Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-30
21 kiterjedő hatáskörű feladatokat a Westminster megtartotta. ÉszakÍrországban a 1998as nagypénteki megegyezés értelmében a többségi protestánsok és a kisebbségi katolikuso k közösen gyakorolják a hatalmat. Mindezen túl az országrészt London és Dublin közösen igazgatja, az ír államnak számos kérdésben – például turisztika, idegenforgalom – tanácskozási és döntési joga van. Az Egyesült Királyság és az Ír Köztársaság között még a három évtizedes polgárháború legvadabb esztendeiben is létezett átjárás: a helyi fiatalok például szabadon dönthettek arról, melyik hadseregben kívánnak szolgálatot teljesíteni. Az északír önrendelkezést kétségkívül meglendítette az ír gazdasági csoda, és az utóbbi években ÉszakÍrország gazdasága is örvendetesen fejlődik. Skandináv idill A finnek és a svédek közös történelme évezredes hagyományokra visszanyúló, igen szoros kapcsolat – írja Kapf Eszter a témáról szóló tanulmányában. Finnországnak az al kotmány értelmében két nemzeti nyelve van, s ezek jogilag egyenlők. Bár a svédek Finnország lakosságának hat százalékát teszik ki, a kétnyelvű helységekben a hivatalos felhívások, közlemények, kiírások, feliratok, utcanévtáblák kétnyelvűek. A parlamenti ü léseken mindkét nyelv használható. A plenáris ülésen svédül elhangzott beszédek rövidített változatát finnül is megismétlik. Fordított esetben azonban csak a finnül gyengén tudó képviselők külön kérésére és csak nekik fordítják le svédre. A hadsereg vezén yleti nyelve a finn, de az alkotmány értelmében a hadkötelest lehetőség szerint olyan csapategységhez kell vezényelni, ahol a közkatonákkal azonos nyelvet beszél. Az egészségügyben is megkívánják, hogy az alkalmazottak a beteggel anyanyelvén beszéljenek. A z egyenlőség elvére hivatkozva az alaptörvény minden állampolgárnak biztosítja a jogot, hogy a bíróságok és a közigazgatási hatóságok előtt szabadon használhassa az anyanyelvét. A finnországi svéd parlamentnek jogi kompetenciája ugyan nincs, de az országgy űlés mellett jelentős érdekképviseleti szerepet tölt be. Svédországban 1975ben ismerte el először a parlament a nyelvi kisebbségek létét és jogukat a saját kultúrához. A finn anyanyelvi oktatás a hatvanas években kezdődött meg, az általános iskolákban mi ntegy harmincezer finn anyanyelvű gyerek kétharmada tanul részben vagy egészben anyanyelvén. Néhány egyetemen van finn nyelvoktatás, de anyanyelvükön csak Stockholmban és Uppsalában tanulhatnak a finnek. Több finn helyi rádióadó, heti néhány órás televízió műsor segíti a nyelvművelést, ami töredéke a finnországi svéd nyelvű műsorok kínálatának. vissza Rajcsányi Gellért, Speidl Bianka, Szentesi Zöldi László Európa egyre türelmetlenebb Koszovó miatt Magyar Hírlap 2007.08.30. Homlokegyenest ellenkező álláspontokkal utazott el a bécsi tárgyalásokra Belgrád és Pristina küldöttsége. A szerb fél derűlátó, az albánok viszont már a függetlenség kihirdetését tervezik. A Koszovó jövőjéről nemzetközi közvetítéssel folytatódó tárgyalás októl a szerbek azt várják, hogy Pristina külső nyomásra elfogadja az ország határain belüli "példátlanul széles körű" autonómiát. Belgrádban úgy látják, hogy az uniós tagállamok nézete változik Koszovó kérdésében, és már nem támogatják egyöntetűen a tarto mány függetlenségét szorgalmazó amerikai álláspontot. Ezzel szemben a pristinai vezetők hallani sem akarnak a belgrádi fennhatóság felújításáról, és csak technikai kérdésekről hajlandók tárgyalni. Az osztrák fővárosba tegnap a legmagasabb rangú állami del egáció utazott el, ezzel nyomatékosítva, hogy "egy szuverén és független állam érdekeit védelmezik", december 10ét pedig (ameddig a tárgyalásokat be kellene fejezni) az utolsó időpontnak tartják a függetlenség kihirdetésére. Pristinában éles reakciót vál tott ki Maxime Verhagen holland külügyminiszternek az a kijelentése is, hogy országának minden megoldás elfogadható, még Koszovó felosztása is, ha erről a két félnek sikerül megállapodnia. A koszovói vezetők ennek még a gondolatát is elvetették. Agim Ceku miniszterelnök kijelentette, hogy sohasem egyeznek bele a felosztásba, mert, mint mondta, "ha új határok rajzolásába kezdenénk, ki tudja hol állnánk meg".
