Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-05
20 A Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület bojkottálja a rendezvényt a romániai kisebbségi egyházak diszkriminációja, az országban gyakorolt álökumené miatt, így csökkentett létszámú küldöttséggel lesz jelen, a találkozó ideje alatt tiltakozó felvonulásokat szervez. vissza Aktív együttható Magyar Hírlap 2007.09.05. A tervek szerint Szerbia külügyminisztere ma írja alá országa csatlakozását a Partnerség a békéért programhoz. A lényegében formálisnak is tekinthető diplomáciai aktusnak kiemelt jelentőséget ad, hogy Koszovó kérdése továbbra sem rendezett, ezért ma még az is kérdéses, hogy végeredményben összesen hány exjugoszláv államról beszélhetünk majd. Egyelőre hattal számolunk, de számuk még emelkedhet. Hétfőn megkezdődött az új tanév, egymillióháromszázezer tanuló ült be Magyarországon a nyári szünidő után az iskolapadba, de olyan képletet még egyik matematikaórán sem tanítanak, amelyikkel ez a többismeretlene s egyenlet megoldható lenne. Koszovót ma már lényegében csak a szerbek és az oroszok tekintik Szerbia elidegeníthetetlen részének, és egy egész világot szórakoztatnak ezzel. Biztonsági Tanács legyen a talpán, amelyik kezelni tudja ezt a helyzetet. A Nyugat nak tervet kell kidolgoznia arra az esetre, ha Koszovó lakosságának függetlenségre törekvő albán többsége nem jut egyezségre Szerbiával a decemberi határidőig – mondta hétfőn Joachim Rücker, a koszovói ENSZközigazgatás vezetője. Tény, hogy a 2000ben megd öntött milosevici hatalom után kormányra jutó szerbiai politikai vezetésnek hét év alatt sem sikerült helyrehoznia azt, amit az azóta már elhunyt diktátor elrontott. Pedig a 2000es változások után a belgrádi vezetésben megvolt a szándék a konstruktív, bék és rendezésre. A meggyilkolt Zoran Djindjic kormányának tagjaként Nebojsa Covic, a délszerbiai koordinációs központ vezetője kemény munkát fektetett abba, hogy az ország déli, albánok lakta területein, Presevo, Medvedja és Bujanovac községekben (ahol akk or már fegyveres összecsapások kezdődtek, és működött a Koszovói Felszabadítási Hadsereg mintájára létrehozott helyi albán haderő), olyan rendezési tervet dolgozzon ki, amely megnyugváshoz vezethet. Erről a térségről azóta sem hallottunk, tehát a végzett m unka eredményesnek tekinthető. Az újabb kori balkáni háborúk ritka sikertörténeteinek egyike ez. "A megboldogult Ibrahim Rugova két évvel ezelőtt azt mondta nekem, hogy egészen biztos abban, hogy Koszovó 2006ban függetlenné válik, 2009ben pedig az EU te ljes jogú tagja lesz" – mondta tavaly tavasszal Hegyi Gyula, az Európai Parlament magyar képviselője a belgrádi Tanjug hírügynökségnek adott interjújában. Ma már világos, hogy a 2006os jövendölés nem teljesült, de Agim Ceku és kormánya az ehhez viszonyíto tt egyéves késéssel is elégedett lenne. Más kérdés azonban, hogy az uniós tagság a függetlenség kikiáltása után hány évvel nyerhető el. A déli tartomány szempontjából Ibrahim Rugova jóslatát valószínűleg ilyen vonatkozásban is túl optimistának tekinthetjük , Szerbiában azonban azzal számolnak, hogy 2020ra lesz elérhető a teljes jogú tagság. Most tehát az a helyzet, hogy a különböző közigazgatási területek szétválnak, dezintegrálódnak azért, hogy különkülön vehessenek részt azokban a folyamatokban, amelyek újabb, ezúttal más jellegű integrációjukat célozzák, hogy ismét együtt lehessenek majd egy nagy, európai közösségben. A milosevici örökséggel még jó ideig aktív együtthatóként kell számolni Szerbiában mindenféle matematikai képletekben. Vojislav Kostunica kormányfő javaslata, hogy Koszovó decemberre várható esetleges elszakadása esetén az ország fordítson hátat a NATOnak, és csak a tagság előszobájának tekintett Partnerség a békéért programban vegyen részt, egyértelműen ennek az örökségnek a része. Még s zerencse, hogy Vuk Jeremicnek, Szerbia külügyminiszterének a meggyőződése szerint elsősorban a Koszovó miatt kell megőriznie az ország jó kapcsolatait a katonai szövetséggel. Jeremic azzal kalkulál (ismét egy kis matematika), hogy ha diplomáciai sikereket szeretnének elérni a tartomány ügyében, akkor minden befolyásos nemzetközi tényező támogatására szükségük lesz. A NATO pedig ilyen szempontból kiemelt jelentőségű, hiszen a katonai szövetség már 1999ben, az akkori KisJugoszlávia bombázásakor is megmutatt a, hogy nem minden kérdésben tartja elengedhetetlenül szükségesnek a Biztonsági Tanács jóváhagyását. Ha sokat akadékoskodnak vele, majd cselekszik saját belátása szerint. vissza Szabó Palócz Attila újságíró
