Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-12
24 – Konkrétan milyen intézményekről lenne szó, é s állami hozzájárulás, támogatás híján hogyan, milyen eszközökből képzelhető el ezeknek a terveknek a megvalósítása? – Régen dédelgetett álmunk szakmai háttérintézmény vagy módszertani központ létrehozatala, esetleg az ún. Pedagógusház kiépítése keretében . Sajnos nem sikerült tető alá hoznunk akkor, amikor az MKP kormányon volt, most pedig erre állami támogatást egyhamar nem remélhetünk. Sajnos magyarországi támogatást sem nyertünk el erre a célra, az MKP közbenjárása ellenére sem. Abban bízunk, hogy EUpá lyázat révén, civil alapítványoktól, önkormányzati támogatásokból sikerül némi tőkét szerezni, hogy kiépítsük regionális pedagógiai központjainkat, amelyek módszertani és egyéb segítséget nyújtanának, ahová a pedagógusok bizalommal fordulhatnának minden go ndjukkal. – A jelenleg is működő regionális pedagógiai központok nem tudják ellátni ezt a feladatot? Pillanatnyilag öt RPKnk van: Komáromban, Királyhelmecen, Rimaszombatban, Galántán és Dunaszerdahelyen, ezek hatékonyabb munkájához is meg kell teremteni az anyagi feltételeket. Szeretnénk létrehozni a regionális pedagógiai központok országos hálózatát, tehát további két központtal szeretnénk bővíteni a hálózatot: az Ipolyság – Léva körzetben az egyiket és a Rozsnyó – Tornalja körzetében a másikat. Ez a hálóza t tudná segíteni az iskolákat, sajnos azonban az idén pályázatokkal kevés pénzt sikerült szerezni. A magyarországi támogatásokból is jelentősebb tétel illetné meg a közoktatást. Az új kuratórium felállása óta a Pázmány Péter Alapítvány is mérsékelte az isk olák oktatási programjainak támogatását. Reméljük, hogy ezt a döntést a szülői szövetséggel egyetértésben hamarosan átértékeli a PPA kuratóriuma. – Elkeseredésre azért nincs okunk, hiszen mint említette, a Selye Egyetem is fontos műhelye lehet a pedagógia i fejlesztéseknek. Gondolom, ez irányban is tere nyílik az együttműködésnek, és ennek is jelentős szerepe lehet az említett stratégiai célok megvalósításában… – Igen, ez az együttműködés már folyamatban van, a Selye János Egyetem, a pedagógusszövetség és az általuk közösen létre hozott Comenius Intézet már dolgozik, és nem eredmény nélkül. Az egyetem akkreditáltatta a vezetőképzést, ami azt jelenti, hogy elindítja magyar nyelven az iskolaigazgatók, helyettesek képzését. A két intézmény szintén európai unió s projekt keretében, szegedi oktatók közreműködésével valósított meg egy képzést, amelyen 30 igazgató szerzett képesítést, és mint előadók, tréningvezetők bekapcsolódnak majd az egyetemen folyó vezetőképzésbe. A Comenius Pedagógiai Intézet pedig akkreditál tatta a pedagógustovábbképzést. A módszertani továbbképzést, az ún. posztgraduális képzést, amely eddig csak szlovák nyelven volt hozzáférhető, most már magyar nyelven vehetik igénybe a gyakorló pedagógusok. Az idén meghirdetésre kerülnek ezek a továbbkép zési programok. – Az évről évre megrendezett sikeres tanulmányi és tehetségversenyek okán régen felmerült, és mindeddig megoldatlan a tehetséggondozás kérdése. Történte előrelépés e téren? – Remélhetőleg ősszel indul egy Kárpátmedencei tehetséggondozó projekt az anyaország támogatásával, amelybe mi is bekapcsolódunk. Feladata lesz a tehetséges fiatalokat szakemberekhez irányítani, mentorokat találni számukra. Sok tanulmányi verseny van, az iskolákban is működnek szakkörök, ez a program lesz hivatott ez eket összehangolni, kiépíteni a tehetséggondozás országos hálózatát. Nagyon sikeres versenyeink voltak tavaly is, például Dunaszerdahelyen az országos természettudományi verseny, Tudok címmel, és a Kincskeresők is nagy sikert aratott. Ezt a tehetséggondozá st szeretnénk országosan jobban megalapozni, tehát a diákok felkészítését is segíteni, nemcsak versenyeztetni őket. – Személy szerint bízike abban, hogy magyar közösségünk foghíjas eszköztárral és lehetőségekkel is képes lesz önerejéből korszerű oktatási rendszert működtetni? – Bízzunk benne, van esély arra, hogy eredményes oktatási rendszert tudunk hatékonyan működtetni akkor is, ha minden kompetenciával nem rendelkezünk. Az óvodától az egyetemig biztosított anyanyelvi művelődés lehetősége, a diákonként i normatív támogatás, a helyi önkormányzatok kezében levő fenntartói jogkör, az intézményvezetők kiválasztásában kulcsszerepet játszó iskolatanácsok léte mindmind feljogosít a bizakodásra. A
