Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-30
16 "Konszenzusképes papír lesz" - állítja Szombati Béla, a KÜM stratégiai tervező főosztályának vezetője, hangsúlyozva, hogy egy ilyen jellegű dokumentumot, amely természeténél fogva eleve csak a világpolitikai trendek fő irányainak felvázolására és néhány kiemelkedő szempont megragadására alkalmas, a konkrét helyzet gyors változása miatt amúgy is háromnégy évenként fel kell frissítenie az éppen regnáló kormányzat nak. A pártközi kompromisszum valóban nem elérhetetlen, ennek ára persze az, hogy - mint a KÜM által még a nyáron nyilvánosságra hozott, a HVG kérdésére Németh Zsolt által "rendkívül színvonalasnak" minősített Európapolitikai stratégia esetében történt - a dokumentum a belpolitikailag kényes ügyekben messziről kerülje az állásfoglalást. Mivel Magyarországon jószerével csak ilyen van, a várható kritikáknak elébe menve a stratégia atyjai már most a Winston Churchillnek tulajdonított mondással vigasztalják ma gukat, miszerint akinek rossz stratégiája van, még mindig előnyben van azzal szemben, akinek semmilyen sincs. KOCSIS GYÖRGYI Nemzeti színek 2007. augusztus 29. 00:00 | Utolsó módosítás:2007. augusztus 29. 16:59 Magyarország és a határon túli magyar ki sebbségek nagy része az EUn belülre került, ami új típusú nemzetpolitika kialakítását igényli. A bilaterális kapcsolatok mellett immár az uniós politika lehetőségei is rendelkezésre állnak. Ezek kihasználásához aktív magyar külpolitikára van szükség az EUn belül, amely elsősorban a kisebbségi kérdések - köztük a nemzetiségi problémakör - képviseletében következetesen lépne fel, maga mellé sorakoztatva az ebben érdekelt államokat, pártokat, civil szervezeteket. Ilyen magyar aktivitásnak egyelőre alig van nyoma, bár a külpolitikai stratégiához készültek olyan háttéranyagok, amelyek felvetik ennek szükségességét. Ugyanakkor azt is kiemelik, hogy a szomszédsági kapcsolatokban hangsúlyt kell helyezni olyan momentumokra, amelyek a magyar stratégiai célokat elős egítik. Ilyen például a koszovói rendezés, amelynek kisebbségvédelmi megoldásait a magyar kormánynak el kellene fogadtatnia normaként az EUn belül. Ezzel szemben viszont hivatalosan Magyarország elfogadta az ENSZterv keretében, hogy nem tekinti precedens nek e rendelkezéseket. A külpolitikai stratégia újragondolását jelzi a határon túli magyarokkal kapcsolatban Kóka János gazdasági miniszter és Gyurcsány Ferenc kormányfő múlt heti nyilatkozata az autonómia kérdéséről. Mivel ez mindenhol az adott többségi nemzet ellenállásával ta lálkozik, a magyar politikusok igyekeznek óvatosan fogalmazni. Ugyanakkor kevésbé szorgalmaznak olyan megoldásokat - például a regionalizáció , amelyek teljesen bevettek az EUban. Ám valószínűleg nem egy román pártvezetővel való tanácskozáson kellene ny ilvánosságra hozni - mint tette ezt a múlt héten Gyurcsány Ferenc , hogy a magyar kormány felülvizsgálta az elmúlt két évtized egyik következetesen vallott álláspontját a kisebbségi sorban élő magyarok autonómiájáról. Elvi szinten ugyanis eddig minden kor mány támogatta a határon túli magyarok valamilyen autonómiáját, főként azért, mert ők is ezt tűzték ki célul maguk elé. Ezt a konszenzust felrúgni egy éppen Magyarországra látogató román politikus kedvéért, ráadásul a szintén konszenzust igénylő külügyi st ratégiakészítés idején, nem biztos, hogy diplomatikus cselekedet. Az EUban ugyanis ebben az ügyben a pártok feletti politika általában hatékonyabb a pártosnál. A magyarmagyar kapcsolatok kérdését hiába is próbálná meg háttérbe szorítani a kormány, az ol yan adottság, amellyel mindenféleképpen számolni kell. Elég felidézni a szlovákiai magyar Malina Hedvig tavalyi megverését, ami tartósan befolyásolni tudta a két ország kapcsolatait, egy súlyosabb atrocitás pedig beláthatatlan következményeket vonhatna mag a után. Ez fenyeget például a Vajdaságban, ahol a szerb betelepítés egyre nagyobb méreteket ölt, s ezzel növekszik a konfliktus veszélye is. Végső soron azt kell eldöntenie a kormánynak, milyen politikát követ a határon túli magyarok ügyében. Ha csak demográfiai utánpótlásnak tartja őket az anyaország számára, akkor meg kell könnyíteni magyarországi letelepedésüket. Ám ha az a cél, hogy lakóhel yükön magyarként élve fennmaradjon közösségük, akkor ezt érvényesíteni kell a magyar külpolitikai doktrínában, az európai és bilaterális kapcsolatokban egyaránt.
