Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-18
23 elmondta, hogy a novemberben harmadik alkalommal sorra kerülő románmagyar együttes kormányülésen b eszámol az Iskolacsoport megvalósításáról, hiszen ez a téma az előző két kormányülés napirendjén is szerepelt. vissza Anya, ország ÚMSZ 20070918 00:55:10 Salamon Márton László A maga érzéketlenségében talán még a Gyur csánykormány tűnt a legfrankóbbnak abban, amit üzent a határon túliak felé: tessék szépen megállni a magu(n)k lábán... És ha Kóka János SZDSZelnök olyan is volt az ÚMSZnek nemrégiben adott interjúban, mint elefánt a porcelánboltban, másokhoz képest ő le galább őszintének tűnt. A nem kevés olyan kérdések egyike, amelyben a magyarországi politikai táborok nagyon nem értenek egyet, az az anyaországnak a határon kívüli magyarsághoz való viszonyulásának mikéntje. Olyan kérdésből azonban már nincs annyira sok, amelyben oly következetlenül, oly rapszodikusan hoztak volna sokszor egymásnak ellentmondó, egymást semlegesítő döntéseket az egymást követő magyarországi kormányok, mint ahogyan a környező országokban élő magyar közösségekkel kapcsolatosan tették. Ennek egyrészt objektív történelmi okai vannak, ha arra a politikai primitivizmusra gondolunk, amely az anyaország és a határon kívülre szakadt közösségek rendszerváltás előtti viszonyát jellemezte. A Magyarországot körülvevő, jelentős magyar közösségeket terül etükön tudó államok agresszívuralmi jellegű nacionalista viszonyulása, illetve a Kádárrezsim kényszeredett szocialista internacionalizmusa csak a nyolcvanas évek második felére tette lehetővé azt, hogy a magyarországi közvélemény – és politika – valójába n tudomást vegyen a határokon kívüli magyar közösségek létezéséről. A rendszerváltás utáni egymásfelfedezés eufóriája, az Antallféle bűvös tizenötmillió bódulata, majd később a Fidesz státustörvénymézesmadzaga csupa olyan irányjelző tábla volt az anyao rszághatáron túli magyarság viszonyában, amelyek ahelyett, hogy eligazítottak volna, tévutat mutattak. De nem volt következetesebb a magyarországi baloldal sem ebben a tekintetben, amely hol országok közti alapszerződésekre, hol sebtében létrehozott, hat ásköröket nélkülöző magyar – magyar testületekre, hol érdektelen budapesti kormányhivatalnokokra bízta ennek a kényes kérdésnek a kezelését. És a maga érzéketlenségében talán még a Gyurcsánykormány tűnt a legfrankóbbnak abban, amit üzent a határon túliak fe lé: tessék szépen megállni a magu(n)k lábán... És ha Kóka János SZDSZelnök olyan is volt az ÚMSZnek nemrégiben adott interjúban, mint elefánt a porcelánboltban, másokhoz képest ő legalább őszintének tűnt. Ebben a kontextusban került nyilvánosságra a hét végén a Szili Katalin nevével fémjelzett új nemzetpolitikai stratégia, amelyet a szintén az Országgyűlés elnöke által életre hívott Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fórumán fogadtak el a testület tagjai. Ha a szóbeszédnek hinni lehet, Szili ezzel pártján belül próbál helyezkedni, erősítve azt a vonalat, amely azt kommunikálná a határon túli magyarság felé: az MSZPben is van azért kíméletesség. Kicsit úgy viselkedve, mint a nagykorúsodott gyermek védelmében a szigorú apa akaratával szembeszálló anya. Két ségtelenül jólesik az ilyen a nagykorúsodott gyermeknek (is). Az más kérdés, hogy mindig a hasznára válike. vissza Felvidéki békejobb Magyar Szó 2007.09.18. Budapesti tudósítónktól A kárpátmedencei országok magyar képv iselői és az Európai Parlamentben mandátummal rendelkező magyarok egyeztető fórumaként működő Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fóruma a múlt hét péntekén tartotta meg éves plenáris ülését. Az összejövetelen számos, a Kárpátmedencei magyarságot érintő kér désről esett szó - többek között arról a kezdeményezésről is, amelyet a felvidéki Magyar Koalíció Pártja tett, s amely a szlovákmagyar megbékélési kísérletet célozza.
