Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-22
17 RMDSZszel szemben egy másik lista, illetve másik párt, de csak elenyésző szavazatot tudtak összegyűjteni, annál is inkább, mert nyilvánvalóan semmi másra nem törekedtek, mint szövetségünk esélyeinek csökkentésére.” Finom csúsztatás egybemosni azokat az időket, amikor a román hatalom által kreált bábszervezet másmás neveken „futva” állt szemben az RMDSZszel, a 200 3 utáni időszakkal, mikor a Magyar Polgári Szövetség – mint az RMDSZ hivatalos programját komolyan vevő és ezért a szervezetből kiebrudalt politikusok gyűjtőhelye – áll szemben az önmagát megtagadó szövetséggel. De hallgassuk tovább Markó Bélát: „Az őssze l megtartandó európai parlamenti választások esetében viszont úgy gondoljuk, hogy meg kell keresnünk az együttműködés módját, hiszen senkinek sincsen joga kockára tenni a romániai magyarság brüszszeli képviseletét. Történelmi felelőtlenség lenne elfogultsá gból, hiúságból vagy kölcsönös sértettségből megosztani közösségünket, és eljátszani egy fontos lehetőséget.” Szép gondolatfutam. Apró szépséghiba, hogy mindez a jelek szerint nem járta meg az RMDSZ vezetőinek agyát akkor, amikor 2004 őszén kockára tették az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét is, s akkor sem, amikor idén tavasszal az erdélyi református egyházkerület vezetése kérte fel őket arra, hogy befutó helyet biztosítsanak listájukon Tőkés László számára. Bíztak az aláírásgyűjtési stiklikben, a pozicionális előnyükben, az anyagi és a humán erőfölényben. Akkor eszméltek rá hirtelen a vállukra nehezedő történelmi felelősségre, amikor Tőkés László támogatói összegyűjtötték az induláshoz szükséges aláírásokat, s ők pedig hatalmasat buktak a Basescu e lleni indított népszavazáson. Más szóval, kiderült az Isten adta népről, hogy mégsem szavaz birkamódra az RMDSZ útmutatása szerint, bármiről is legyen szó. „Mi a független jelöltként indulni szándékozó Tőkés László püspökkel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tan ács elnökével nyilvánvalóan több kérdésben nem értünk egyet – folytatja Markó – , és ugyanúgy ő sem ért egyet velünk. Ennek ellenére hiteles személyiségnek tartjuk, és felajánljuk a választási együttműködést.” Jogosan teszi fel a kérdést e markói megnyilatk ozás kapcsán Kincses Előd az Erdélyi Naplóban (2007. július 25.): ha a szövetségi elnök hiteles embernek tartja Tőkés Lászlót, akkor „miért kellett az alapszabály ellenesen, belső választások nélkül összehívott szatmári kongresszuson kiebrudalni a tisztele tbeli tisztségből? Kik vállalják az RMDSZ vezetésben a politikai felelősséget ezért a baklövésért (…)”? No igen, a felelősség vállalás. Az nem jellemző gyakorlat az RMDSZben. Ott lehet bukni a vezetést illető jogos bírálat miatt (lásd többek között Szőcs Géza, Borbély Imre, Kincses Előd, Csapó József és Tőkés László esetét), lehet visszavonulni valamiféle háttéralku megkötés mellett (Takács Csaba) vagy csak egyszerűen megfáradva a közéleti csatározásokban (Domokos Géza). De megbukni politikai baklövés miat t, azt nem. Hiszen még Nagy Benedek sem bukott meg, aki pedig a lehető legmocskosabb módon rágalmazta 1994 végén a szövetség tiszteletbeli elnökét! Hányszor lett volna már Markóéknak oka arra, hogy kollektíven lemondjanak? Kezdve a teljesen eredménytelen n égy éves kormányzástól (1996 – 2000), melyben benne volt a tanügyi törvény kudarca, a több ízben szakítópróbának nevezett Bolyai Egyetem megteremtésének meghiúsulásán keresztül a(z egyébként semmit meg nem oldó) kisebbségi törvény fiaskójáig. Egy jól egyensú lyozó, a hatalmi osztozkodást jól vezénylő, kommunikációképes pártvezetés errefelé nem bukik a politikai eredménytelenség s holmi politikai baklövések miatt. Markó szerint: „Az RMDSZ valószínűleg külön indulva is átlépné az ötszázalékos küszöböt, de ezt n yilvánvalóan nem vehetjük biztosra akkor, amikor a romániai magyarság aránya mindössze hat és fél százalék körül van Romániában. Ajánlatunkat viszont elsősorban nem ilyen számítások indokolják, hanem egy olyan új típusú együttműködés kialakítása, amely eg yrészt tartósan biztosítja a közösségünk számára elengedhetetlenül szükséges politikai eszközöket, másrészt senki eszmeielviideológiai szabadságát nem korlátozza. Ezek szerint egy ilyen együttműködés természetesen feltételezné a közös célok megállapításá t és azok szolidáris képviseletét is, de nem csorbítaná egyikünk vagy másikunk önállóságát.” Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint a Székely Nemzeti Tanács elnöksége komolyan véve Markó Bélának az „új típusú együttműködésre” irányuló szándékát, kidolg ozott egy feltételrendszert, mely alapját képezheti az RMDSZszel folytatott tárgyalásoknak. A dokumentumot, melynek címe „Párbeszéd az erdélyi magyar képviselet megtisztulásáért és megújulásáért” érdemesnek látom teljes egészében idézni, hiszen történelmi jelentőségén túl jól összefoglalja az erdélyi magyar közképviselet összes égető problémáját a pluralizmus elsatnyulásától a székely autonómián keresztül a források igazságos elosztásáig. Az erdélyi magyar politikai rendszerváltás tartalma
