Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-06
48 szerint talán éppen ez segítette hozzá Magyarországot, hogy 194 6 tavasza helyett egy évvel később kezdte meg az áttelepítést, megvédve ezzel 4050 ezer magyart. Az etnikailag tiszta cseh és szlovák állam megteremtése érdekében telepítették ki Csehszlovákiából 1944től a háborús bűnösként számontartott német és ma gyar kisebbséget Eduard Benes köztársasági elnök dekrétumai alapján. Vadkerty Katalin elmondta: a nyugati nagyhatalmak által nem támogatott, 16 cikkelyből álló szlovákmagyar egyezmény értelmében Csehszlovákia megszerezte a magyarországi toborzás irány ítási és végrehajtási jogát. Tartalmazta a dokumentum, hogy a kitelepítettek tulajdona a csehszlovák állam tulajdonába megy át, kártérítést a magyar áttelepítettek csak 50 hektárig igényelhetnek. 1946ban a tulajdon megszerzéséről illetve megvédéséről foly t az egyezkedés a két ország között, majd 1947. április 11én megindították Léva környékéről az első transzportokat. Popély Árpád somorjai történész kifejtette: az eredeti tervekhez képest mérsékelt nagyságrendben zajlott le a lakosságcsere. 1946 ápril isa és 1947 decembere között a felvidéki magyarság 15 százalékát telepítették ki, a magyar adatok szerint 87.839, a szlovák adatok szerint 89.660 embert. Elmondta: az 1945. július 3án tartott potsdami konferencián még 400 ezer kitelepítendő magyarról beszéltek, ügyelve arra, hogy azokat, akik vegyesházasság vagy asszimiláció folytán - kisebbségi jogok nélkül - az országban maradhatnak, az ország különböző régióiba telepítsék szét. Gyurgyík László pozsonyi szociológus arról szólt, hogy a mai Szlovák ia területén háromszor csökkent jelentősen a magyar lakosság aránya, az első illetve a második világháborút követő években, majd az 1990es években. 2001es adatokra hivatkozva közölte: a magyar szülők gyerekeinek 6,5, míg a vegyes házasságokból született gyerekeknek 80 százaléka választja a szlovák nemzetiséget. Gulyás László szegedi történész azon meggyőződésének adott hangot, hogy a lakosságcsere előzménye még 1918ra, 1920ra tehető. Úgy fogalmazott: "Olyan csehszlovákmagyar határ születik meg Trianonban, amely több százezer magyart csatolt a csehszlovák államhoz, ennek következtében a konfliktust belekódolja a csehszlovák állam történetébe, és ez vezet 1938hoz, ez vezet az 194547 közötti lakosságcseréhez, és véleményem szerint ez vezet a mai szlovákmagyar feszültséghez is." A salgótarjáni tudományos konferenciát köszöntő Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke, és Fuzik János, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke sajnálatosnak nevezte, hogy aktuálissá vált a kérdés, miután a szlovák pa rlament szeptember 20án határozatban szentesítette a Benešdekrétumokat. Eduard Beneš 143 dekrétumot bocsátott ki, ezekből 13 vonatkozott közvetlenül a német és a magyar kisebbségre. Hrubík Béla úgy fogalmazott: józannak kell lenni, és kiutat kell tal álni, mert "mindig lesznek hatalomra éhes emberek, mindig lesznek vonatok, vagonok, és mindig lesznek, akiket bele tudnak tenni". vissza Slota, a kemény legény Felvidék.ma 20071005 20:50 Miloš Luknár, a Plus 7 dní hetil ap publicistája jegyzetében Ján Slotát, a nemzeti pártot, végül Robert Ficot figurázza ki, sajátságos stílusban. Az alábbiakban magyar fordításban olvasható a jegyzet szövege: Végre megtudtuk hát, hogy az MKP elnöke, Csáky Pál disznó, hányadék és trágya. És mindezt a kormányon lévő pártelnök, Ján Slota szájából. Ami viszont figyelemreméltó az egészben, hogy a büszke nemzetvezér eme kijelentéseire nem borgőzös állapotban, hanem színjózanul került sor. Ez pedig haladás, amit bizonyára magasan értékelnek maj d nemcsak a koalíció, hanem részben az ellenzék szimpatizánsai is. A jelen egyik legbefolyásosabb politikusának – aki egyúttal döntési helyzetben van a jövőnkkel kapcsolatban – mélyen szántó gondolatai egyértelműen mutatják, hogy milyen mélységekbe süllye d országunk. Vele együtt pedig mi is. Egyáltalán nem szükséges, hogy az ember Csáky Pál vagy pártja, netán nemzetének szimpatizánsa legyen ahhoz, hogy kellőképpen felháborodjék az ilyen kifejezések hallatán. Sőt, még az is, akinek egyébként teljesen elege van Csáky sokszor túlságosan is provokatív kijelentéseiből, megspékelve Ján Slota bizonyos egyénnek szánt „inkább marha, mintsem ember“ (értsd. Duray Miklós, a szerk. megj.) formátumú jelzőivel, nos, még az ilyen ember is csak abban az esetben használná e zeket a szavakat, ha lelkileg enyhén károsodott lenne. Természetesen azok, akik a primitívségnek alacsonyabb fokozatain állnak és a negyedosztályú vendéglátóipari egységek füstjében
