Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-26
29 Az államfőnek nincs világosan körvonalazott elképzelése, egy dolgot azonban tud: a többségi rendszer a legnépszerűbb pártnak kedvez. Ezért igyekezett a „civil társadalom” 2003ban – melle sleg sikerrel – megtorpedózni az akkori kormánypárt hasonló kezdeményezését. Azért csak hasonló, mert Adrian Năstase vezetésével a szociáldemokraták csupán a szenátus megválasztását szabályozó törvényt készültek módosítani. Az államfőt nyíltan támogató Ro mán Akadémiai Társaság (SAR) egy évvel a 2004 végén esedékes parlamenti választások előtt adta ki a Szociáldemokrata Párt (PSD) tervezetéről szóló elemzését, amelynek a „Ne játszatok a választási rendszerrel!” címet adta. A dokumentum szerzője mindenekelőt t arra mutatott rá, hogy a kétfordulós, többségi szavazás bevezetése révén a PSD – amelyet akkoriban azzal vádoltak, hogy pártállami álmokat dédelget – a voksok mindössze 42 százalékával megszerezheti a szenátori mandátumok 62 százalékát. A 30 százalék kö rüli népszerűségnek örvendő Liberálisdemokrata Szövetségnek (D.A.) a SAR körülbelül ugyanilyen arányú törvényhozói széket jósolt, a népszerűségi lista harmadik helyén szereplő NagyRománia Pártnak (PRM) viszont már azt, hogy kiszorul a parlamentből. Ha e gy adott szavazókerületből csupán egyetlen törvényhozó jut be a parlamentbe – egy vagy két forduló után – , az RMDSZ csak a Székelyföldön juthat képviselőhöz, de ez is attól függ, milyen szabályok vonatkoznak majd a bejutásra. Németországban például három e gyéni mandátum szükséges, hogy egy párt átlépje a parlamenti küszöböt. „Az egyetlen előny a PRM kiszorulása lenne a parlamentből, de ezért nem érdemes kockáztatni és megbontani a teljes politikai rendszer egyensúlyát” – mutatott rá Alina MungiuPippidi, a SAR vezetője, a tanulmány szerzője. Ha most Traian Băsescu sikerre viszi a referendumon a többségi rendszer bevezetésére vonatkozó kezdeményezését, eléri legfontosabb célját: noha nem szerzi meg a szavazatok többségét, a Demokrata Párt egymaga kormányozha t. vissza Mi lesz itt még? Új Magyar Szó 2007. október 26. Szerző: Salamon Márton László A megnemtámadás, az tündérmese. Még ha az RMDSZen látszik is az önmérséklet szándéka a Tőkésékhez való viszonyulásban, a püspökpoli tikus viszont a teljes arzenálját beveti orbánviktorostól, a provokáció eszközétől sem riadva vissza. Kereken egy hónappal az európai parlamenti választások előtt, a hivatalos kampányindítás napján máris vérre megy a dolog. Az EPválasztási kampányt egy n épszavazással megspékelő államelnök esete a parlamenttel és a kormánnyal immár a romániai mindennapok része, és hogy ez a konfliktus kihat a közélet és politika lassan minden szegmensére – a választásokra is – , már szinte természetes. Ami a romániai magya r közéletet illeti, ott is megnyíltak a frontok, és az idő előrehaladtával egyre hangosabb a fegyvercsörgetés. Már élesben megy a magyarromán csörte is, mióta a román politikai paletta nacionalistább része rávetette magát a Markó Béla RMDSZelnök múlt hét végi, radikálisabb hangvételű beszéde jelentette koncra, és az ezen az oldalon álló pártok egymást túlkiabálva próbálnak harciasnak látszani, ettől remélve népszerűséget. Ebben a tekintetben látszólag meglepő, hogy a román politikum nem a többségi közvél emény szemében radikálisnak tartott Tőkés Lászlót és táborát „kezdi ki”, hanem a „mérsékelt” RMDSZt. Ez azonban érthető, ha arra gondolunk, hogy egyrészt a függetlenként induló püspök nem lépett még a nagy nyilvánosság elé semmiféle markáns mondanivalóval , másrészt pedig a nacionalista román pártoknak tulajdonképpen Tőkést érdeke támogatni, hisz általa érhetik el azt, hogy egyelőre az Európai Parlamentben, hosszú távon pedig a bukaresti törvényhozásban ne legyen magyar képviselő. Csakhogy éppen emiatt, a z RMDSZnek nagyobb a felelőssége abban, hogy milyen üzeneteket közvetít a román többség felé. A hatalomban való részvétel ugyanis nemcsak jogokat, hanem kötelezettségeket is ró a kisebbségre a többséggel való viszonyában.
