Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-28
7 Mostanra ez a tehetetlenség kezd kevésbé hatékonnyá válni – egyre többen ígérték meg maguknak, ismerőseiknek, hogy soha többé. De furcsa módon nem azon rágódtak, hogy az RMDSZ magyar ellenzékét tegyék jogilag léte zővé, választhatóvá. A különböző tanácsok, alternatív szövetségek a Székelyföld egy szűkebb vidékét leszámítva sehol nem tudták maguk mögé állítani a szavazópolgárokat. Az RMDSZtől elpártolók zöme nem rájuk, hanem inkább valamelyik ideológiájában tetszető s román pártra adná a voksát. A dolog miértje szinte első pillantásra látszik. Az ellenzéki magyar szervezetek csak az RMDSZ függvényében léteznek, teljes retorikájuk az RMDSZ bírálatában, vagy abból egyenesen következő szólamokban merül ki. Ha az RMDSZ eltűnne, nem igazán lenne mit mondaniuk, mert az embereket valóban érdeklő gondokhoz eddig még meg sem próbáltak hozzászólni. A nemzeti szólamok szlogenszintű újra meg újra történő felmutatása ideigóráig hatásos, és esetleg csatarendbe állítja azokat, ak ik az RMDSZ retorikájában hiányolják az ilyen szempontok hangsúlyos jelenlétét, de az nagyon, nagyon kevés. Az erdélyi magyar elvárásaiban erősen materiális lett, sokkal kézzelfoghatóbb dolgok érdeklik. Lesze nyugdíj? , nőe a nyugdíj? , lesze a faluba n csatornázás – víz – földgáz – út stb.? A nemzeti előjelű kérdések közül pedig: lesze magyar iskolaóvoda? Visszakapjuke a templomot, az egyházi javakat? Aki erre a kérdésre pozitív választ tud adni, mi több: pozitív eredményt tud felmutatni, az nyerő helyzetben van. Az RMDSZ erre valamikor a közelmúltban rájött, és érzésem szerint ennek tulajdonítható az a retorikaváltás, aminek szombaton, az önkormányzati konferencián tanúi voltunk. Ezúttal már nem a „tartsunk össze, legyünk egységesek, a román pár tok nem képviselnek titeket" és hasonló szólamok mentén húzódik az érvelés. Az alapkijelentés egyszerű, közérthető és hatásos: ha ott leszünk, kaptok – ha nem leszünk ott, nem lesz, aki kérjen. Markó Béla jelezte az alaphelyzetet: ami jár nekünk, azt csa k akkor kapjuk meg, ha kiharcoljuk, illetve, ha megfelelő pozícióban vagyunk ahhoz, hogy kiharcolhassuk. És aztán Borbély László és Winkler Gyula beszéde úgyszólván egyébről se szólt, mint pénzről, fejlesztési lehetőségekről, vidéki infrastruktúráról, mo dernizációról, eurómilliókról és azok elérhetési lehetőségeiről. Más szóval: az RMDSZ belátta, hogy jelen pillanatban egyetlen módon győzheti le mind a magyar ellenzéket, mind a román pártokra szavazás kísértését: ha konkrét, kézzelfogható megvalósítások at tud felmutatni. Mert még a közmondásos „Mari néni" szintjén is többet nyom a latba egy leaszfaltozott út, a csapból csordogáló víz, mint bármilyen szívhez szóló prédikáció. Ha a szövetség eléri azt, hogy a magyar településekfalvak pár nagyságrenddel fejlettebbek legyenek, mint a többségükben románlakta vidékek (néhol ez már megvalósult), akkor lesz mit felmutatnia a kampányban. A vitának ezen a szintjén sem Tőkés Lászlónak, sem az őt támogató szervezeteknek már csak technikai okokból sincs, nem lehet szava. És ha ez sikerül az RMDSZnek, akkor már csak egy, legalább ilyen nehéz feladat vár rá: mindezt hatékonyan kommunikálni, mindenki számára láthatóvá, értelmezhetővé tenni. A demográfiai mutatók azt jósolják, hogy 2008 az utolsó olyan választási é v, amikor a magyar közösség szabályos választással képviselőtszenátort tud juttatni a román törvényhozásba. A következő, 2012es voksoláson a magyarság létszáma nem lesz elég a parlamenti küszöb eléréséhez. Persze, akár azt is lehet mondani: az sem akkora tragédia, ha már most sem jut be senki. A történelem hosszú fonalán ez a négy év nem nyomhat túl sokat a latba. Igen ám, de van itt egy bökkenő. A román politikai érettség, a jogállamiság beágyazódása korántsem olyan szintű, hogy megengedje a kényelmes há tradőlést. A szlovák parlament csúfos döntése, a magyarság kollektív bűnösségét leszögező benesi dekrétumok megerősítése nem egy banánköztársaságban történt, hanem egy EUtag középeurópai országban. És sajnos nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem , hogy a szlovák politikumban, sőt, a szlovák néplélekben kimutatható magyarokkal kapcsolatos érzésekviszonyulások kínosan hasonlók az itteni román többség és a román politikum gondolkodásához. Én egyáltalán nem tartom lehetetlennek egy ilyen döntés
