Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-25
36 Viszont tény, hogy nem Markó Béla, nem is Tőkés László volt az, aki nem akarta a kiegyezést, hanem Szász Jenő. Tudjuk tehát, ki tanácsolta Tőkés Lászlót. (És még az is kiderülhet, hogy ki tanácsolta Szász Jenő t.) Az is világos, hogy a Magyar Polgári Szövetség elnöke a maga és a pártja bizalmi indexének csökenésétől tartott. Minden bizonnyal ezt eredményezte volna a püspök RMDSZlistán való indulása. Az RMDSZ ellenzékének számító hatpárti szövetség népszerűségét ugyanis szinte kizárólag Tőkés László személye köré építi. Szász Jenő úgy vélte, pártjának néhány százalékos növekedése megéri, hogy az együttműködés elutasításával veszélybe sodorják az erdélyi magyarság európai parlamenti képviseletét. Hazardírozó dönt ése mögött valószínűleg az áll, hogy úgy gondolja, Tőkés Lászlónak önállóan is van esélye bejutni az Európai Parlamentbe. Közvélemény kutatások szerint azonban különkülön sem a püspök, sem az RMDSZ nem lesz befutó. Sebaj, legyintenek az erdélyi magyar p olitikai elit tagjai, akik igyekeznek derűlátóak maradni. Hinni szeretnék, hogy az erdélyi magyar konszenzusos demokrácia esélye még nem veszett el végleg. Remélik, hogy a kampányban a rivális magyar táborok nem esnek egymásnak, nem tépnek fel olyan sebeke t, amelyeket a későbbi tárgyalásokkal már nem lehet begyógyítani. Mivel az RMDSZ csupán Tőkés László, Tőkés László csupán az RMDSZ szavazóit nyerheti meg az EPválasztási kampányban, kevés az esély, hogy ne essenek egymásnak. Kevés, de a kevés is végtele nszer több, mint a semmi. Sógor Csaba szenátor kijelentette: azt szeretné, ha a szövetség jelöltjei és Tőkés püspök is megkapná a szükséges szavazatokat. Ahogy Sógor Csabát ismerem, nem vállalta volna az RMDSZjelölést, ha nem lett volna meggyőződve, hogy ez a helyes választás! vissza Tájkép tárgyalás után, csata előtt – Toró T. Tibor helyzetelemzése Erdély.ma [ 2007. szeptember 24., 11:41 ] Előzmények A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) – mindeddig az erdély i magyarság parlamenti képviseletének monopóliumával rendelkező pártja – és választói – mindeddig az erdélyi magyar választópolgárok többsége – közötti sajátos viszony alakulása szempontjából az elemzők két fontos eseményt jegyeztek ebben az évben. A két történés (az egyik az EPválasztásokon való induláshoz szükséges támogatói aláírások összegyűjtése, a másik pedig az államelnök leváltását célzó népszavazás) végre számszerűsítette azt az állítást, amelyet ugyan régóta érzünk vagy gondolunk, de bizonyíték hiányában csupán feltételezés marad, miszerint a választópolgárok jelentős hányadának bizalma a szövetségben kezd a kritikus érték alá esni. Azt, hogy a Tőkés László önálló jelöltségét támogató szervezeteknek sikerült – Dávidként az RMDSZGóliát kormányz ati tekintélye és 18 éve bejáratott, egész Erdélyre kiterjedő, sőt a Kárpátokon is átnyúló hálózata ellenére – szűk három hét alatt összegyűjteniük közel másfél százezer aláírást, még el lehetett könyvelni az erdélyi magyarokban 1989 decembere óta szinte t öretlenül élő Tőkésnimbusz, valamint a hathatós felekezeti segítség rovására. Az államelnök leváltására felszólító állásfoglalás egyértelmű elutasítása – a referendum eredménye azt mutatta, hogy a magyar választópolgárok nagyobbik része távolmaradásával, a résztvevők döntő többsége pedig ellenszavazatával fejezte ki egyet nem értését a szövetség hivatalos álláspontjával – viszont elég világosan jelezte a mélyreható változás szükségességét nemcsak a párt kommunikációjában, hanem politikai vonalvezetésében i s, ennek minden, akár személyi kérdéseket is érintő következményével együtt.
