Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-02
28 kormány nem elég szavahihető és nem elég erős, akkor kétséges, hogy a kívánt együttműködést megkapjae. Ha pedig nem kapja meg, akkor a reform kudarcot vall. – Az akut bizalmi válságra adott megoldási javaslatokat, de létezneke ilyenek a króni kus válságra is? – A kezdeményezés lehetősége helyzethez kötött. Tavaly november és idén január között a kormány a kezdeményező helyzetében volt, mert Orbán nem akart tudomást venni a realitásokról. Erőltette a konfrontációt, miközben a közvélemény megnyu gvást, békességet akart. Ebben a helyzetben nagyvonalú ajánlatokkal meg lehetett volna szólítani a Fidesz másod- és harmadvonalbeli vezetőit, például a temérdek új polgármestert és önkormányzati képviselőt. Fel lehetett volna ajánlani, hogy az uniós pénzek elosztásáról paritásos bizottságok döntsenek. Jelenleg a Fidesz oldalán erős érdekek fűződnek a kormányzó koalíció idő előtti bukásához. Nemcsak személy szerint Orbánnak fontos ez, hanem soksok Fidesz körüli csoportnak is, mert a kormányváltás felvillant ja a reményt, hogy az uniós tortát újraosztják. Ha a két oldal eleve közösen osztotta volna el, a kormánybuktatásra játszókat könnyebb lett volna elszigetelni. – Hogyan lehet gesztust tenni annak, aki kivonul még azelőtt, hogy a gesztust megtennék? – A jobboldal másod- és harmadvonalában lévő emberekről meg a jobboldali szavazókról van szó, nem a parlamentben ülő képviselőkről, akiket Orbán közvetlenül irányít. Az a kérdés, hogy ők lelkesen támogatjáke azt, amit a Fideszfrakció a parlamentben csinál v agy kínosnak érzik. – Ez a hajó elment… – Igen, ez elment. A kormánypártok ma nincsenek a politikai kezdeményezés helyzetében. Inkább kényszerhelyzetben vannak: lásd a Zuschlagügyet! De bátor politikával még a kényszerhelyzetek is megfordíthatók. A Zusc hlagügy semmiben nem különbözik a Schlecht Csabaügytől és társaitól. Az MSZP azonban ma nem elég erős ahhoz, hogy csak úgy megússza. Nem fog segíteni az, hogy a másik oldalra mutogatnak, és azt mondják, hogy a fideszesek se jobbak. Innen csak előre lehet menekülni. Meg kell válni mindenkitől, aki az ügyben érintett, bármilyen kínos, bármilyen kényelmetlen. Be kell nyújtani a pártfinanszírozást transzparenssé tevő törvényt, és ki kell mondani, hogy a kormánypártok mindenképpen tartani fogják magukat az ind ítványban foglalt előírásokhoz akkor is, ha a törvényjavaslat az ellenzék vétója miatt nem megy át. Aki ebben a krízisben meg tud tisztulni, hihetetlen politikai erőre tehet szert. Ha viszont elmarad a megtisztulás, a kormánypártok könnyen úgy járhatnak, m int a lengyel posztkommunista párt, mely szabályosan elvérzett a 2005ös választáson. – Csak a kormányoldal visel felelősséget ezért a helyzetért? Mi van az ellenzékkel, vagy a felelősség aszimmetrikus? – Mindig a kormányé a nagyobb felelősség. A kormány van abban a helyzetben, hogy engedményeket tegyen, hogy forrásokat, befolyást osszon meg az ellenzékkel. 1998 és 2002 között a Fidesz vezette koalícióé volt a nagyobb felelősség. – Pedig ma már néha kétségbe vonják az egész alkotmányos berendezkedést. – Igen, Orbán Viktor újabban már az 1989ben létrehozott alkotmány újragondolásáról, például az elnöki hatalom megerősítésétől beszél. Ezt felelőtlen beszédnek tartom, hozzátéve, hogy az 1990 utáni másfél évtizedben az MSZP is újra és újra előállt a közvetl en elnökválasztás meg a korporatív felsőház ötletével. A magam részéről úgy gondolom, hogy alkotmányunk alapstruktúrája nemzetközi összehasonlításban is jó, Magyarország politikai hagyományait figyelembe véve pedig egészen biztos, hogy a mi számunkra külö nösen jó. Politikai történelmünk szabadságelvű és demokratikus hagyományait folytatja. – Az alkotmányos berendezkedés nem egyszerűen intézményekből áll, ide tartoznak azok is, akik az intézményeket működtetik…
