Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-09
25 Viszont ha az úgynevezett szlovák honfitár sak iránti érdeklődésből (értsd: ők más ország állampolgárai, mert elődjeiknek nem volt érdeke, hogy továbbra is ebben az országban éljenek) kreál politikumot a szlovák kormány, az úgy tűnik, rendben van. Az interneten megnéztem Dušan Čaplovič minisztereln ökhelyettes programját. Elég volt két hónapra visszamenőleg, és egy csomó olyanra akadtam, amikor a honfitársainál, azok szervezeteinek elnökénél tett látogatást. A Vajdaságban, Csehországban, Ukrajnában, Romániában (ahol a miniszterelnökhelyettes úr büs zkén megemlítette a magyaroknak, hogy 160 évvel ezelőtt megkapták a magukét Világosnál). Csehországban a folklórünnepségeken a kormány tagjaival is találkozott. Semmi más. Sehol máshol senki nem tolakodott a programjába. És egyetlen kormány sem küldött jeg yzéket Szlovákiának. A szlovák szervek – beleértve a legmagasabbakat – Schengent várják, és bírálják Ausztriát, hogy ez nincs ínyére. A pozsonyi kormánynak fontos a személyek szabad mozgása mint alapjog, amelyen az egyesült Európa nyugszik. De ha magyar p olitikus akarja átlépni a határt, kérjen pecsétet, és írjon alá becsületbeli nyilatkozatot, hogy nem találkozik Csákyval, és nem fog morogni azon a furcsa nyelven Ficóra. Hiszen „egyszerűen nem engedhetjük meg, hogy más ország, különösen Magyarország legma gasabb rangú képviselői úgy viselkedjenek DélSzlovákiában, mintha ÉszakMagyarországon lennének”. Már néhányszor rácsodálkoztam Fico kormányának külpolitikájára. Semmi újat nem tudok mondani ezzel kapcsolatban. Csak Ján Kubiš külügyminiszteren csodálkozo m, hogy asszisztál ehhez a tahósághoz, és ahelyett, hogy erkölcsileg a helyére tenné főnökét, diplomatikus úton letolja a magyar államfőt. Mellesleg, én is bírálom a szerveket, főleg a legmagasabbakat. A kormányban az zavar, hogy tagjai dilettánsok. A par lamentben az zavar, hogy a törvényhozási folyamatban asszisztál a kormánynak a tisztesség alapvető szabályainak sárba tiprásához. Valamint az, hogy az egészségügyi és a gazdasági árnyékminiszter vezeti. Az államfőben az a furcsa, hogy gerincéből fokozatosa n eltűnik a mész, és olyan infantilis vetélkedőkön vesz részt, mint a hegymászás, nápolyievés. Engem is elküldenek ezért a Dunán túlra? vissza http://blogy.etrend.sk/martinjaros A szerző szlovák publicista Nem buta, „csak ” politikus Új Szó 2007.10.08. Marek Maďarič, a szlovák kulturális miniszter, a Smer alelnöke kijelentette, a II. világháború után egyetlen embert sem deportáltak Magyarországra azért, mert magyar nemzetiségű volt, s Csehszlovákiából csak az árulókat és a kollaboránsokat költöztették Magyarországra… Nos, ez az első látásra abszolúte fölháborító állítás elvileg igaz. Legalábbis abban az értelemben, hogy nyilván aligha akadt a mintegy 600 ezer magyar között sok olyan egyén, aki ne üdvözölte volna annak id ején, hogy a Csehszlovákiának ítélt „Felvidék visszatért az anyaországhoz” ... Féltve őrzött családi fotóim között erre nézvést személyes bizonyítékom is van, mégpedig egy féltve őrzött fénykép, amely egy virágos díszkapu alatt álló hokedlit ábrázol. A csa ládi fáma szerint jó apám, akkor még tízéves gyerekként, bizony ezen a hokedlin állva szavalta el a Nemzeti dalt, amikor bevonultak Muzslára Horthy Miklós katonái. Csak politikai nézőpont kérdése, hogy nem egy árulás, netán kollaboráns cselekményt követette el az apám akkor…? Kizárólag nézőpont kérdése azonban az is, hogy áruló és kollaboráns volte tulajdonképpen az egész szlovák nép úgy, ahogy van, hiszen a szlovák fasiszta állam polgáraiként épp olyan szövetségesei voltak Adolf Hitleréknek, mint Horthy magyarjai, a „visszatért felvidékiekkel” együtt. Ugye milyen ostoba következtetésekre csábíthatja az embert, ha a történelembe utólag, mégpedig saját aktuális napi igényei szerint igyekszik belebarmolni? Marek Maďarič, kijelentése tehát, amely szerint a II. világháború után Csehszlovákiából csak az árulókat és a kollaboránsokat költöztették Magyarországra, a legnyomósabb érv amellett, hogy a politikusok – nemzetiségre való tekintete nélkül (!) – tökéletesen alkalmatlanok bármilyen történelmi vonatkozású p robléma megoldására. Következésképpen, le kell tiltani őket az efféle cselekményekről! Vagy azért, mert a politika általában szellemi nyomorba dönt, vagy azért, mert a politikusok szinte valamennyien eleve arra utaznak, hogy célirányosan,
