Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-23
21 Legutóbb kedd este alakult át látványosan – ezúttal magánemberré – , amikor a külföl di román fiatalok nyári egyetemén valaki meggondolatlanul Románia elnökéhez intézett kérdést: mit tesz az állam a határon túli románokért? Válasz helyett Traian Băsescu kikérte magának a „provokációt” mondván, nem politikusként van jelen. A kérdés kényelm etlen volt, nyilvánvaló. Az már kevésbé, hogy az elnök utólag milyen minőségében fejezte ki meggyőződését, miszerint a román nemzeti himnusz akkordjaira alapozó kampányklip, amely a kisinyovi polgármestert hatalomra segítette, ékes bizonyítéka a moldovai r ománok anyaországhoz való kötődésének. Vagy milyen minőségében biztosította a jelenlévő fiatalokat, hogy a román állam felelősséget érez sorsukért? A retorika a romániai magyarok számára máshonnan már ismerős, sokak számára szimpatikus is. Traian Băsescut ól hallani mégis furcsa, nem azért, mert későn jön, hanem mert kettős – vagy többes – diskurzussal állunk szemben. Először is, miközben a határon túli románok jogairól mond tanítómesét a szomszédos államok vezetőinek, itthon megtorpedózza a kisebbségi törv ényt. Azután ugyanaz a Traian Băsescu szorgalmazza az állampolgárság megadását valamennyi külföldön élő románnak (tehete ennél többet egy anyaország elszakított honfiaiért?), de ellenez mindenfajta pozitív diszkriminációt. Ugyancsak érdekes lenne megtudn i, hogyan vélekedne Traian Băsescu, ha mondjuk – mert aligha fordul elő – a csíkszeredai polgármesterjelölt a magyar himnusz akkordjaira kampányol? Vajon milyen minőségébe vonulna vissza? Különösen, ha a kérdező nemcsak mostani kijelentésére utalna, hanem felidézné, hogy pár éve az ő személyes hozzájárulása, „nemzeti szolidaritásra” tett felszólítása kellett ahhoz, hogy a Năstasekormány világraszóló botrányt robbantson ki a magyar státustörvény körül... Traian Băsescut nem zavarják ezek az ellentmondások. Az sem, hogy miközben retorikájában visszatér a kilencvenes évekbe, a politikai osztály modernizációjáról beszél – feltehetően szintén nem politikusként, mint állította. Vajon ebbe az irányba tett lépésnek szánta, hogy a már megszokott, hangos kacajjal vá laszolt a Mircea Geoană esetleges miniszterelnökségét érintő kérdésre? Lehet, hogy Băsescu ezúttal tényleg magánszemélyként kacagott, de államfőként sérti meg az alkotmányt, amikor nem hajlandó kinevezni a többség jelöltjét, bárkiről legyen szó. Holott a jogszabályok, mindenekelőtt az alaptörvény betartása – s az ezzel nyújtott példa – lenne ma Romániában a legradikálisabb modernizációs lépés. vissza Ki lesz a nevető harmadik? Új Magyar Szó 2007. augusztus 23. Szerző: Szűcs László Băsescu mosolya azt sejteti, hogy ez a megoldás sem viszi közelebb a szociáldemokratákat a Victoriapalotához. Kacag és legyint. Kacag az elnök és legyint, majd szó nélkül beül a kocsijába, és elhajt. Ma e szótlan nevetés többet mond, mint egy má sfél órás sajtótájékoztató. Băsescu államfő reakciója nem valami tréfás jelenetet díjazott, kacagása és legyintése komoly újságírói kérdésre volt a válasz: mit szól a szociáldemokrata vezér felkéréséhez, hogy legfőbb közjogi méltóságként járuljon hozzá egy új parlamenti többség kialakításához, ergo új kormányt alakítva. Magyarán, mit gondol Mircea Geoană szociáldemokrata pártelnök ötletéről, hogy őt nevezze ki miniszterelnöknek, miután a bizalmatlansági indítvány sikere eltakarítja az útból a Tăriceanukabi netet. Nevetségessé tevő nevetése jelzi, nem oly egyszerű a hatalom felé vezető út, mint ahogy azt a félellenzéki szerepre ráunó szociáldemokrata vezetés elképzeli. A magabiztos Băsescu bizonyára kevesli a félmegoldást, amit a parlamentben ma még a legtöb b mandátummal rendelkező, ám azzal önmagában nem sokat érő párt felkínált. Nincs mit válaszolnia. Elég, ha kacag és legyint. E derűs pillanatokban érdemes sorra venni a lehetséges forgatókönyveket, az ország kormányzásának perspektíváit egy olyan időszakb an, ami egybeesik az előttünk álló választási kampány heteivel.
