Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-10
25 Az elkövetkező időszakban egy új alapokról induló előkészítő fórum kidolgozhat egy olyan új szövetségi alapelvet, amely az utolsó pillanatban is kialakíthatja azt az RMDSZ EP listát, amel yben tükröződik erdélyi közösségünk pluralizmusa, és megalapozza a hosszú távú együttműködést. Legyen ez az erdélyi magyarság egyetlen listája. Kemény János fejedelmünk felhívása ma is érvényes. vissza KÖTŐ JÓZSEF Választá sok előtt Szabadság 2007.09.10. (3. oldal) A politikai kínálat letisztult: az RMDSZ véglegesítette EPlistáját, és egyértelműek az ellenzék szándékai is. Most már a választókon múlik, hogy kinek mekkora hitelt adnak. De vajon az elmúlt 17 év „Szövetség, Egység" kényszere mivé formálta a választói tudatot, hogyan oszlanak majd meg a voksok lista és ellenlista között? Tőkés László indulásával az erdélyi magyarok gyakorlatilag először kerülnek választás elé. A mindeddig alternatíva hiányában, a „románok el lenében", a magyar parlamenti képviselet mellett szavazó magyaroknak az opciója kimerült az „elmegyek – nem megyek templom után szavazni" lehetőségben. Ezúttal azonban van választási alternatíva. Biztosra veszem, hogy azok, akik eddig az RMDSZben való csa lódásukat azzal jelezték, hogy tüntetően távol maradtak a voksolástól, most sokkal inkább mobilizálódnak – az ellenzék javára. Egyesek úgy nyomják Tőkésre a pecsétet, hogy a kemény mozdulatban benne lesz minden elkeseredésük az erdélyi magyar érdekképvisel etet – véleményük szerint – kisajátított, meghamisított szövetséggel szemben, amely kitartó „bűntársa" a népet keserítő kormányoknak 1996től errefele. Odapecsételik minden indulatukat, kudarcukat, nyomorúságukat, megaláztatásukat, amit csak – ’96 előtt és után – ember fel tudott halmozni ebben a térségben. Mozgósíthatók lesznek viszont azok is, akik elfordultak ugyan a szövetségtől, de „még egy esély" címen most ismét a tulipánra ütik a pecsétet. Ha nem másért, akkor önmagukért. Úgy érezhetik: most ismét f ontosak, hiszen rajtuk állhat, vagy bukhat az RMDSZ ügye. Tartok azonban attól, hogy ha meg is pezsdül az alternatíva híján, vagy a kényelmes duzzogásból eddig távolmaradók tábora, megnő azoknak a száma, akikben a Markó – Tőkés egyeztetéssorozat láttán, maj d a vélhetőleg személyeskedésbe torkolló választási kampány során felgyűl annyi viszolygás, hogy egyszerűen tudomást se vegyenek a választásról. Különösen most, amikor még csak nem is a magyarság parlamenti képviselete a tét, csupán valami távoli magamutog atásért folyik a harc – méghozzá zsíros napidíjak ellenében. (Mert sokaknak csupán ennyi látszik idehaza Brüsszelből, és nem ok nélkül.) Igazán tudathasadásos helyzetbe a választói joggyakorlás misztikumábanszentségébenkötelező jellegében hívő Mari néni k kerülnek. A Mari nénik – mindannnyiunk élő lelkiismerete. Akiknek – ahogy azt igen találóan EcksteinKovács Péter is megfogalmazta – egyik karját rángatja a helyi RMDSZelnök, a másikat a református pap. Akik nem megélhetésből, érdekből, zsigerbőlsértőd öttségből, vagy valami más kényszerűségéből szavaznak így, vagy úgy, hanem mert egyszerűen hisznek benne, fontosnak tartják. Fontosnak, mint a böjtöt Nagyhéten, vagy hogy újholdkor kell fát ültetni. Hiszen az RMDSZre való szavazás az elmúlt másfél évtized ben magyar identitásának részévé vált. Tudathasadásos, fárasztó dolog ma erdélyi magyarnak lenni. Mert az egyik oldalon ott állnak az RMDSZpropaganda anyagokból is harsogó kijavított kilométerek – lám, Ákosfalvánál is milyen jól esik már a letérő! – a vi sszaszolgáltatott ingatlanok, csipcsup kikunyizott engedélyek, támogatások iskolákért, teleházakért. A másik oldalon viszont ott áll „jobbik énünk", elnyomott kurucos indulatunk, amellyel ej, de felforgatnánk ezt az elidegenedő világot! És amelyet sokak t ovábbra is Tőkés Lászlóban látnak megtestesítve, még akkor is, ha a püspök az elmúlt 17 évben keményen dolgozott azért, hogy felélje politikai, erkölcsi tőkéjét, és hogy többé ne bálványként, csupán egy másik, ellenérdekelt asztaltársaság hangadójaként tar tsák számon – szintén sokan. Mit csinál az erdélyi magyar a „fülke magányában" – kérdeztem a minap ezen gondolatoktól vezérelve egy patinás RMDSZes múltú, közösségszervezésben megedzett barátunkat. „Rászavaz az RMDSZre. Megszokásból. Kinyitja a szavazóf üzetet, a pártok, és így a tulipán elől lesz, arra pecsétel. Aztán tovább lapoz, s meglátja Tőkés László nevét. Márpedig csak nem fog úgy kimenni innen, hogy a püspököt „cserben hagyja"! S nyom arra is egy
