Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-28
14 Magyarországon a Terror Háza Múzeum is belefogott a hasonló szellemű traumafeldolgozásba. A kiállítások és konferenciák sorozatában a legújabb a háború utáni Csehszlovákia magyar lakosságának jogfosztásáról és a hatvan éve megkezdődött lakosságcseréről szól. A csütörtöki konferenciának hamisítatlan középeurópai mellékízt, és nem túl vidám aktualitást adott, hogy az uniós tagállam, Szlovákia parlamentje épp a napokban szavazta meg a magyar és német kisebbséget annak idején kollektívan tönkretevő, máig ér vényben lévő Benesdekrétumok érinthetetlenségét. A magyar iskolai történelemkönyvekben néhány bekezdés jut a háború után újjáalakult Csehszlovákia több százezres magyar lakosságának sorsáról, de az események teljes egészében nem túlságosan ismertek az eg ységsugarú magyar lakosok között. A konferencián azonban az is elhangzott, hogy a szlovák történelemkönyvekbe viszont épphogy az utóbbi években bekerült valami a német és magyar lakosság sorsáról. Tanulva a történelemből Beszélni pedig van miről. A hábor ú után újjáalakuló Csehszlovákia vezetése, felszabadulva a saját lakosságának egy részét kollektíven bűnösnek és felszámolandónak nyilvánító német diktatúra alól, olyan államot akart létrehozni, melyben saját lakosságának egy része kollektíven bűnösnek nyi lvánul, ezért felszámolandó, erőszakos asszimilálással, de főképp kitelepítéssel. Az új csehszlovák állam bűnösnek minősítette a magyar és a német kisebbséget, mint a háborúban rossz oldalon álló és Csehszlovákia feldarabolásáért felelős népek tagjait. A csehek és szlovákok ezen kívül úgy gondolták, hogy az etnikailag tiszta nemzetállam az erős állam, a szlovák területek magyaroktól való visszavételét pedig az ősi szlovák történelem fikciójával indokolták. A konferencián magyar, cseh és szlovák kutatók is felszólaltak. Izsák Lajos történészprofesszor előadásából kiderült, hogy már 1945ben megkezdődtek a magyar kisebbséggel szembeni fellépések. Iskolabezáratás, nemzetiségi nyelvű misézés tiltása, aztán jött az egyesületekből, közhivatalokból való eltávolít ás, lakás- és földelkobzások sőt, több koncentrációs tábor is létesült, ahol a tudós szerint még gyilkosságok is előfordultak. Nincs bocsánat A magyarok végül az állampolgárságot is elvesztették. Vissza csak az kaphatta, aki szlováknak vallotta magát. Né gyszázezer ember döntött végül így, miközben újabb ezreket telepítettek át a cseh területekre, a korábban már kitelepített szudétanémetek helyére. A magyar állam, mely közben ugyanezt csinálta a svábokkal, hiába tiltakozott, végül lakosságcsereegyezmény m egkötésére kényszerült a csehszlovákokkal. A lakosságcsere 1947ben indult meg és 1949ig tartott. Nyolcvankilencezer magyar családot költöztettek Magyarországra, míg az itt élő szlovákok közül hetvenegyezer család ment át önként Csehszlovákiába. Az önkéntesek sem jártak a magyaroknál sokkal jobban . A propaganda sokukat átverte, voltak, akik nem is az "ősi szlovák földön", hanem a Szudétavidéken kötöttek ki végül. A kisebbségkutatással foglalkozó MTAtag, Szarka László szerint a bocsánatkérés, bár maga Václav Hável tett ilyen gesztust, azóta is vá rat magára. Kártérítés kollektíven nem járt, csak egyes leszármazottak kaphattak. A kitelepítettek és az "önként" átköltözők azóta is külön emlékeznek a saját tragédiájukra. Mire jó a gárda? A konferencián felszólalt Helena Nosková cseh akadémikus, aki m oszkvai levéltárakban kutatott a csehszlovák állam létrejötte után. A kutató arról beszélt, hogy az oroszok támogatták a csehszlovákok kitelepítési elképzeléseit, többek között azért is, mert példás büntetést akartak Magyarországnak. Stefan Sutaj, a Szlov ák Tudományos Akadémia tagja szlovák szemszögből beszélt a háború utáni eseményekről. Sutaj egy szóval sem vitatta, legfeljebb kiegészítette az elhangzottakat. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy a szlovák történészek messzebbről tekintenek ezekre a dolgokra , mert azt is hozzáveszik, hogy mi történt a szlovákokkal a
