Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-13
25 - Ha azonban az állam nem hajlandó kezelni azokat a problémákat, amelyek mint nemzetiségi kisebbséget foglalkoztatják az i tteni magyar közösség tagjait, fenntartjuk bennük azt a már meglévő érzést, hogy saját országuk ellenségesen, teherként tekint rájuk. - Nem értem, mire alapul ez az érzés. - Az államhatalom általános hozzáállására velünk kapcsolatban, amely az említett parlamenti vitában is megnyilvánult. De mondhatjuk azt is, hogy az alkotmány sem említ minket, mint államalkotó csoportot. - Azt akarja mondani, hogy a Szlovákiában élő 12 nemzetiségi kisebbség mindegyikét fel kellett volna sorolnunk? Az alkotmány polgári elvekre, az emberi jogok elvére alapul, amelyeket alanyi jogon garantál az ország állampolgárainak, tehát a kisebbségieknek is. Az emberi jogok szempontjából ez a legigazságosabb elv. Ami a kisebbségi jogokat illeti, nem tudok olyan követelésekről – legye n az a magyar egyetem, az iskolarendszer vagy a kisebbségi médiák kapcsán – , amelyek el lettek volna utasítva. - Én a politikai gesztusokról beszélek, amelyek nagyon fontos szerepet játszanak, s ezen a téren az itteni magyar közösségnek még mindig hiányé rzete van. - Továbbra sem értem, mi ennek az alapja. Szociológiai felmérések is mutatják, hogy a vegyesen lakott területeken az emberek közt nincsenek semmiféle problémák. Ezek a konfliktusok olyan régiókban artikulálódnak, ahol a két közösség nincs közve tlen kapcsolatban. Ez azt támasztja alá, hogy valakik mesterségesen éltetik ezeket a feszültségeket, ami az MKP politikájára is érvényes. - Az azonban tény, hogy a (cseh)szlovák parlament bocsánatot kért a németektől és a zsidóktól is, csupán a magyarok esetében vonakodik megtenni ugyanezt. - Rendben van, akkor azonban felmerül az is, hogy a magyar parlamentnek is bocsánatot kellene kérnie Szlovákiától az erőszakos magyarosítás időszakáért. Vagy ez nem megalapozott igény? - De igen, és a magyarországi parlamenti pártok deklarálták is, hogy készek egy kölcsönös bocsánatkérésre. - Akkor tárgyalni kell erről, ez azonban nem egy ellenzéki párt feladata, hanem a kormányzó erőké. - Ön szerint tehát a kormánypártoknak kellene megnyitniuk ezt a kérdést? - K érdem én: eddig miért nem volt szükség ezeknek a kérdéseknek a megnyitására? Eddig miért nem küzdött ezért az MKP? Az MKP azt állítja, az előző két kormányzati ciklusban a koalíciós egyezség része volt, hogy nem nyitják meg ezt a témát, de a párt hosszú távú programjában mindig is ott szerepelt. - Véleményem szerint éppen azért nem volt szükség ezeknek a témáknak a feszegetésére, mert a magyar kisebbség gyakorlati konkrét követelményei teljesítve voltak. Kelle több bizonyíték a magyarok iránti szimpáti ára, mint egy magyar nyelvű állami egyetem megnyitása? Számomra ezek az igazi bizonyítékok, ez a valódi kisebbségi politika. Ami ezenkívül van, azok csupán szavak. A Benešdekrétumok problémája egy politikailag gerjesztett probléma, ami nem jelenti azt, ho gy a sérelmekért nem kellene bocsánatot kérnünk. Valódi megbékélés azonban nem alapulhat konfliktuson. - Talán szubjektív a meglátás, néhány jel mégis arra utal, az utóbbi hónapokban túlságosan „patriarchálissá” válik a hazai politika. Gyakran halljuk, h ogy a politikusok, mint „férfi a férfival” tárgyalnak egymással, s a parlament nemrégiben a nemzet atyjáról tárgyalt. Nem hiányolja a női látásmód nagyobb mértékű érvényesülését? - Inkább azt kifogásolnám, hogy a szlovákiai politikának, képletesen mondva, egyre vastagabb bőr van az arcán. Az utóbbi napokban lezajlott politikai vita arról, hogy ki a nagyobb ... ki sem mondom, hogy micsoda, messze túl van azokon a határokon, amiket elfogadhatónak tartok, s nem is szándékozom beszállni a diskurzusba. Ezek a m egnyilvánulások méltatlanok, s nem csupán arra nézve, akiről szó van, hanem a rá szavazó emberekre is. - Lehetséges, hogy ez egyebek közt annak a következménye, hogy ilyen alacsony a nők aránya a politikában? - Igaz ugyan, hogy a nők alulreprezentáltak a politikában, ám a magasabb részvételük sem jelentené automatikusan a közbeszéd megtisztulását az említett elemektől. Szlovákiában is voltak példák, amelyek ennek éppen az ellenkezőjét támasztják alá. Mindenesetre ha érvényesülnek a politikában az alapvet ő illemtani szabályok, a női részvétel ebben nagy szerepet játszhat.
