Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-27
28 Ausztria elmé letileg megvétózhatja a döntést, de ennek ódiumát aligha vállalja. Bécs ezért igyekezett megnyerni Berlin támogatását, ám a német kormány világossá tette: Lengyelországgal egyébként is feszült viszonyát nem óhajtja újabb vitával terhelni. Az osztrákoknak í gy nem maradt más választásuk, mint az úgynevezett mélységi ellenőrzések bevezetése a rendőrség hatáskörében. Ezt a schengeni szabályozás is lehetővé teszi, de csak szúrópróbaszerűen. Amikor Ausztria tíz évvel ezelőtt csatlakozott a schengeni övezethez, Né metország hasonló rendszert léptetett életbe, azzal a lényeges különbséggel, hogy Bécs annak idején tényleg nem készült fel megfelelően a határnyitásra. Az osztrák kormányt valójában belpolitikai megfontolások vezérlik, hogy tovább foglalkoztathassa jövő év elejétől feleslegessé váló határőreit. Nem ereszthetik ugyanis szélnek őket, mivel a júniusi fociEb alatt ideiglenesen - a schengeni kódexszel összhangban, "a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély" miatt, legfeljebb harminc napra - visszaállítják a határellenőrzést az osztrák belső határokon. Mióta a vasfüggöny felgördült, 330 ezer osztrák katona fordult meg az említett határszakaszokon, és 90 ezer illegális határátlépőt tartóztattak fel. Az osztrák hadvezetés eredetileg úgy gondol ta, ők csak az első tíz hétben segítik a hivatásos határőrök 3 ezer fős csapatát - a tíz hétből azonban 17 év lett. A hathetenként váltott katonák határszolgálata remek megoldásnak bizonyult, s nem csupán biztonsági szempontból. A hathetes turnusok annyiba kerültek, mint a hivatásos határőrök háromnégy napi fenntartása. A katonák állomásoztatása hasznot hozott a határ menti tartományoknak, az éttermek, panziók, magánszállások, szupermarketek forgalma valósággal felvirágzott. Kivonásukat a környék anyagi cs apásként élné meg. Hasonló a helyzet a belügy hatáskörébe tartozó hivatásos határvédő rendőrökkel, akiket csak részben tudnak máshová vezényelni. Ezek a megfontolások állítólag többet nyomnak a latban, mint az a felháborodás, amely a leplezetlen osztrák b izalmatlanság nyomán keletkezik a szomszéd országokban. Gyurcsány Ferenc magyar kormányfő például a múlt héten a Der Standard című napilapnak adott, nagy feltűnést keltett interjújában kikérte, hogy Magyarország másodrendű Schengentag legyen. A Profil cím ű hetilap kommentátora, Georg HoffmannOstenhof az interjú kapcsán kijelentette: a magyar kormányfő által megemlített Rábaszennyezés, az OMV erőszakos Molfelvásárlási kísérlete is arra utal, "a legrémesebb szomszéd vagyunk, (...) ellenséges, fennhéjázó, rosszindulatú". Hasonló hangvételűek a lapok olvasói levelei, amelyek egyebek közt azt firtatják: ha Ausztria megszavazta az egyezmény kibővítését, miért dolgozik mégis ellene. vissza Viktor kontra Viktor - Ukrán kampányfi nis HVG 2007. szeptember 26. Szerző: Németh András Viktor Juscsenko állam- és Viktor Janukovics kormányfő hangos vitája uralta a parlamenti választások előtti utolsó napokat Ukrajnában - koalíciójuk mégsem teljesen kizárt. Hiába kampányoltak az utóbbi hetekben az ukrán politikusok, a legfrissebb közvéleménykutatások szerint a vasárnapra előrehozott parlamenti választáson a legnagyobb pártok gyakorlatilag ugyanazt az eredményt érik el, mint a tavaly márciusi előző szavazáson. A Viktor Janukovics miniszt erelnök vezette Régiók Pártja (PR) másfél évvel ezelőtt 33 százalékot szerzett, most 3234 százalékra számíthat, és a 2004es narancsos forradalom idején szövetségre lépett Viktor Juscsenko jelenlegi államfő és Julija Timosenko volt kormányfő mögött álló e rők is megismételhetik 14, illetve 22 százalékos eredményüket. Pedig a kampány ezúttal sem volt unalmas, még kevésbé békés. Mióta Juscsenko áprilisban - a kormánypárt szerint alkotmányellenesen - feloszlatta a parlamentet, mert az ellenzéki képviselők sor ra átálltak a kormány oldalára, és az a veszély fenyegetett, hogy a PR és az őket támogató szocialisták és kommunisták kétharmados többségbe kerülnek a 450 fős parlamentben, az államfő és Janukovics szinte állandó vitában állt. Szópárbajuk szeptember végér e annyira elmérgesedett, hogy a kampány utolsó napjaiban a két politikus egyszerűen csalónak nevezte egymást. Janukovics fő vesszőparipája az volt, hogy Juscsenko az ukrán törvényeket megsértve és államfői tisztével visszaélve kampányolt a Mi Ukrajnánk (NU ) választási szövetség mellett. Juscsenko pedig szinte minden héten felemlegette, hogy a narancsos forradalom azért tört ki, mert Janukovics - vagy a mögötte álló erő - elcsalta az elnökválasztást. A kölcsönös vádaskodásba a Juscsenkóval még 2005ben össz ekülönbözött, ezért a miniszterelnökségről leváltott Timosenko is beszállt, s közölte: múzeumot nyit majd, amelyben a pártját, a Julija Timosenko Blokkot (BJUT)
