Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-05
38 G.K.: - Van egy szoros egyeztetés az Elnöki Hivatal és a Külügyminisztérium között, mi készítjük elő a láto gatásokat, olyannyira és adunk mindig háttéranyagokat is ahhoz, hogy mégis mikről legyen szó, miről érdemes szót ejteni, természetesen van egy szabadsága a köztársasági elnöknek arra, hogy úgy fogalmazzon, azt mondja, amit ő fontosnak tart. Egyébként itt n agyon egybehangzó volt az összes politikai szereplő véleménye Magyarországon. A Benešdekrétumok kapcsán. Mv.: - Kubiš urat kérdezném, hogy nekik mi a problémájuk azzal, hogyha egy magánember, merthogy ezek szerint Sólyom Lászlót ebben az esetben tekintik véleményt fogalmaz meg egy magánlátogatáson Szlovákiában, illetve ezzel a megfogalmazással mi volt a baj? Ján Kubiš, szlovák külügyminiszter: - Én tulajdonképpen azt hiszem, hogy először is őszintén el kéne magyaráznunk egymásnak, hogy mit jelent a magán látogatás. És mit jelent az, hogy egy munkaköri látogatás, mit jelent a hivatalos látogatás. A diplomáciai protokollban szabályok léteznek, magánlátogatásnak semmifajta politikai árnyéka nincs és a látogatások közben nincs semmifajta kapcsolat, semmifajta nyilvános fellépés, politikai konzultáció nincsen. Mi így értelmezzük a magánlátogatást és a diplomáciai gyakorlat is így értelmezi sajnos. A munkaközi látogatás, ha valaki meghívásra jön, vagy másképpen érkezik területére, de ki szeretném hangsúlyozni, má s szuverén ország területére, akkor érthetően ennek ilyen szabályai vannak. Ez nem jelenti azt, hogy az a látogató nem tud egy ilyen látogatásnál fellépni, de ez már nem magánlátogatás, a saját nézeteit nem tudja elmondani. Hanem akkor ez mindig keretezve van azzal például, még hogyha valamifajta nem kormányzati szerv meghívására van, akkor részt vesznek ezen, a meghívó fél képviselője és megállapodnak többnyire a programban, és természetesen a képviselőknek lehetőségük van nagyon világosan nyilatkozni, ha szükséges. Alapvető kérdés nem abban rejlik, hogy most ilyen jellegű vagy olyan jellegű látogatásra van szó, hanem milyen mértékig járul hozzá a normális, jószomszédi kapcsolatok fejlődéséhez, és, ha akarjuk vagy nem akarjuk a többi látogatásra, az utolsó látogatására is Sólyom elnök úrnak, amit én személyesen mindig üdvözlök, de meg kell határozni a jellegét, hogy hogyan érkezik az elnök úr, ezek az utolsó látogatások nem járultak hozzá a kölcsönös kapcsolat fejlesztéséhez. Itt nem arról van szó, hogy nem tudja a nézetét kifejteni. Természetesen kifejti a nézetét, a Magyar Köztársaság területén. Ez rendben van. de én mint magánember, vagy mintha magánemberként érkezik, akkor elnökként érkezik. Mi nem vehetjük azt, hogy magánember. Abban az esetben, ha polit ikai l ag nyilvánosan fellép. Mv.: - Ne haragudjon külügyminiszter úr, de... J.K.: ...lehet, hogy az időzítés is rossz volt. Mv.: - Ne haragudjon, nem válaszolt az előbbi kérdésemre, én azt kérdeztem ugyanis Sólyom László pontosan azt mondta, a beneši dek rétumok megerősítéséről, hogy ez nagyon súlyos és a magyarok számára megalázó lépés. J.K.: - Gondolkodom. Mv.: - Ez a két jelző egyike sem becsületsértés. Önök mit tartottak ebben annyira sérelmesnek? J.K.: - Egyszerűen szólva, még egyszer meg szeretném ismételni, vagy építeni szeretnénk a kölcsönös kapcsolatokat, és akkor ezeken a kapcsolatokon és a fellépései más ország közjogi méltóságainak, ha más országban vannak és a szabályokat figyelembe veszik, vagy akkor valami mással találkozunk. Én nem szeretn ém a köztársasági elnök rovására valami mellékdolgokat írni, hanem azt szeretném, ha a diplomáciai csatornák közvetítésével magyarázzuk el a magyar kollégáknak, mik a jellemzői a magánlátogatásnak és mi a munkaközi látogatás, vagy valami más. Utána nem kel etkezne ilyen félreértés. Ez az egyik része a dolognak. A másik része a dolognak, mi beszélhetünk a dolog lényegéről is azonban az egy más vita lenne. Mv.: - Nagyon szépen köszönöm, mindjárt folytatjuk is a beszélgetést. De előtte mutatunk még egy kis hát teret. Ugyanis a szlovák állam alig két évtizede létezik, a szlovákmagyar viszonyt élező konfliktusok némelyikének viszont több mint fél évszázados gyökerei vannak. --------------- (Filmbejátszás) - R.: - Csehszlovákiában a II. világháború után iktatták t örvénybe az úgynevezett Benešdekrétumokat. A magyar és a német kisebbséget kollektíven felelőssé tették a há b orús bűnökért. A felvidéki magyarokat megfosztották
