közösségek szembeállitása lehetett.Holott az új helyzet nem remélt lehetőségeket hordoz, ha a bennünk megrekedt mentális határokat is képesek leszünk lebontani. A Vajdas ág és Kárpátalja kivételével, az új helyzetnek éppúgy vannak nyertesei és vesztesei, mint Magyarországon. Legitim érdekképviseletek jöttek létre Romániában, Szlovákiában, Szerbiában, és egy ideig fontos kormányzati szerepet töltöttek, illetve töltenek be a magyar pártok. Korábban elképzelhetetlennek tűnt például, hogy magyar pártok adjanak miniszterelnökhelyetteseket. A rendszerváltás után viszont Budapesten egy, két világháború közötti, a „revans”politika jegyében kialakított intézményrendszer revitalizá ciójával akarták kezelni a határon túli magyarok problémáját. Azt az illúziót keltve, mintha Budapestről egy ilyen intézményrendszeren keresztül egyfajta támogatáspolitikával megoldható lenne a Kárpátmedencében, ill. a szomszédos országokban élő magyarság helyzete. Másfél évtizednek kellett eltelnie, mígnem 2005ben a legvilágosabban Salat Levente Kolozsvári egyetemi tanár mutatott rá az elég jól látható, de egyértelmüen addig ki nem mondott alapvető problémára: „A nagy dilemma, hogy mi a tulajdonképpeni cél? A szülőföldön való boldogulás tételét nyíltan kevesen vitatják, de hipotézisként megfogalmazható, hogy ami 1990 óta megvalósult, az ennek ellenében dolgozott. A magyarországi pályázati rendszerek olyan identitásszerkezeteket termelnek újra, amelyek l ehetetlenné teszik a romániai magyarság hatékony integrálódását a román államba, vagyis hogy képes legyen viszonyát rendezni a román társadalommal. A magyar identitás kizárólagos állítása a ’meg nem hirdetett kiürítés stratégiáját’ szolgálja. A romániai ma gyar közösség nem tudott létrehozni olyan nyilvánosságot, amely önálló volna. Van, akinek a nap Budapesten kél és nyugszik, és van, akinek Buka restben – a kettő között pedig nincs semmi…A beteg intézményrendszerhez brutálisan hozzá kell nyúlni, mert támogatása személyes politikai kapcsolatokra épül. A támogatáspolitika antimodern, lekezelő és nem EUkonform.”Hozzá kell tenni, ezek a gondok nemcsa k az erdélyi magyarság esetében állnak fenn, hanem sajnos általánosnak mondhatók. Mára világosan látjuk, a magyar kisebbségpolitika a sokat támadott alapszerződéseken túl, támogatáspolitikát jelentett, de ez a támogatáspolitika az előző időszakban még a k özösségépítésre és a politikai érdekvédelemre szánt forrásokat sem választotta szét. Ebből számtalan anomália keletkezett, és mint megfogalmazódott, tisztázatlan volt a támogatáspolitika társadalompolitikai célja is. Azóta ezt az intézményrendszert átalakí totta a kormány. A támogatáspolitika EUkonform és átlátható rendszerben működik, ennek az intézményrendszernek az átalakítása azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétele a változásoknak.
