Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-08
23 szlovákok és magyarok közt történik, az nem nagyon különbözik attól, amin már keresztülmentek az írek, vagy ami a KözelKeleten történik. Az egykori amerikai elnök azt mondta, hogy a feszült helyzetben a maximális érzékenységgel kell a megoldást keresni, úgy hogy a kisebbségek érdekeit szem előtt kell tartani. A közösségeknek el kell dönteniük, mi a fontosabb: a különbségek vagy a közös emberiség, a közös jövő, tette hozzá Bill Clinton. vissza Csáky Pál: Szomorú évforduló Felvidék.ma 20071007 10:31 Forrás: www.mkp.sk Hatvan évvel ezelőtt szomorú dolgok történtek az akkori Csehszlovákia magyarlakta területein. Férfiakat és nőket, gy erekeket és időseket raktak teherautókra és vonatokra csak azért, mert magyarok voltak. Tízezreknek kellett elhagyniuk szülőföldjüket, sokuknak örökre. Most emlékeznek. Csendesen, méltósággal. Ezrével jönnek haza, szülőföldjükre, községeinkben tucatszám v alósulnak meg emlékező rendezvények, épülnek emlékművek, készülnek emléktáblák. Az emlékezet makacs, amíg nem lezárt a múlt, ragaszkodik jogához: a tisztességes emlékezéshez. A Magyar Koalíció Pártja ebben a helyzetben két dolgot tehetett. A felmerült kér désekre kitérő válaszokat adhatott volna, vagy egyértelműen elmondja a véleményét: ezt a kérdést nem tekinti lezártnak, továbbra is fontosnak tartja, hogy a meghurcoltaktól bocsánatot kérjenek, s azt is, hogy indokolt esetekben keressék meg a kárpótlás leh etőségét is. Ez utóbbit tettük, mert ez a meggyőződésünk, s egy tisztességes pártnak egy ilyen helyzetben nincs más lehetősége. Egy ilyen kérdés nem képezheti taktizálás tárgyát. Az első reakciók a szlovákiai magyar térfélről jöttek, azoktól, akik egy il yen helyzetben sem tudtak felülemelkedni önmagukon. Rosszul volt időzítve a felvetés, ez volt az első vád. Hatvan év alatt mikor lett volna jobban időzítve? A mi szégyenünk az, hogy hatvan év után a szlovák társadalom nem jutott el odáig, hogy képes legyen különbséget tenni jó és rossz között? A mi hibánk, hogy nem képes annyi erőt találni magában, hogy szembenézzen önön hibáival is? Hogy rájöjjön arra, aki bocsánatot tud kérni, nem kisebb, de nagyobb lesz ezáltal? S tagadjuk meg a programunkat, amely ennek az ügynek a rendezetlen voltát mindig is tartalmazta? Nem volt jól előkészítve, ez volt a második felvetés. Elő kellett volna tárgyalni legalább az ellenzéki kollégákkal. Az ellenzéki kerekasztalon tárgyaltunk erről is és a megbékélési nyilatkozatunkról is. Sikertelenül. Aki azt hiszi, hogy az 194548 közötti időszak ügyeiben aktív ellenzéki együttműködés jöhet létre, végzetesen naiv. Mi legalább a passzív támogatásban reménykedtünk – ebben is hiába. Itt tart ma a szlovák ellenzék, itt tart a szlovákiai közgondolkodás. Ezután két lehetőségünk maradt. Beszélünk a témáról egyedül – vagy csendben maradunk. Nem maradtunk csendben. Miután megjelent a parlamentben a Szlovák Nemzeti Párt határozattervezete, megpróbáltuk azt leállítani. Személyesen tárgyaltunk a parlament elnökével – sikertelenül. Bárdos Gyula frakcióvezető a parlament ülésén is javaslatot tett az SNSes anyag napirendről való levételére. Az ellenzék támogatta ezt az igyekezetet, ám ez kevésnek bizonyult, ezért ellenjavaslatot kezdeményeztünk. Eg y megbékélési nyilatkozatot tettünk az asztalra, amelyben a két parlament kölcsönösen kérne bocsánatot a legnagyobb történelmi sérelmekért, lezárva ezzel a múltat. A dokumentum tartalmazza a bocsánatkérést a kollektív bűnösség elvének alkalmazásáért az 194 5 – 48 közötti időszakban csakúgy, mint a kárpótlások lehetőségének megkeresését is. A dokumentumot a magyar Országgyűlés mind az öt pártja azonnal támogatta. A két szlovák ellenzéki párt nem nyilvánított véleményt, a három kormánypárt elutasította azt ané lkül, hogy olvasta volna. A szlovák parlament ráadásul nagy többséggel elfogadta a Szlovák Nemzeti Párt nyilatkozatát, amelynek ugyan jogi következményei nincsenek, azonban nagyon csúnya politikai szándékról rántja le a leplet. Ez a politikai hozzáállás pedig azt jelenti, hogy a szlovák politikai pártoknak nemhogy nincs kisebbségpolitikájuk, de gondolkodásmódjuk még mindig nem utasítja el a második világháború utáni őrült problémakezelés filozófiáját. Itt tartunk az Európai Uniós és NATOtag Szlovákiában , 2007ben. Tény azonban, hogy ennyit a szlovák sajtóban még nem foglalkoztak a kérdéssel, s az értelmiségi, szakmai reakciók egészében véve nem kedvezőtlenek
