Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-12
21 S kiki hogyan vészelte át történelmünk töréseit? S kiki hogyan lábalta át életének örvényes sodrásait? Ki és milyen emberi magatartás berkeinkben az élet példája? Milyen a mi, a felvidéki magyarok lelki berendezkedése? Miként van jelen sorainkban az ügyeskedő, a mindig mindent tudó, a mindig lovon ülő, az ideológiák határvonalán „bátor tekintettel átlovagoló harcos”... Értékeinknek hol van a határvonala? S hol válik el a víz a vértől? Sorainkban miként van jelen az emberi tisztess ég? A másik megbecsülése? Az emberélet meghatározó alapérzései... Milyen is a csehszlovákiai magyarság erkölcsi arculata 80 év után? Nehéz százados negatív történelmi közegben a pozitív emberi magatartás számonkérése, pedig a pozitívumok vékony ösvényén ke ll továbbmennünk, akkor is, ha egymás lábnyomába lépünk. A szlovákiai magyar politizálásra úgy tekintünk, mint közösségi létünk mértékadó tényezőjére. Legalábbis azt kellene jeleznie, tanúsítania... Parlament, kormány, százféle egyeztetés. Pro és kontra sz ázféle körben. Persze, valahol a magasban. Politikai kondenzcsík. Időszerű kérdés. Hol vannak a szlovákiai magyar politizálás határai? Hol vannak a politizálás felelősségének partjai? A szlovákiai magyar politizálás lefedie a mindenkori teljes szlovákiai magyar valóságot? Szerintem nem. Ez a politizálás elsősorban parlamenti jogalkotást, a kormány munkaprogramját követi – függvény. De milyen, s hol van a szlovákiai magyar politizálás önálló, az élet minden területét átfogó programja? S hol vannak a saját közegünkön belül változtató erők? Az önkormányzatok? Úgy érzem, hogy a parlamenti és a kormánybéli csatazaj árnyékot vet rájuk. S hol hagytuk autonómiaigényünket? Az önkormányzatiságot nem elásni, hanem életre kell támasztani. Az elmúlt évek eredménytelen egyezkedéseinek, alkudozásainak ellentételét kell kialakítanunk; az önmagunkhoz, sorsunkhoz, az élethez való jogot. Döntési jogot önmagunkról. Önkormányzatiságra épülő politika kell A népszámlálás bizonyította, a magyarságvesztés mementó. A szlovákiai m agyarság eddig kikezdhetetlennek hitt tömbje, egysége megtört. A szlovákiai magyar nemzeti közösségben „új erők” hatnak. Elindult valami más, s ezt a jelenséget (folyamatot) nem lehet alkupolitikával, húzd meg – ereszd meg politikával ellensúlyozni. A „magya rázom a bizonyítványomat” ősöreg szokása nem segít. A magyarságfogyásunkat ellentételezni kell. A magyar etnikumot átfogó érdekkifejező, politikaitársadalmi programot kell kimunkálni, benne szigorúan kijelölve az autonómiapontokat. Nem elég a parlament, n em elég a kormány fóruma, nem elég a televízióban villogni; az önkormányzatokra, önkormányzatiságra épülő, építhető, nemzetiségi érdekeinket védő politizálásra van szükség. Szembefordulni egy nyolcvanéves, megkövült, asszimilálásra, erőszakra épített gyak orlattal... A jelenlegi helyzet antitételére van szükség. Ahogy Fábry Zoltán életművéből kiemelkedik az antifasizmus, antikommunizmus egyértelműsége. Ahogy hatvannyolcban szembefordultunk a megszálló seregekkel, ahogy a hetvenes években megalakult és harcb a szólított a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága. A függvénypolitika – kiszámíthatatlan. Nem ellensúlyozzák évekre lebontható veszteségeinket. A csak egyezkedésre és alkudozásra építő politika csak magyarságvesztésünket erősíti fel. Vanna k, persze, elviselhető, vigasztaló gondjaink is. Az elmúlt évtizedekben a legtöbb gondot az okozta, hogy arányait tekintve kevés volt a főiskolai, egyetemi végzettséggel rendelkezők száma. Az elmúlt években e téren is elmozdulás történt. Ebben jelentős sze repe van annak, hogy 2004 januárjában végre megvalósulhatott a szlovákiai magyarság álma: létrejött – önálló egyetemi intézményként – a komáromi Selye János Egyetem, három karral (közgazdasági, pedagógiai és református teológiai fakultással). Hosszú küzdel em után a szlovák törvényhozás 2003. október 23án fogadta el az egyetem alapításáról rendelkező törvénytervezetet. Öröm számunkra, hogy az egyetem sikerei évről évre szaporodnak, s az is, hogy vele együtt jó eredményt mondhatnak a magukénak a többi karok , illetve tanszékek, így a nyitrai egyetem keretében a Középeurópai Tanulmányok Kara, a besztercebányai tudományegyetemen pedig a Hungarisztikai Tanszék. Velük és mellettük a többi szlovák egyetem is várja a végzősöket, sőt az európai uniós csatlakozásunk után megnyílt előttünk a világ, Magyarország is. Csak visszataláljanak, hazataláljanak azok, akik külföldre mennek továbbtanulni, szerencsét próbálni. Jó szóval szólhatunk kulturális életünk keretén belül a könyvkiadók munkájáról. Ma már van gazdája az i rodalomnak és a szakirodalmi, néprajzi stb. művek kiadásának is. A rendszerváltás után megalakult kiadók között
