Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-15
24 Martonyi János: Én Kolozsváron születtem, de nem vagyok erdélyi származá sú: ÉszakErdély visszakerülése után édesapámat az ottani egyetemre helyezték. Ő ott akart maradni, és 1945 tavaszán egész családunkkal visszatért Kolozsvárra, mivel kötelességtudó emberként folytatni akarta a tanítást. De egy éjszaka üzenetet kapott, hogy ha nem megy el, deportálni fogják. Erre összecsomagoltunk, és ezzel a mi erdélyi történetünk véget ért. Duray Miklós: Amikor Martonyi János a kisantant esetleg újjáéledő szelleméről beszélt, eszembe jutott egy 1993as – tehát igazán nem régi – történet. Röviddel az után, hogy a magyar Országgyűlés elfogadta az ukrán – magyar alapszerződést, az akkor nemrég megválasztott szlovák elnök, Michal Kováč Kijevbe látogatott. Kovč elnök javasolta ukrán kollégájának, hogy hívják össze azon országok konferenciáját, ah ol magyar kisebbségek élnek, és hangolják össze velük szemben a lépéseiket. Meglehet, éppen az ukrán – magyar alapszerződésnek köszönhetően Kijevben ezt visszautasították, s így nem jött létre ilyen találkozó. Kun Miklós: Vagyis a kisantant szellemiségét se m sorolhatjuk a "befejezett múlt" kategóriájába. Martonyi János: A kisantant nemcsak szellemiség, hanem egyfajta geopolitikai determináció, amely jelen van, és amellyel szemben KözépEurópának egy másfajta szellemiséget kell felmutatnia. Ez volt az a bizo nyos középeurópai együttműködés, amely az Antallkormány kezdeményezésére jött létre. Visegrád sok eredményt elért: koordináltuk a Varsói Szerződésből, a KGSTből való távozásunkat, a Brüsszellel kapcsolatos fellépésünket, megteremtettünk egy szabadkeresk edelmi rendszert, amiről viszonylag kevés szó esett, pedig segítségével többszörösére nőtt az egymás közötti kereskedelem. Kun Miklós: A kisebbségek helyzetéről is szó esett? Martonyi János: Nagyon intenzíven beszéltünk erről! Akkor, az 1990es évek elej én, ehhez volt kedvező nemzetközi háttér is. Sikerült bevinnünk talán a közösségi, majd a kollektív jogokat a rendszerbe. E tekintetben inkább mérsékeltek a sikerek, bár kétségtelenül vannak. De sok olyasmi is történt, ami független volt tőlünk, és a siker ek ellen hatott: Csehszlovákia felbomlása, BősNagymaros ügye, amelyet a szlovákok hónapon át tartó tiltakozása ellenére mi mindenképpen jogi útra akartunk terelni, éppen azért, hogy ne legyen belőle politikai kérdés. A visegrádi együttműködés addig tartot t, amíg Szlovákiában uralomra nem került Mečiar. Nálunk az Orbán kormány megalakulása után azonnal elkezdtük újjáéleszteni ezt a fórumot… Kun Miklós: Pedig nagyon nehéz volt, a szlovákok eleinte nem voltak hajlandók részt venni, de még a csehek is némileg ellenálltak… Martonyi János: A szlovákoknak jelképesen odatettünk egy üres széket, annak jeléül, hogy visszavárjuk őket. És ez a Dzurindakormány uralomra jutása után meg is történt. Van lehetőség az együttműködésre, ha megvan a közös akarat. Én azért ta rtom drámai fejleménynek a pozsonyi parlament határozatát a Benešdekrétumok megerősítéséről – ez engem személyes arculcsapásként ért – , mert úgy érzem, hogy sok értelemben 17 év erőfeszítését tette tönkre. Ennek nemcsak Magyarország, hanem Szlovákia is ká rvallottja. vissza Bugár Béla visszaküldené Boris Zalát az iskolapadba Felvidék.ma 20071014 13:59 Bugár Béla és Boris Zala voltak ma a Markíza kereskedelmi televízió Testre szabva vitaműsorának a vendégei, akik a szlov ákmagyar viszony alakulásáról vitáztak. Bugár Béla szerint nem radikalizálódott (nagyon) az MKP, viszont annak, hogy sokan mégis ezt vélik, az az oka, hogy még az MKPelnökválasztás előtt Duray Miklós néhány olyan témáról beszélt (Bugár Béla ezeket nem k onkretizálta), amelyek hosszú ideig rezonáltak a közéletben, és ezután Csáky Pál Duray Miklóst egy bizonyos tisztségre emelte. Boris Zala szerint a különbség a Bugár Béla, illetve Csáky Pál által vezetett MKPban ott van, hogy míg az előző kormánypártnak v olt az elnöke, addig az utóbbi ellenzéki párt elnöke, és ez alapjában megkülönbözteti politizálásukat. A beszélgetés központi témája azonban nem az MKPban történt változások, hanem a szlovák parlament múlt havi határozata volt, mellyel ismét megerősített ék a beneši dekrétumokat, illetve azok érinthetetlenségét. Boris Zala
