Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-29
27 A Bernádynapokon a vásárhelyi Kultúrpalotában emlékszobát avatott a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány és a Maros Megyei Múzeum a hét végén. Az emlékszob a berendezésével az alapítvány és a vásárhelyi magyar közösség sokéves álma valósult meg. A várost pocsolyájából, jellemző provincializmusából kiemelő egykori polgármester megmaradt tárgyi örökségét: a ToroczkaiWigand Ede által tervezett patinás irodabú torait, a polgármester emlékiratait, díszes könyvtárát a helyi református egyház őrizte meg a magyarság kulturális örökségét nagy mohósággal begyűjtő pártállamtól. Lakatos Péter református lelkész elmondása szerint a most kiállított hagyaték jó része soha nem került nyilvánosság elé. A Bernádyemlékszobát – mint azt annak gazdája, Soós Zoltán múzeumigazgató kifejtette – a múzeum munkatársai úgy próbálták berendezni, hogy az valamiképpen tükrözze a magánember jellemét. Olyan ember szecessziós tárgyairól van szó, aki az első világháború előtt, majd a megváltozott történelmi körülmények között Vásárhelyen élt és alkotott. Az alapítvány évente Bernádyemlékplakettel – Gyarmathy János szobrászművész alkotása – jutalmazza azt a személyiséget, aki a néhai polgár mester szellemiségének folytatójaként a Bolyaiak városát gyarapítja. A Nemzeti Színház nagytermében a Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke, Borbély László miniszter emlékeztetett: „Volt Marosvásárhelyen szoborháború, de sikerült szobrokat állítan i, harc volt a kétnyelvű feliratokért, és volt elég küzdelem a Bolyai Líceumért. Jó értelemben vett harc ez, békés küzdelem.” A miniszter a Bernádyemlékplakettet Csató Béla főesperesplébánosnak adta át. A Bernády Házban megnyílt Szász Endre festészeti és grafikai kiállítása is. vissza Rosszkedvvel, röhögve Új Magyar Szó 2007. október 29. Szerző: Ágoston Hugó A november 25i választás + referendum, a kettő egymásra tevődése mindenki számára áttekinthetetlen helyzetet ter emt. A kapitális zűrzavarról nem beszélve, amit a két külön bizottság felállítása és működtetése, valamint a két helyen leadott szavazatok kezelése hoz magával, a média a kampányban ostoba, ráfizetéses helyzetbe kerül. „A helyzet tragikus, de nem komoly. ” Ez a mondás jut eszébe az embernek az államfő újabb meglepő és ésszerűtlen döntése után, miszerint az europarlamenti választásokkal egy időben népszavazást is tartanak a szavazási mód ügyében. Vegyük szemügyre ezt a döntést és következményeit egy sajátos szempontból. Az újságírás alfája és omegája, hogy az olvasót, hallgatót, nézőt nem szabad untatni. Hát még érthetetlen és felesleges dolgokkal traktálni! Pedig most óhatatlanul ilyesmire kényszerül a sajtó a közeljövőben. A november 25i választás + refe rendum, a kettő egymásra tevődése ugyanis mindenki számára áttekinthetetlen helyzetet teremt. A kapitális zűrzavarról nem beszélve, amit a két külön bizottság felállítása és működtetése, valamint a két helyen leadott szavazatok kezelése hoz magával, a médi a, különösen a sugárzott sajtó a kampányban ostoba és ráfizetéses helyzetbe kerül. Elsősorban többet kénytelen kampányolni – az egyre kevesebb embert érdeklő politika elözönli a képernyőket, hangszórókat. Másodsorban más előírások vonatkoznak a választáso kra, mint a referendumra. Például a választások esetében a parlamenti és a nem parlamenti pártoknak a kampány során jutó sugárzási idők aránya négy ötöd az egy ötödhöz a közszolgálati médiában (rádióban és televízióban), hetvenöt százalék a huszonöt százal ékhoz a magánadók esetében. A népszavazás kampányában az „igen” hívei pont ugyanannyi ideig szerepelhetnek a tévében és a rádióban, mint a „nem” hívei. (A „semsem” hívei pedig nem mennek el szavazni, őket nem is igen szólítják meg.) Tehát mindenféle elle nőrizhetetlen előíráskombinációk, hatalmas kiadások az adófizetők pénzéből a szervezésre az állam részéről, hatalmas bevételelmaradások és nézővesztések a médiumoknak.
