Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-25
29 Ezeket a feladatokat Antall József kivá lóan megoldotta, és ezáltal hosszú időre irányt adott a magyar nemzetpolitikának. Kétségtelen korszakos érdeme az a felismerés, hogy a határon túli magyar közösségek önállóságát támogatni kell, mert erre még hosszú ideig szükség lesz. Ma sem lehet többet mondani Végig úgy láttam, ő velünk együtt és nem helyettünk próbált cselekedni az érdekünkben. Vegyük sorra az imént felsorolt feladatokat: 1. A Magyar Köztársaság alkotmányába akkor került be a következő mondat: "A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon kívül élő magyarok sorsáért." Ehhez még fontos elviérzelmi kiegészítés volt az a bizonyos antalli kijelentés az MDF III. országos gyűlésén, miszerint: "Törvényes értelemben, a magyar közjog alapján minden magyar állampolgárnak, ennek a tízmillió s országnak a kormányfőjeként – lélekben, érzésben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni." Az alkotmányos rendelkezés így teljes, ezzel a miniszterelnöki nyilatkozattal együtt, amely dührohamot váltott ki ugyan a szomszédos országokban, taktik ai okokból még talán egyikmásik határon túli magyar politikus sem örült neki, de hosszú távon végül is ez lett a mérce, ez a kijelentés, amely egyébként felszabadító hatással volt a határon túli magyar közösségekre. 2. Ami az alkotmányos feladatok ellátá sához szükséges intézményeket illeti, sorolnom sem kell, mindenki tudja: a Határon Túli Magyarok Hivatalától az Illyés Közalapítványig vagy a Duna Televízióig minden akkor létrehozott intézmény fontosnak, hatékonynak bizonyult, legfeljebb egyiketmásikat k ésőbb maga alá gyűrte a hol jobboldali, hol baloldali intolerancia, a pártpolitikai rövidlátás. A pártatlanság mézeshetei után ezzel küszködött mindvégig az Illyés Közalapítvány, és ezzel küszködik ma is, ahogy látom, a Duna Televízió. 3. Antall József id eológiailag erősen elkötelezett konzervatív politikus volt, de ezt a határon túli szervezetekkel való kapcsolatában alá tudta rendelni annak az elvnek, hogy tiszteletben kell tartani az önállóságunkat. 1993 tavaszán négyszemközt beszélgettünk, és inkább ta nácsként vagy kérésként vetette föl, hogy az RMDSZnek az Európai Demokrata Unióba kellene kérnie a felvételét, hiszen mindenképpen ott kell lennünk egy erős nemzetközi pártszövetségben. Ebbéli szándékunkat mi már bejelentettük azelőtt, programunkkal is eg ybevágott, inkább csak tőlem, az RMDSZ új elnökétől várt megerősítést erre, és láthatóan megkönnyebbült, amikor igenlő választ kapott. Egyengette is utána az utunkat, és 1993 szeptember elején, az EDU budapesti kongresszusán föl is vettek minket teljes jog ú tagként. 4. A szomszédos országokkal való viszonyban Magyarország tekintélyét akkor lehetett és sikerült visszaállítani, beleértve az alapszerződésekről szóló tárgyalások hosszadalmas, egyáltalán nem zökkenőmentes folyamatát is. 5. Ami pedig a nemzetkö zi eszközöket illeti, az ENSZben vagy az Európa Tanácsban elmondott beszédeibe beleolvasva, jól látható, hogy ma sem lehetne ennél sokkal többet mondani. Legfeljebb az a szívszorító, hogy megoldani sem oldódott meg azóta túl sok minden az akkor fölvetette kből: Európa akkori kisebbségpolitikai nyitása ma már a múlté, az Európai Unió semmivel sem mond ma nekünk többet erről, mint annak idején a koppenhágai vagy bécsi nyilatkozatok. Tartós alapokra építkezni Az Antall József által letett alapokra valóban ta rtósan lehetett és minden bizonnyal ezután is lehet majd építeni. És bízom benne, hogy még mindig képesek vagyunk néhány kérdésben egyetérteni. Ha másban nem, hát legalább abban, hogy Antall József öröksége nemcsak vállalható, hanem nélkülözhetetlen is. Le galábbis azoknak, akik nem pártpolitikában, hanem egy hajdani és majdani egységes nemzetben gondolkodnak. vissza Budapest, 2007. szeptember 20. Markó Béla, az RMDSZ elnöke
