Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-26
39 A kisebbségi kabinet parlamenti megszavazása nyilván a liberálisok és PSD közti háttértárgyalásokon dőlt el, nem pedig a parlamentben – a formális szavazás csupán az ilyenkor megszokott mandátumfelruházás procedurális előírásainak betartása volt. Attól a pillanattól kezdve, hogy a szociáldemokratá k megszavazták a kisebbségi kabinetet a törvényhozásban, létrejött a klientúraalapú kormányzás, vagyis a liberális kormány fő kliense a PSD lett, melyet különböző politikai javakkal folyamatosan ki kellett szolgálni ahhoz, hogy a kabinet bármilyen jelentő ségű kormányrendeletet elfogadtathasson a parlamenttel. Következésképpen a PSD döntött arról, miként kormányozzon a kisebbségi kabinet – érdemes felidézni itt a nyugdíjemelésről szóló törvényjavaslatot, melyet a kormány kezdetben határozottan ellenzett, a baloldal nyomásgyakorlására azonban kénytelen volt elfogadni, majd életbe léptetni. A Tăriceanukabinet nem látta be, hogy bár háttértárgyalásokon a lehető legnagyobb kompromisszumokat köti az ellenzékkel önnön fennmaradása érdekében, eközben képtelen megvalósítani saját kormányzati prioritásait, a PSD pedig komoly jelentőségű törvénykezdeményezéseit juttatja érvényre. "Beteget jelentenek" a PSDhonatyák a bizalmatlansági indítvány végszavazásakor? Mircea Geoană pártelnöknek végül 139 aláírást sike rült összegyűjtenie az "Ezer nap káosz a kormányzatban – A jobboldali kabinet bukása" címet viselő dokumentumhoz. Az indítvány benyújtásának a kérdése immár több mint egy hónapja húzódott, magán a PSDn belül is heves vitákat gerjesztett. Az elmúlt hetek t udósításaiból úgy tűnt, mintha szinte csak Geoană "magánügyéről" lenne szó, nagyon nehezen sikerült meggyőznie a pártvezetés tagjait. Még Ion Iliescu szenátorexállamfő is határozottan szembehelyezkedett a kormánybuktatás gondolatával. A legnagyobb parla menti erőt képviselő PSD szerint a mostani kabinet nem képviseli az állampolgárok érdekeit. Bírálja azt is, ahogy a Tăriceanukabinet a nyugdíjelemelések kérését kezelte. Emellett lesújtó képet fest a mezőgazdaság, az oktatás és az egészségügy állapotáról, támadást intéz a kormány az uniós csatlakozás után követett stratégiája ellen. A PSD kormánydöntő szándékát az eddigi megnyilatkozások szerint a PD és a Liberális Demokrata Párt (PLD) támogatja. E három erő 249 szenátorral és képviselővel rendelkezik, e z elegendő lenne a kabinet megbuktatásához. Az indítvány elfogadásához a voksolók felének plusz egy főnek (azaz a 463 honatyából legalább 232nek) kellene igennel szavaznia. Kérdés azonban, hogy a PSDhonatyák közül mindenki tartjae magát a pártfegyelemhe z, arról nem is beszélve, hogy ki lesz éppen "beteg", ki fog igazoltan vagy igazolatlanul hiányozni. Az egyéni választókerületekre alapozott új választási rendszer végső formájáról ugyancsak a szociáldemokraták döntenek – módosító javaslataikkal felrúg ták a korábban konszenzussal elfogadott változatot és az arról szóló pártközi egyezségeket. Nyilván a Tăriceanukabinet életben tartására PNLvel informális keretek között megkötötött egyezségeket éppen titkosított voltuk miatt rúghatta fel az ellenzéki párt, így a liberálisok sem vádolhatták őket informális szerződések megszegésével. És elsősorban azért, mert a liberális oldal következetesen hivatkozott arra, semmilyen egyezséget vagy szövetséget nem kötött a PSDvel. Annak ellenére, hogy nem tudni, mi lyen feltételekben egyeztek ki a felek a zökkenőmentes kormányzás működtetésére, a szociáldemokraták drága partnernek bizonyultak a liberálisoknak – ami nem érte meg a megfizetett árat. Ennél valószínűleg a kormányfő lemondása még 2005 júliusában (és egy e setleges előrehozott választás) hasznosabb lett volna a kabinet számára – a folyamat tisztázhatta volna a pártok közti erőviszonyokat. Hogy a kormányzás korántsem működött zökkenőmentesen a nemhivatalos PNLPSD szövetség keretében, mi sem bizonyítja jobb an, minthogy a PSD leszavazta a szenátusban azt a két sűrgösségi kormányrendeletet, mely működési jogalapot biztosított annak a PNLRMDSZ kabinetnek, melyet ő ruházott fel áprilisban hatalommal a törvényhozásban.
