Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-05
18 Jogfosztó oktatási törvényt készítenek elő Romániában Magyar Hírlap 2007.10.05. A romániai magyarság aggódik az új román tanügyi tervezet miatt, amely megkülönböztető rendelkezéseket tartalmaz. Az új jogszabály nem tenné lehetővé az anyanyelvű zenetankönyvek alkalmazását sem. Tiltakozik az új román tanügyi törvénytervezet ellen a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Elnöke, Lászlófy Pál szerint a dokumentum nem biztosít megfelelő feltételeket a kisebbségi általános iskolai és gimnáziumi oktatáshoz, és diszkriminatív rendelkezések vannak benne, jóllehet a tervezet kidolgozását éppen az európai uniós jogharmonizáció követelte meg. Ennek ellenére a még érvényes jogszabály jobb körülményeket teremt a kisebbségi oktatásnak. Lászlófy elfogadhatatlannak tartja azt a tervezett rendelkezést, hogy a kisebbségi iskolákban az igazgatói állás betöltéséhez a pályázónak a román nyelvvizsgát is le kell tenniük. Ugyanakkor a tervezetben már nem szerepel a kitéte l, amelynek megfelelően a vegyes iskolák vezetőségében szavatolni kell a nemzetiségek arányos részvételét. Kimaradt belőle az is, hogy a történelemoktatásnak tükröznie kell a kisebbségek történelmét, és kikerült a szövegből egy másik fontos pont is, amely különféle tantárgyak anyanyelven történő oktatását is garantálta. Végül a dokumentum nem teszi lehetővé az anyanyelvű zenetankönyvek alkalmazását sem. Ha a parlament a jelenlegi formájában szavazza meg, akkor a döntés csak rontana a kisebbségi oktatás amúg y sem rózsás helyzetén. A jogfosztó rendelkezések ellen a pedagógusszervezet tiltakozott a szaktárcánál. Időközben a bukaresti lapok az előző napi sikertelen kormánybuktatás következményeiből vontak le tanulságot. Ezek szerint a szociáldemokraták a fő ves ztesei az általuk kezdeményezett bizalmatlansági indítványnak. Valamennyi lap úgy tudja, a tikos voksolás során legtöbben a Szociáldemokrata Párt honatyái közül szegték meg a pártfegyelmet. Ezt több újság is azzal a belső konfliktussal magyarázza, ami már hónapok óta éket vert a szociáldemokraták közé. vissza Bogdán Tibor, Bukarest A két akadály Magyar Hírlap 2007.10.05. Mi a baj a magyar – szlovák viszonyban? – teszik fel a kérdést egyre többen, véleményformálók és átlagp olgárok, politikusok és háziasszonyok, egyszóval mindenki, aki nem hajlandó tudomásul venni, hogy két egymáshoz ezer szállal kötődő nemzet a gyűlölködés mostanság megtapasztalt fokán méregeti egymást. Minden bizonnyal azoknak lehet igazuk, akik – lapunk ha sábjain is – a rossz történelmi tapasztalatokkal, a kölcsönös előítéletekkel, máig ható sebekkel, Trianonnal, lakosságcserével magyarázzák a helyzetet. Mindez azonban összességében sem lenne elegendő ahhoz, hogy a gyűlölet hullámai 2007ben elborítsanak mi ndent. A szlovák – magyar viszony eddigi mélypontján, Vladimír Meciar többszöri országlása idején, amikor magyar partnere egy bizonyos Horn Gyula volt, még mindig látszott valamiféle fény az alagút végén. Bízhattunk a háttérbe szorított szlovák demokratákba n, egy esetleges magyarországi politikai fordulatban, a valódi történelmi megbékélésben. Változás aztán zajlott itt is, ott is, némiképp helyre is állt a rend, egymás nyakába borulni azonban nem szokás itt, a Duna – Tisza tájon. Orbán Viktor és Mikulás Dzur inda miniszterelnöksége idején mégis megindult valami: hídavatás, kézfogások , néhány őszinte szó, és legfőképpen hosszan tartó csend, amely különlegesen becses kincs a viharos múltú magyar – szlovák kapcsolatokban. Ma azonban minden másképp van. Közös bajaink forrása a két miniszterelnök személyiségjegyeinek rávetülése meggyötört t ársadalmainkra. Gyurcsány Ferenc és Robert Fico úgy hasonlít egymásra, mint két tojás. Fiatal pártállami káderként indultak, a spontán privatizáció idején mindketten dúsgazdag emberré avanzsáltak, eleinte csak figyelték a baloldal útvesztőit, majd messiásn ak jelentkeztek. Arrogáns fellépésük nemigen tetszik a helyi politika nagy öregjeinek. Meciar egy ízben reménytelen karrieristának nevezte Ficót, és elképzelhetjük, hogy szűk baráti társaságban Horn Gyula miképp vélekedik Gyurcsányról. Mindkét kormányfő a fellengzős ígéretekből barkácsolja politikai karrierjét, szeretnek nagyokat mondani, kampányidőszakban hihetetlen leleménnyel ígérik meg a földi Kánaánt népüknek. Egy fontos különbség mégis szembetűnő Gyurcsány és Fico között: ez utóbbinak szilárd a támog atottsága, és igen népszerű a szlovákok
