Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-28
27 Önfelszámolósdi? Erdély.ma [ 2007. szeptember 27., 16:58 ] Az, hogy az ősszel induló csonka parlamenti ciklusban lesz a ro mániai magyarságnak brüsszeli képviselete vagy sem, másodlagos, bár persze korántsem lényegtelen kérdés. Az egyeztetések igazi tétje nem ez volt, hanem annak tisztázása, hogy a '89 decembere óta eltelt időszak egyik legfontosabb krízishelyzetében (a másik ilyen az Tőkés László margóra szorítása volt) képviselőink képesek leszneke felülvizsgálni demokráciafelfogásukat, s távlatilag is fenntartható, a romániai magyarság egészének igényeit és törekvéseit megjelenítő európai, majd hazai parlamenti képviseletet kialakítani. Az RMDSZ rendkívül súlyos hibát követett el akkor, amikor Tőkés Lászlót annak ellenére is a hazai magyar politizálás perifériájára taszította, hogy mindannyian tudtuk: a püspök prófétai pátosztól hevített, legtöbbször politikailag szakszerűt len véleménynyilvánításai és döntései dacára az általa képviselt konzervatív eszmerendszernek a romániai magyarság köreiben jelentékeny támogatottsága van. S ez a támogatottság perspektivikusan még növelhető is, hiszen az RMDSZnek kínos kötéltáncot kell járnia a román politikai elit kisebbségellenes elfogultságai és a magyar közvélemény románellenes előítéletei között. Az egyetlen szövetséges, akit ebben a táncban maga mögött tudhat, a magyarországi liberális és szocialista párt, belpolitikai okokból csak is olyan állásfoglalásokra kapható, melyek a romániai magyar közvéleményt következetesen kiábrándítják. Az RMDSZ az elmúlt több mint másfél évtizedben profi politikusgárdát alakított ki. Egy olyan csapatot, melynek tagjai alapos terepismerettel veszik ki részüket a román politikai küzdelmekből, s azokban a kérdésekben, melyekben valódi esély van rá, hatékonyan érvényesítik a romániai magyar igényeket. E csapat tagjai úgy ítélték meg, hogy Tőkés László meggondolatlan politikai gesztusai, a román közvélemény t folyamatosan irritáló nyilatkozatai e törekvéseik érvényesítését komolyan megnehezíthetik. És nem minden alap nélkül! Azt azonban már nem gondolták végig, hogy a Tőkés Lászlóval rivalizáló RMDSZpolitizálás komoly esélyt is jelenthet, hiszen a román féln ek sugallni lehet: ha az RMDSZ megfontolt követeléseit nem hajlandóak teljesíteni, a romániai magyarság könnyen egy sokkal kellemetlenebb partnert delegálhat a román és az Európai Parlamentbe. Az RMDSZnek éppen az lett a veszte, ami látszatra sikereinek zálogát is jelentette: a politikai hatékonyság. A hatékony politizálásnak ugyanis főként markáns és egységesen képviselt álláspontokra kell épülnie. Legalábbis látszólag. Általánosan elfogadott nézet, hogy a belső viták, a széthúzás gyengítheti a politikai sikerességet. Ez sajnos csak a szélsőséges helyzetekben igaz, az egymást kizáró álláspontok és a kompromisszumképtelenség valóban döntés- és cselekvésképtelenséget eredményeznek. Azt, a jelek szerint, senki nem gondolta végig, hogy ugyanazt eredményezheti a túlságosan szoros nézetazonosság és az árkonbokron át kivitelezett egység is. Magyarán: a demokrácia hiánya. Az a tény, hogy az RMDSZ kezdett a romániai magyarság egészének nevében nyilatkozni és cselekedni, szükségszerűen vonta maga után azt, hogy a Tőkésre való mutogatás lehetőségétől önmagát megfosztó szövetség fokozatosan elveszítette a román politikai elittel való egyezkedés egy fontos argumentumát. A Szövetség támogatói jelentős részét is kiábrándította, s arra kényszerült, hogy a tényleges támog atás helyébe olyan klientúrát építsen ki, mely a maga fontos társadalmi pozícióját felhasználva, képes lesz a politikai döntésekhez szükséges támogatottságot, de legalábbis annak látszatát megteremteni. Ilyen körülmények között már fel sem merült annak ig énye, hogy a politikába visszaintegrált jobboldalon is beindulhasson a profi politikusgárda kialakulása. Az RMDSZ ahelyett, hogy a váltással kísérletezett volna, az „ugyanabból több” elve szerint továbbra is a jobboldal mindenféle hatalomtól való távoltart ásának korábban jól bevált receptjét alkalmazta. Ez viszont csak arra volt jó, hogy még mélyebben meggyőze a jobboldalt arról, hogy a romániai magyarság sorsa csakis az RMDSZnek a politikából való teljes kiszorítása révén képzelhető el. Ennek a történetn ek az ismeretében az Európai Parlamenti választások körüli egyezkedések eredménye előre borítékolható volt. S mint a bevezetőben jeleztem, ez önmagában még nem volna végzetes. Az azonban már igen, hogy eltérő mértékben ugyan, de a romániai magyar politikai elit képviselői párbeszéd, azaz politikaképtelenek. Beleértve az egyébként profi RMDSZt is. Ez pedig már óriási baj. A modern világban ugyanis az a közösség, mely kizárja magát a politikai küzdelmekből, könnyen a közösségi önfelszámolás útjára téved. vissza
