Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-05
36 magyaroknak a kényszermunkára való elhurcolását csak 1947 februárjában állították le nemzetközi tiltakozás hatására. 4. Magyarország és Csehszlovákia között 1946. február 27én kötötték meg a deportálásokkal, jogfosztásokkal Budapestre rákényszerí tett lakosságcsere egyezményt. A csehszlovák fél eredetileg 300 – 400 ezer magyarországi szlovák jelentkezésében reménykedett, és a magyarok kitelepítésének legnagyobb lehetőségeként kezelte a lakosságcsere ügyét. Az 1946 augusztusában a magyar kormánynak át adott kitelepítési jegyzékben közel 180 ezer magyart soroltak be a csehszlovák hatóságok. A szlovák félnek az egyezmény által biztosított magyarországi toborzással 95 ezer magyarországi szlovákot sikerült meggyőznie az áttelepülésről. Közülük végül 73 ezer fő települt át Csehszlovákiába. Szlovákiából körülbelül 90 ezer magyart telepítettek ki ingó vagyonukkal együtt, Magyarországra. VIII. A nemzetváltás állami terrorja 1. A magyarok erőszakos asszimilációjának egyik legsajátosabb gyakorlata a reszlovakizá ció elrendelése volt. A kisebbségekhez tartozók jogfosztásának, üldözésének, meghurcolásának, megalázásának ezt a módját a Szlovák Megbízotti Testület belügyi megbízotti hivatala 1946. június 17én közzétett reszlovakizálási hirdetményével vezette be. Esze rint minden „szlovák, cseh vagy más szláv származású személy” kérhette a szlovák nemzetiségűvé nyilvánítását. Miután a magyarok elvesztették munkahelyüket, állampolgári jogaikat, nyugdíjukat, szociális jogosultságaikat, iskoláikat, anyanyelvük nyilvános h asználatának lehetőségét, megszüntették érdekvédelmi szervezeteiket, tízezreket kényszermunkára vittek vagy elüldözték szülőföldjéről, kitelepítették, elhurcolták a Szovjetunióba, s fenyegette őket a további egyoldalú kitelepítés, százezrek választották a reszlovakizációt – kisebbik rosszként – , hogy házaikban, szülőföldjükön, családjukban maradhassanak. A 410 ezer kérelemből 326 ezer személy esetében járult hozzá a hivatal a szlovák nemzetiség elismeréséhez. 2. A belügyi megbízotti hivatal 1948. évi A311es közleménye szerint több tucat magyar település nevét változtatták meg mesterséges módon és tiltották meg az eredeti magyar névalak alkalmazását. Új hivatalos szlovák nevet kapott például Bős, Szap, Gútor, Nagymagyar, Dénes, Úszor, Nagymegyer, Pozso nyeperjes, Magyarbél, Cseklész, Nagy- és Pusztafödémes, Diószeg, Tallós, Pered, Gúta, Ógyalla, Párkány, Tornalja. IX. Összegezés 1. A jogfosztó elnöki dekrétumok és a Szlovák Nemzeti Tanácsnak valamint a Megbízottak Testületének jogfosztó rendeletei és j ogszabályai nem csak egy sajátos kornak a dokumentumai, hanem a fasiszta és náci típusú gondolkozásnak a bizonyítékai is. A náci Németország vereségével azonban nem ért véget sem a fasizmus, sem a nácizmus kora. Ma ugyan sokan igyekeznek olyan megvilágítás ba helyezni az akkori csehszlovák törvényhozást, hogy az a 2. világháború utáni béketeremtéssel és a társadalom denacifikálásával függött össze és a nemzetközileg elfogadott elvekkel volt összhangban, de mint láthattuk, ez nem igaz. Beneš elnök nevéhez köt ődő német és magyarellenesség és ennek öt éven át működtetett, államilag szervezett „üzeme” ugyanarról a tőről fakadt mint a nácizmus, mint a zsidók üldözése. Ezért ugyanúgy nem szabad róla megfeledkezni mint a holocaustról. 2. A különböző jogfosztások, kényszertelepítések, a kényszerasszimiláció gyakorlatilag az egész szlovákiai magyar nemzeti közösséget érintette. A szülőföldjéről elhurcolt, elüldözött, széttelepített, kitelepített szlovákiai magyar lélekszáma megközelíti a 200 ezret. Közülük csak keves en térhettek vissza szülőföldjükre. Az 1961es népszámlálás szerint mégis 516 ezer magyar élt Csehszlovákiában. 3. A ma Szlovákiában élő magyarok elsősorban azt igénylik, hogy a Szlovák Köztársaság parlamentje ne a közösség felszámolását célzó, diszkrim inatív, világháború utáni jogszabályokat erősítse meg, hanem a magyar közösség pozitív nyelvi, oktatási, kulturális és politikai jogait kodifikáló törvényeket fogadjon el. vissza
