Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-09
11 nyilvánvalónak és logikusnak tűnik, ám ezek a szereplők nehezen lendíthetik tovább a vitát a megoldás felé. Mit gondol, ki és hogyan oldhat fel egy ilyen helyzetet? H. P.: - Elsősorban az, amit mondott. Ez valóban egy új elem, hogy a most kialakult helyzet hatására Szl ovákiában tényleg radikalizálódott a helyzet oly értelemben, hogy az ellenzéki szlovák pártok is odaálltak a kormány mellé. Igaz, hogy a vitában bírálták a kormány felvetéseit, de a Benesdekrétumokkal kapcsolatos határozat ügyében egyértelműen felsorakozt ak a kormánypártok mögé, ilyen értelemben polarizáció és radikalizáció van az országban. Viszont én nagyon szeretném a magyar hallgatóknak elmondani, hogy ebben az ügyben elmondtam Fico hibáit és bűnét azzal, hogy ezt az atmoszférát tavaly a választások ut án megteremtette a rossz választásával is, azt hiszem tudatosan csinálta ezt, mert tudta, hogy kit vesz maga mellé partnernak. Az a lépése viszont, amit a Magyar Koalíció Pártja tett a Benesdekrétumok felvetése kapcsán, szintén elég tudatosan, ugye és elé g nehéz helyzetben volt a párt Bugár Béla távozása után, gondolom a vezetők féltek attól, hogy széthúzások lesznek, szétesések, és én azt hiszem, hogy amikor a Benesdekrétumok ügyét választották, mint témát, ezt a témát nem a megoldás szándéka vezette őke t akkor. Kételkedem benne. Hanem az, hogy hozzuk össze a pártot, egységesítsük a pártot. Ez sikerült is, és ezzel szemben még a szlovák tábort is sikerült egységesíteni velük szemben, tehát helyreállt a régi rend, József Attila szavaival, és sajnos az ebbe n a helyzetben a mi magyar felelősségünk is benne van. Mv.: - A napokban éppen a Magyar Koalíció Pártja egyik vezetője nyilatkozott itt a Klub Rádióban a Kontrában, és nem tagadta, sőt, pontosan ugyanazt mondta, amit ön, hogy mi volt a Benesdekrétumok té ma felmelegítésével a Magyar Koalíció Pártja célja. Igenis, hogy a tömegbázisát az MKPnak erősíteni, megszilárdítani. De vajon a Magyar Koalíció Pártja újszerű, idézőjelben mondom, politizálása nem csaltae csapdába, vagy nem zártae kelepcébe éppen a kin ti magyarságot, nem különben a két ország kapcsolatát? H. P.: - Egyértelműen ez történt. Zsákutcába kerültek, zsákutcába került a szlovák politikai elit, a szlovákiai magyar politikai elit, és attól félek, hogy ebbe a zsákutcába kezd behátrálni a magyar p olitikai elit is, mert ez is egy új elem, hogy egy ilyen vitába Magyarország most egyértelműen beszállt a ringbe. Bárhogy minősítjük ezt a látogatást, bármit gondolunk ugye, bent van már a ringben az elnök úron keresztül a magyar politikai közélet is, és n agyon nehéz lesz ebből a helyzetből kihátrálni. A veszélyt én abban látom, és sajnos ki kell mondani ezt a szót, hogy a felelőtlenségét az MKP vezetőségének, hogy nem mérte föl ezt a helyzetet, a Benesdekrétumokat igenis meg kell oldani, és nagyon könnyen meg is lehetne oldani, sőt, egyszer már meg is oldottuk. '92ben Vaclav Havel utasítására létrehoztam egy bizottságot és 6 hónapon belül az elnök úr asztalára tettük a megoldást, amelyet a három magyar párt annak idején eleinte jóváhagyott, majd az utolsó pillanatban épp a Durai Miklós által vezetett együttélés lesöpörte az asztalról, mondván, nekünk ez a megoldás nem kell. Ugyanezt a megoldást tették 15 év után most az asztalra. Szó szerint letarolták azt, amit annak idején én tettem, avval a különbséggel ... Mv.: - Mi volt ennek a megoldásnak a lényege? H. P.: - Hát a megoldásnak a lényege az volt, hogy egy szlovák és cseh jogászcsoport elemezte a benesi döntéseket, dekrétumokat. Kimondta, hogy már annak idején ellentétben álltak a csehszlovák jogrenddel és a nemzetközi jogrenddel, ezért az elnök úr, tehát Vaclav Havel jogosan és kötelezően bocsánatot kellene hogy kérjen a kitelepített magyaroktól. Havel erre hajlandó volt. Azután a magyar pártoknak kellett volna dönteni, hogy mit értenek jóvátétel alatt. A négy, akkor négy magyar párt képviselői megegyeztek a következő évben. Egy bocsánatkérés, egy szimbolikus kártérítés a túlélőknek, és a szlovákiai magyar kultúra támogatására egy alap létrehozása, egy pénzügyi alap létrehozása, és ezzel egyszer és minde nkorra lezárjuk a kérdést. Vaclav Havel akkor erre kész volt. Göncz Árpáddal volt egy tervezett találkozó '92 májusában, ha jól emlékszem, ezen akarta kimondani a bocsánatkérést, és egyszer és mindenkorra lezárni az ügyet. Akkor az utolsó pillanatban az Eg yüttélés politikai párt vezetése nevében Duray Miklós azt mondta, hogy mi ebből nem kérünk, bennünket nem a csehek telepítettek ki, hanem a szlovákok, tőlünk ne egy cseh elnök kérjen bocsánatot, hanem a szlovákok. Havel ezután, miután nem volt egyetértés a magyarok között, ezt a kérdést levette a napirendről. Mv.: - Bocsánat, akkor még ugye Csehszlovákia volt, tehát... H. P.: - Természetes. Most ezután 15 évig ez a kérdés senkit nem érdekelt.
