Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-11
25 A hatvan évvel ezelőtti kitelepítésekre és deportálásra emlékeztek a hétvégén Komáromban, ez volt a hatodik országos találkozó − Parlamenti konferenciát szeretnének a kitelepítettek Új Szó 2007.09.10. Angyal Béla, Molnár Imr e, Szarka László, Pallagi Sándorné és Gőgh Mária, az 1947es depotálásokról és lakosságcseréről folytatott pódiumbeszélgetés résztvevői Vas Gyula felvétele Az ünnepség egyik kiemelkedő momentuma az Otthontalan emlékezet – Emlékkönyv a csehszlovák – magyar l akosságcsere 60. évfordulójára című kiadvány bemutatója volt a helyi református templomban. A könyvet, amelynek szerkesztője Molnár Imre és Szakra László, a neves hazai és magyarországi történészek tanulmányai mellett az eseményeket átélt személyek viszsza emlékezései, vallomásai teszik teljessé. Előszavát Sólyom László magyar köztársasági elnök, valamint Koncsol László író jegyzi. Koncsol részt vett a szombati megemlékezésen is, ahol így fogalmazott: „Ami az 194550es években velünk történt, az a magára re ndkívül büszke Csehszlovákia örök szégyene marad és olyan történelmi bűn, amelyet csak a történelmi jóvátétel formáival tehetnek jóvá. Felejtenünk nem lehet, csak megbocsátani, ha erre megkérnek, s az utódok legalább egy reális mértékben jóváteszik, amit e lődeik az ártatlanok ellen elkövettek. Sürgetjük és várjuk a pillanatot.” A gútai történéseket egyrészt Angyal Béla, a Gúta 1945 – 1949 című könyv szerzője, másrészt az eseményeket átélt személyek elevenítették fel. Elhangzott: a 12 ezer lelkes, szinte szín magyar Gútáról 1947 január – februárjában 1767 személyt deportáltak Csehországba, és a nyár folyamán további közel 2000 személyt telepítettek át Magyarországra; elsősorban Mezőberénybe, Medgyesegyházára és Pitvarosra. További 6 – 700 személy reszlovakizált. A deportáltak nevében Gőgh Mária szólt az egybegyűltekhez, és mint mondta, 13 év távollét után tértek vissza Gútára, gyermekeit is idegenben hozta világra. Pallagi Sándorné 3 évesen élte meg a kitelepítést. „Én még túl kicsi voltam ahhoz, hogy felfogjam, mi történt velünk, de édesanyám soha nem tudott megbékélni azzal, hogy elszakították szüleitől, testvéreitől. Örök életében fájlalta, hogy nem lehetett jelen édesapja, az én nagyapám temetésén. Nekem és testvéreimnek viszont a továbbtanulási szándékunkat húzt a keresztül a kitelepítés: hiszen míg Gútán elég szép gazdaságot vezetett apám, Mezőberényben rossz földeket kapott, és bizony szegények voltunk” – hangzottak a visszaemlékező szavai. A találkozót szervező Kecskés László Társaság (KLT) képviselői arról tá jékoztatták a résztvevőket, hogy levélben fordulnak Szili Katalinhoz, az országgyűlés elnökéhez, arra kérve őt, kezdeményezze egy parlamenti konferencia összehívását, amely a II. világháború után elűzött, jogfosztott százezer magyar ügyét tárgyalná. Hasonl ó konferencia foglalkozik novemberben a Magyarországról kitelepített németek ügyével, és a levél írói szerint „ez a gesztus” megilleti a felvidéki magyarságot is. A nap során a résztvevők megtekinthették Gúta bemutatkozó kiállítását, felléptek a gútai mag yar alapiskolák diákjai és zeneiskolájának növendékei, a KisDuna Menti Rockszínház tagjai, este pedig koncertet adott az erdélyi Transylmánia együttes. (Az eseményről bővebben lapunk szerdai számának Szülőföld mellékletében olvashatnak.) vissza V. KRASZNICA MELITTA Készítette: Boér Krisztina
