Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-06
12 külpolitika fő törekvése, hogy a közösségi jogok garantálása politikai rangra emelkedjen, és nem "magyar", hanem európai ügyként. - Koszovó fe losztását a nagyhatalmak összekötő csoportja kizárta, mi is úgy gondoljuk, hogy láncreakciókat indíthatna be a térségben - mondta Udvardi. A december 10ig tervezett újabb tárgyalási forduló végén elképzelhető: most születik valamiről döntés, de a teljes v égrehajtását későbbre halasztják. Magyarország néhány éve felvetette: kezdjen Szerbia és Koszovó párhuzamosan csatlakozási tárgyalásokat az EUval. Ezt most is aktuálisnak tartjuk. Bár egyoldalú megoldás nagyhatalmi és EUtámogatással végső soron lehetsége s, kérdés, mennyire tartós. vissza Szórványmagyarok közt Kárpátalján Magyar Hírlap 2007.09.06. Riport A határátkelőnél a magyar oldalon percek alatt végeztek az úti okmányok ellenőrzésével, az ukrán sorompó előtt azonban ránk telepedett a nagy keleti lustaság. Az ember szembesült a nyílt korrupció számtalan tiszabecsi változatával. Itt mindenki ismer mindenkit, a vámosok nem kekeckednek a nagy autóikon érkező magyar és ukrán legényekkel, a kiskatona elteszi a neki szánt ö sszeget, csak a magamféle ember izzad a negyvenfokos hőségben, mert nem halad a sor. Előttem senkitől nem kérdeztek semmit, a sietős legények gyorsan eltűntek, de ahogy elértem a sorompót, megszólalt az ukrán kiskatona: – Kicsi papír van? – Micsoda?! – K icsi papír van? – erősködött tovább. – Nincs – nyugtattam meg. Aztán hozott egy cetlit, amelyre felírtam a gépkocsi rendszámát. Száz méter után egy másik kiskatona elvette a kicsi papírt. A vámnyilatkozatba beírtam, hogy van karikagyűrűm, nem viszek magam mal sokszorosított irományokat, nincs atombombám, de ennek ellenére a joviális arcú vámos a legváratlanabb pillanatokban többször is feltette a kérdést: – Gyógyszer van? – Van – bólintottam mindannyiszor, és megmutattam a véralvadásgátlót. – Másféle gyógy szer nincs? – kérdezte sokat sejtetőn, de aztán lemondott a nagy fogás reményéről. Végre utunkra indultunk. Visk felé. Magyar zászló Visk főterén Nagyszőlősig ismerkedtünk a tájjal, találkoztunk a kárpátaljai vadkapitalizmus kinövéseivel, és tudomásul ve ttük, hogy egész Kárpátalja egy nagy kirakodóvásár. Az egykori Ugocsa vármegye székhelyén nem találtam egyetlen jelzőtáblát sem, így határtalan önbizalmam miatt csak nagy kerülővel érkeztünk meg Huszt határába. Onnan már látszottak a csodálatos szépségű Má ramarosihavasok. Bustyaháza előtt jobbra fordultunk, átkeltünk az 1903ban épített Vashídon, és megérkeztünk Visk főterére, ahol az ukrán zászló szomszédságában ott lobogott méltóságteljesen a pirosfehérzöld is. Érdekes, Budapesttől néhány száz kilomé terrel keletebbre senkit nem zavar a magyar trikolór. A turulmadaras szobor miatt sem tiltakozik egyetlenegy atyafi sem; se Kovács Miklós, se Gajdos István hívei, márpedig a két rivális szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az Ukrajnai Ma gyar Demokrata Szövetség vezetői – enyhén szólva – nem egy tálból cseresznyéznek. A nemzet jelképei azonban mindenkinek egyformán kedvesek. Szívem nagy örömére elmentünk Técsőre is. A hagyomány szerint a települést a Kárpátokon át bevonuló magyar őseink n ekik "teccő" helyen alapították. Neve a régi magyar Técs személynév kicsinyítő képzős változatából
