Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-19
25 kisebbségeket e lőnyben részesíti majd a minisztérium, de úgy véli, a magyar kultúra támogatására szánt összeg is emelkedik. A minisztérium sajtóosztálya ezeket az információkat nem erősítette meg. Az MKP képviselői érdeklődtek az Ifjú Szivek jelenlegi helyzetéről is. „A zt a tájékoztatást kaptuk, hogy Papp Sándor, a jelenlegi igazgató szeptember végéig marad, addig marad a jelenlegi állapot, az új igazgató kiválasztására távozását követően írnak ki pályázatot. Reméljük, hogy rövid lesz az átmeneti állapot, és sikerül gyor san megfelelő szakembert találni az együttes élére” – mondta Biró. vissza Az RMDSZelnök zöldségeket is beszélhet? Reggeli Újság 2007.09.19. Markó Béla állítólag azért mondott le a bombasztikusan hangzó miniszterelnökhe lyettesi tisztségről, mert többet akar foglalkozni egyre népszerűtlenebb és ziláltabb pártjával, az RMDSZszel. No meg annak tagságával, választóival, aktivistáival. Törődésének máris látszanak a vadhajtásai. Újabban már nemcsak zavaros és ellentmondásokka l terhelt beszédeket intéz elv- és útitársaihoz – mint tette azt a legutóbbi SZKTn – , hanem alaposan mellé is beszél, sőt tényeket és történéseket hagy figyelmen kívül. Az a Markó, akit sokan mindmáig kiváló gondolkodónak, kreatív értelmiséginek hisznekt udnak, kezdi leküzdeni magát egy akármilyen RMDSZválasztmány vagy küldöttgyűlés szintjére. Legutóbb a Szilágy megyei helyi önkormányzatok képviselőivel folytatott megbeszélésén mondott olyanokat, hogy a higgadt külső szemlélőnekhallgatónak vagy égnek ál lt a haja, vagy kinyílt a bicska a zsebében (vérmérséklet szerint). De nincs, aki ezt közölje vele, mert ma már csak ájult aktivisták, lekötelezett hivatalnokok, dörzsölt bizniszelők vesznek részt egyegy ilyen pártelnöki eligazításon, amelyen a látszatdem okrácia kedvéért legföljebb kérdezni lehet, de kontrázni már nem. „Az RMDSZ az egység és a szolidaritás üzenetét fogalmazza meg a továbbiakban is: a szövetség úgy látja, hogy nem jött el a magyarmagyar konfrontáció ideje, hiszen Romániában továbbra is rom ánmagyar verseny van” – jelentette ki Markó. Erre ugye a magyar szív gyorsabban kezd dobogni a pillanatnyi rettenettől és a magyar száj összeszorul az indukált dactól, az agy meg rögtön lebénul. Mert ha nem bénulna le, akkor visszakérdeztetne a szájjal, h ogy elnök úr, miféle egységet és szolidaritást üzen az az RMDSZ, amelyik maga számolta fel a kilencvenes évek közepérevégére az 1989ben ténylegesen létező egységet és szolidaritást? (Bár itt azért érdemes felidézni a történelmi tényt: 1989 előtt is két m agyar tábor volt Romániában. A diktatúrát kiszolgáló és fenntartó kisebbik, és a szörnyűségeket elviselő nagyobbik – a harmadik tábor a világban szertefutva keresett helyet a sátrának.) A szövetségből kiszorult, kiszorított, kiutált, kiábrándult erdélyi sz ázezrekről maga az RMDSZ mondott le, mert nem volt szüksége rájuk csak a négyévente, amikor pecsételni kellett a tulipánra. A magyarmagyar konfrontáció egyik oka éppen az, hogy végletesen kettészakadt az erdélyi magyar társadalom: RMDSZesekre és nem RMDS Zesekre. De azt is mondhatnánk: szervilisekre és önérzetesekre. Kékekre és zöldekre. A törésvonalak létrejötte persze ennél sokkal bonyolultabb folyamat volt, a kialakult képlet sem ilyen egyszerű, de szimplifikálva úgy néz ki, ahogy a választási adatok m utatják: másfél évtizede még szinte minden felnőtt romániai magyar elment szavazni és a tulipánra pecsételt, manapság már jó, ha minden második nemzettársunk elmegy, és ők sem mind az RMDSZre szavaznak, pedig nem sok választási lehetőségük van (s erről ma ga a párt és a vele szövetséges államhatalom gondoskodott hosszú időn át, mindmáig). Szolidaritásról pedig Markó és milliárdos társai akkor beszéljenek, amikor a politikai pozícióikban felhalmozott tetemes vagyonukat szétosztják a több százezer nélkülöző , nyomorgó, szerencsétlen között. Pozíciót, vagyont, mindent nekünk, gyalogmagyaroknak köszönhetnek, de ők mégis, most is a mi adógarasainkat osztogatják nagy garral és ünnepléssel mint „kormánytámogatást”, „RMDSZ által kijárt” adományt, büdzsékiegészítést , pályázati pénzt. A magunkét osztják vissza nekünk, s ekkora szolidaritástól a földig kell hajolnunk... Románmagyar versenyről beszélni igencsak álságos ott, ahol nem egyenlő felek rivalizálnak. Ha volt is ilyen verseny, az már jó száz évvel ezelőtt eldő lt Erdélyben, s adott momentumokban meg is pecsételődött Párizsban és környékén. Markóék csak a képernyőkön, az újságokban és a retorika különböző terein vetélkednekversenyeznek a románokkal, valójában egész egyszerűen üzletelnek velük. A piacnak, az üzle tnek, a konkurálásnak pedig megvannak a saját törvényei, ezek közül a legfontosabb: a nagy hal bekapja a kis halat. Most ott tartunk, hogy az RMDSZ lenyelte az erdélyi magyarságot, a párt meg ott úszkállubickol a román cet gyomrában. A pártelnökJónás nem zeti húrokat penget és szirénhangon kampányol a nagy hal gyomrában, miközben semmi garancia arra, hogy élve kikerülkikerülünk onnan s nem válikválunk az emésztőnedvek martalékává. Még az is mondta a pártelnök a Szilágyságban – aki ahelyett, hogy a saját és kebelbarátja, Verestóy pénzét osztotta volna szét, inkább az észt osztogatta – , hogy az európai parlamenti választás arról szól: lesze magyar képviselet
