Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-26
26 főpolgármestere, Dorin Chirţoacă hívta meg a városnapi ünnepségekre. Csak a bukaresti küldöttségnek sikerült bejutni Moldovába, a többiek kitiltására a h atóságok semmilyen magyarázatot nem adtak. A hazaiaktól a Pruton túliak határőrei hivatalos meghívók felmutatását követelték, és azt követően sem engedték őket át a határon, hogy a helyszínre megérkezett Románia kisinyovi konzulja. Vasile Tarlev miniszter elnököt a kisinyovi polgármesternek nem sikerült elérnie, így a román küldöttségek kénytelenek voltak visszatérni Romániába. Lucia Culev kisinyovi alpolgármester nem rejtette véka alá azt a meggyőződését, hogy a moldovai vezetőség ily módon próbálta a romá nbarát ellenzék által szervezett ünnepséget ellehetetleníteni. Az incidenst Traian Băsescu államfő megengedhetetlennek nevezte, Călin Popescu Tăriceanu kormányfő pedig sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Kisinyov eltávolodott az európai értékektől. Adri an Cioroianu külügyminiszter valamivel pontosabban, de szintén visszafogottan fogalmazott: bizonyos moldovai vezetők politikai indítékú barátságtalan gesztusáról van szó. A bukaresti vezetők egyike sem mondta ki, de az elmúlt időszak történései nyomán nyí lt titok, hogy a Vlagyimir Voronyin moldovai államfő oroszbarát politikája azóta vált nyíltan Romániaellenessé, hogy a Konstanca melletti amerikai katonai támaszpont megkezdte a működését. Azt sem hajlandó senki világosan kimondani, hogy a román – moldáv fe szültségek egyik fő oka a Transznisztriában létező orosz katonai bázis, amelynek jelenléte a konstancai támaszponttól mindössze kétszáz kilométernyire Bukarestet nyugtalanítja. A román sajtó fejtegette, hogy a visszatérített küldöttségek tulajdonképpen cs ak azt tapasztalták meg a saját bőrükön, amit a moldovai testvéreik már jó ideje: az EU és az orosz Föderáció érdekzónája között a Prut vonalán húzódó határ szinte átjárhatatlan. Pedig – fejtegette külügyminiszterünk – a moldovai törvények értelmében az EU polgárai vízum nélkül utazhatnak Moldovába, a román állampolgároknak pedig – kétoldalú egyezmény alapján – csakis útlevelüket kell felmutatniuk a határon. Ha az általánosulni látszó konfliktus ezen fejleménye rendkívül bosszantó volt is, a román hatóságo k sokkal ingerültebbek attól, hogy a kisinyovi parlament október második hetében első olvasatban elfogadta azt a jogszabályt, amelynek értelmében a kettős állampolgársággal rendelkező moldovaiak nem tölthetnek be állami tisztségeket, s ezt Bukarest egyérte lműen a román állampolgársággal is rendelkező moldovaiak elleni intézkedésnek tartja. De ingerültek a románok amiatt is, hogy a moldovaiak számára az EUvízumok kibocsátását a kisinyovi magyar külképviseletre és nem pedig az ottani román nagykövetségre bíz ták. Moldovai részről viszont azért is orrolnak Romániára, mert Mihai Răzvan Ungureanu volt külügyminiszter, Románia képviselője a DélkeletEurópai Együttműködési Kezdeményezés (SECI) vezető testületében néhány nappal ezelőtt azt nyilatkozta: nem lehetetl en a két román ország, Moldova és Románia egyesülése. Az igazi pofon Bukarest arcán azonban szintén október második hetében csattant, amikor aláírták az EUMoldova Köztársaság között létrejött visszatoloncolási egyezményt. A megállapodás tulajdonképpen a moldovaiak szabadabb unióbeli mozgását hivatott elősegíteni, s ez megegyezik azzal a román stratégiai célkitűzéssel, hogy Moldovát lassanként bevonja az EUba, s ezáltal szűnjön meg a Pruton húzódó határvonal. Csakhogy mára kiderült: a bukarestiek figyelmé t kijátszva, a dokumentumot a felek „az EU hivatalos nyelvein és moldovai nyelven" írták alá. Moldovai nyelv márpedig valóban nincs, a Pruton túliak ugyanazt a román nyelvet beszélik, mint a romániai románok, esetleg annyi különbséggel, mondjuk, mint amek kora a magyarországi és a székelyföldi nyelvjárások között létezik. A „moldovai nyelvet" annak idején a Szovjetunió találta ki, hogy ezzel is elválassza Moldovát Romániától, ezt azonban 1991 után a Pruton túliak különállásuk és önálló államiságuk megerősít ése végett időrőlidőre továbbra is hangoztatják. Kisinyov jubilált: íme, az EU is elismerte a „moldovai nyelvet", mégpedig olyan körülmények között, hogy az unió többnyelvűségért felelős biztosa egy román – Leonard Orban. A múlt héten aztán Orban is lépet t: elintézte Brüsszelben, hogy az unió soha többet ne használja hivatalos dokumentumaiban a „moldovai nyelv" kifejezést. Mindezek a kölcsönös kellemetlenkedések mögött azonban a kegyetlen valóság húzódik meg: Moldova lassan, de biztosan átcsúszik az orosz érdekszférába, s ez Bukarestnek fáj. Mint ahogan az is fájdalmasan érinti a Dâmboviţa
