Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-02
34 vendég szóáradatát. A szlovákok harcolnak ugyan ellenünk, mondta, de azért mégis szlávok. És t üntetően poharat emelt a szlovákok egészségére. Kettős mérce Prágában Sajnálatos, hogy a kollektív felelősségre vonás elméletének és politikai gyakorlatának atyja ma is példaképnek számít az euroatlanti világhoz tartozására oly büszke Szlovákiában, aho l a minap megtiltották az ősi magyar városok eredeti névhasználatát az ottani magyar nyelvű tankönyvek lapjain. Még nehezebb történelmi vagy erkölcsi magyarázatot találni arra, hogy a cseh politikai osztály mindmáig nem ítélte el igazán a Benes dekrétumo kat. Pedig a keleteurópai államok többségétől eltérően Csehországban legalább a múlttal való szembefordulás tekintetében megvalósulni látszott a rendszerváltás. S mégis: néhány nyilatkozatot leszámítva, Václav Havelnek és társainak nem volt merszük "végké pp eltörölni" a náci Németország és a sztálini Szovjetunió egész nemzetekre lesújtó módszereit cseh és szlovák talajra átültető Benes dekrétumait. Nem mindig volt ez így. Az 1980as évek végén, a rendszerváltás lázas hónapjaiban a müncheni Szabad Európa/ Szabadság Rádió cseh szerkesztőségének küldtem tudósításokat Budapestről. Emlékszem, a szerkesztőség munkatársai – többen közülük az 1968 utáni megtorlások neves menekültjei – egyáltalán nem fényezték Edvard Benest. De még tíz esztendeje is azt láttam, men nyire népszerű prágai ismerőseim körében Karel Kaplan, Csehszlovákia igazi arca. 1945 – 1948 című munkája, amelyben nyíltan beszél a felvidéki magyarok brutális kiűzéséről. Edvard Benes egyébként korántsem csak a dekrétumai miatt alkalmatlan a politikai pé ldakép szerepére. Hogyan szabad idealizálni azt az embert, aki az európai országok vezetői közül egyedül biztatta Sztálint 1937 nyarán: sújtson csak le a "nép ellenségeire"? A kiirtás is szóba került A müncheni egyezmény után nyugati szövetségesei álta l ejtett politikus alighanem a szovjet hatóságok segítségével távozott Prágából, s utána egy ideig még igénybe vette pártfogói pénzügyi támogatását. Ezzel zsarolhatta meg őt Moszkva 1948 februárjában, amikor köztársasági elnökként vonakodott átjátszani a h atalmat a kommunista Gottwaldnak. Régebben, londoni emigrációja elején – a Kreml kedvéért – Benes kiállt a KeletEurópát megrabló 1939 augusztusi Molotov – Ribbentroppaktum mellett. 1940ben Kárpátalját kínálta fel a sztálini vezetésnek. Azt remélte, hogy ennek fejében alkalmas időben visszaszerezheti a magyarlakta felvidéki megyéket. 1943as moszkvai megbeszélésein Benes egyszer elejtette: emigráns környezetében vannak, akik a magyarok fizikai kiirtását tartanák helyesnek, ám ő nem menne el ilyen messzi re. Máskor hosszan fejtegette a lelkesen bólogató Molotov szovjet külügyi népbiztosnak: a lengyel földbirtokosok megérdemlik, hogy lemészárolják őket. A csehszlovák elnök magyarellenes kirohanásainak távolról sem csak a Kreml volt a színtere: a szomszédo s országok fővárosait járva, Benes a második világháború után igyekezett feléleszteni a kisantant szellemiségét. A román kormány fejének, Petru Grozának azt tanácsolta, hogy telepíttesse ki a magyarokat Erdélyből. A jugoszláv pártvezér Josip Broz Titónak p edig a délvidéki magyarok elűzését jelentő "lakosságcserét", valamint Pécs környékének annektálását javasolta. A két ötlet nem nyerte meg Sztálin tetszését, mert maga akarta uralni az egész keleteurópai régiót. Belegondolni is rossz azonban, hogy mi let t volna, ha Benes tanácsai nyomán a Kreml u ra rábólint ezekre a tervekre. vissza Kisebbségi törvény: Markó nem lát sok esélyt Transindex.ro 16:45; 1.10.2007 Mindaddig, míg nincs egy stabil parlamenti többség kevés esély va n az RMDSZ által benyújtott kisebbségi törvénytervezet elfogadására – nyilatkozta Markó Béla RMDSZelnök mai kolozsvári sajtótájékoztatóján a
