Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-25
26 népeket és népcsoportokat származás alapján kollektív bűnössé minősítenek, önvédelmi lehetőséget nem biztosítanak. A szlovák politikát a Szlovák Nemzeti Párt csapdába ejtette. E párt ideológiájától ugyanis egyik örökség sem idegen, tehát e politikai hagyományok parlamenti határozattá transzformálása erősíti a Szlovák Nemzeti Párt pozícióit, stabiliz álhatja, sőt bővítheti szavazóbázisát. Ugyanakkor a szavazatokért folyó küzdelemben belevitte a többi szlovák pártot egy olyan versenybe - a magyarellenes nacionalista szélsőségesség jegyében , amelyet azok nem nyerhetnek meg, ugyanakkor nagy árat fizethe tnek érte. Az első vesztese ennek a folyamatnak a miniszterelnök pártja, a SMER, amelynek a történtek következtében ismét elnapolták felvételét az Európai Szocialisták Pártjába. A két szlovák kereszténypárt, a Kereszténydemokrata Mozgalom és Dzurinda vol t miniszterelnök Kereszténydemokrata Uniója a szélsőségesen nacionalista kezdeményezések támogatásával szavazóbázisát jelentősen nem növelte, nemzetközi presztizsét viszont bizonyára csökkentette. Nem feledhetjük ugyanakkor, hogy Dzurinda miniszterelnök és pártja kormányzása idején többször bevetetette a 'magyar kártyát', s így a mérsékelt jobboldal gyakorlatilag előkészítette a terepet egy ilyen szélsőséges akció számára. A Magyar Koalíció Pártja egyedül maradt ellenszavazataival. (Megjegyzendő, hogy Dura y Miklós - az előzetesen egyeztetett magyar pártállásponttól eltérve - a KDH Hlinkáról szóló határozattervezetét, feltehetően Hlinka autonomista politikai hagyatékára tekintve, megszavazta.) A magyar párt - az ellene irányuló, szélsőséges megnyilatkozásokb an bővelkedő politikai kampány következtében - megerősítette szavazóbázisát, mely 'összezárt'. Ugyanakkor a párt kényszerpályára került, koalíciós potenciálja jelentősen csökkent. E két parlamenti határozat egy összefüggő folyamat egyegy állomása. A Szlo vák Nemzeti Párt által vezetett szlovákiai oktatási minisztérium már ez év januárjában hivatalosan kifejtette azon álláspontját, amely szerint a magyar nyelvű szlovákiai tankönyvekben a földrajzi nevek nem írhatóak magyar nyelven, csak szlovákul (Duna hely ett Dunaj, Magas Tátra helyett Vysoké Tatry stb.). Ez a törekvés a kommunista totalitarizmus gyakorlatát idézi, amikor is a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyar nemzetiségű állampolgárainak még saját nevük írását sem engedélyezték anyanyelvükön. A tö rekvés nem egyeztethető össze az Európa Tanács két alapdokumentumával, az Európai Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartájával valamint az európai kisebbségi keretegyezménnyel. A folyamat további eleme a Szlovák Rádió magyar adása, a Pátria Rádió elleni t ámadás. A Pátria az egyetlen műsora a szlovák állami rádiónak, amelynek a legutóbbi átszervezések során nem biztosítottak URH hullámsávokat, adása középhullámon maradt, most pedig a Szlovák Rádió vezetése a középhullámú rádiózás végleges megszüntetését ter vezi, anyagi veszteségeire hivatkozva. Döntés az év végére várható. Következtetés: A szlovák politika - elsősorban a parlamenti politikai elit - veszélyes pályára lépett. Elfogadta a legszélsőségesebb jobboldali párt versengésre szóló kihívását egy olyan dimenzióban - a szélsőséges nacionalizmusban , amely igen messzire esik az európai politikai 'fősodortól'. Ennek veszélyét pontosan érzékelte az a nem csekély számú szlovák újságíró, politikai elemző, sőt, újságolvasó, akik közül egyesek meghasonlott két lelkűséggel, mások aggódva vagy élesen kikelve utasították el ezeket a parlamenti lépéseket, ezeket a politikai törekvéseket, egyértelműen megfogalmazva, milyen veszélyeket és hátrányokat hozhatnak Szlovákia számára. A Hlinkáról szóló határozat ellen nemcs ak a szlovákiai zsidó hitközségek Központi Szövetsége tiltakozott, hanem a Szlovák Evangélikus Egyház Főpresbitériuma is, mondván: 'Hlinka vulgárisan nyilatkozott a szlovák evangélikusokról, zsidókról, csehekről és magyarokról. Ellenségnek, szennynek és te tveknek tartott bennünket. Hlinka Hitler és Mussolini csodálója volt. A nemzetet megosztotta, és nem egyesítette.' Mindez azt bizonyítja, hogy a szlovák társadalom korántsem olyan egységes és 'elszánt' e szélsőséges politikai törekvések támogatásában, mint azt a szlovák parlamenti képviselők hiszik, vagy remélik. Másrészt teljesen nyilvánvaló, hogy ha az utóbbi években Magyarországnak európai elveken nyugvó határozott kül- és nemzetpolitikája lett volna, ha a magyar kormány mind a szomszédság, mind a kise bbségpolitikában aktívabb és határozottabb lett volna, mindez aligha következhetett volna be. A Szlovák Nemzeti Párt és vezetője
