Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-23
24 Egyébként a mostani már a negyedik olyan blogbejegyzése, amely a Malinaügg yel foglalkozik, és mind a négy kitűnt alaposságával és szakmaiságával. Arra a kérdésünkre, hogy Sátek igazságtalan menesztése miatt válte az igazság megszállottjává, a megkérdezett szlovákiai magyar újságíró – aki nem kívánta felfedni nevét – azt felelte , hogy ez nagyon is lehetséges. A volt rendőrtisztet egyébként nem lehet elérni, mivel nincs Szlovákiában. Silvia Glendová, Robert Fico szóvivője egyébként az MTI jelentése szerint azt mondta: az a valaki, aki a Malina Hedvigügyet igyekszik folyamatosan n apirenden tartani, „e kormány megsemmisítésére törekszik.” Hozzátette, hogy a kormányfő – aki egyébként jogász – jogi képtelenségnek nevezte az ügyészségre benyújtott beadványt. Erik Tomás belügyi szóvivő nem kívánta részletesebben kommentálni a feljelenté st, amely azonban szerinte „jogi képtelenség, és a nyomozati szervekre kifejtett nyomásgyakorló kampány része.” Az országos rendőrfőkapitány ellen a katonai ügyészségre benyújtott feljelentést a rendőrség szóvivője nem kommentálta. vissza Lépéselőny Népszava 2007. augusztus 23. Szerző: Popper Péter Közismert fogalom a sakkozásban a lépéselőny, amivel partit, esetleg meccset lehet nyerni, míg a lépéshátrány a fenyegető vesztés jele. Mi, öreg szocialisták (akik nyögjük a mai, visszájára fordult erkölcsöt, ami szerint a karriervágy súlytalan vétek, míg a meggyőződés halálos bűn), sokat vártunk Gyurcsány miniszterelnök úrtól. Főleg azért, mert a karaktere frissítő szélként lengte be a már lassan büdösödni kezdő honi közélet kon zervatív jobb- és még konzervatívabb baloldalát egyaránt. Sajnos be kell látnunk, hogy ez önsorsrontó ország. Csak példaként: el tudjuk képzelni, hogy a „művelt Nyugaton” egy országos párt plakátok ezreit ragasztja ki, hogy milyen rosszul élnek? Már csak hazaszeretetből sem gyalázzuk a turistáknak a saját hazánkat. A tisztességes ember idegenek előtt még a Rákosidiktatúra alatt is kissé szépíteni igyekezett a valóságot. Éppen ezért tartozom magamnak és talán önöknek is egykét kellemetlen perccel. Lássu k be végre, hogy ez a pünkösdi szocialistaság és szociáldemokrataság nem más, mint valódi tartalom nélküli, ostoba fincegés. Ezt igazolják halmozódó keserű tapasztalataink: A határozott cselekvőképesség hiánya. – A mindig a megalkuvás lehetőségét kereső kormányzás szarvashibái. – Az örökös lépéshátrányuk a szélsőségesen jobboldalra törekvő pártokkal szemben. – S főként az, hogy már nem hisznek saját politikai igazságukban. Mindez elkerülhetetlenné teszi a közelgő bukást. Mint ahogy a francia forradalo m is akkor kezdődött, amikor az arisztokrácia már nem bízott saját történelmi elhivatottságában, és késő kegyelemben reménykedve bratyizni kezdett a néppel. A Tao azt mondja, hogy három dolog kell a kormányzáshoz: elegendő kenyér, elegendő nagyságú hadsere g és elegendő hit a népben. Egyszer megkérdezték Laocét: Jó, de mi van, ha ebből a három dologból valamit el kell hagyni? Melyiket hagyjuk el? A hadsereget, mondta Laoce. És ha még valamit el kell hagyni? Akkor a kenyeret, mondta. Mert ha a népben nincs elég hit, akkor minden kormányzás lehetetlen. Ez az alapprobléma. Vagyis a kérdés az, hogy tude egy baloldali vagy liberális mozgalom hitet adni az embereknek. Sajnos az a helyzet, hogy Orbán inkább tud. Itt dől el a dolog, méghozzá nem racionális, hanem emocionális síkon. Tudunke abban hinni, hogy ha Trianont valamilyen módon meg nem történtté tesszük, Magyarország boldogabb lesz? Ha cigánymentes övezeteket hozunk létre – vagyis a cigányokat talán nem öljük meg, de rezervátumokba zárjuk – az lesz a magy ar mennyország? Tudunke abban hinni, hogy ha a zsidókat elüldözzük Magyarországról, az ország boldogabb lesz? Orbánék, még ha primitív módon is, adnak ilyen kapaszkodókat, amelyekben némi naiv vagy talán gyermekded érzelmi fogékonysággal, ingadozva hinni lehet. S a bizonyosság bizonytalanságát fanatizmussal próbálják megtámasztani. Szándékosan szított indulati örvényállapotokkal. Ez a hangzatosan és szünet nélkül, és mindig egyformán hirdetett jelszóáradat leplezi politikai csökkentlátásukat. Gyurcsányé k mintha szégyellnének erre a szintre süllyedni. Amikor még hitele volt a szocialistáknak, erejük is volt. Én a legnagyobb politikai változásnak ugyanis azt látom, hogy a baloldali és a liberális mozgalmak elkezdtek félni az utcától. Holott nem volt olyan régen, amikor százezreket tudtak az utcára vinni. Ma már nem tudnak, pozitív hittel biztosan nem, legfeljebb erőtlen tiltakozással, például „politikai piknikkel” vagy a fasizmus egyre érezhetőbb, gonosz sugárzása miatt sopánkodó cikkekkel. Egyébként tehete tlenek. Ám még ez is mindegy. Csak egyetlen bűn húzza le majd önöket a poklokra: az, hogy liberálisszocialista koalíciójuk kormányzása alatt kapott jelentős belpolitikai erőre az újfasizmus Magyarországon. Ez az a megbocsáthatatlan bűn, ami rajta lesz a P ilinszky által megsejtett, az utolsó ítéletkor mellükre akasztott táblájukon, amikor Isten elé mennek. vissza
