Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-23
16 újrafegyverkező, kardcsörtető Oroszország kilátásba helyezett ellenlépéseivel kell számolnia. Az északatlanti szerződéshez való csatlakozásról Ukrajnában jövőre népszavazást tartanak, és egyáltalán nem kecsegtet a NATOnak kedvező eredménnyel. Az orosz kultúrájú és a náci német megszállás közel két esztendejét leszámítva, mindig is Moszkva fennhatós ága alatt élő KeletUkrajna mellett hatalmas a nyugati integrációval szembeni ellenállás a hatvannyolc százalékban oroszok lakta Krím félszigeten is. Arról nem beszélve, hogy a ma már csupán hétszázalékos rokonszenvindexszel rendelkező Viktor Juscsenko eln ök a maga euroatlanti programjával a küszöbönálló választásokon pártjával együtt vesztésre áll a tüntetően oroszbarát Viktor Janukovics miniszterelnökkel szemben. Török félelmek Noha a NATOtagság még messze van, az északatlanti szövetség – amely közvet lenül a Szovjetunió felbomlása után még véletlenül sem irritálta a jelenlétével a régió lakosságát és politikai csoportjait – 1997 óta minden évben hadgyakorlatot tart Ukrajnában. Legutóbb a Krím félszigeti Feodoszijában súlyos zavargások törtek k i a hadgyakorlat ellen tüntető oroszok és a krími tatárok között, jelezve a térség fejlődési trendjeiben rejlő etnikai konfliktusok veszélyét is. Akármilyen elképesztő, de Ankarában úgy vélik: Washingtonban és Brüsszelben azért kezdték emlegetni az 1990e s években az 1915ös örmény genocídiumot, hogy a befolyásos nyugati diaszpórájú keresztény Örményországot is bevonják az azeri – grúz – ukrán geostratégiai szövetségbe. Ebben a felfogásban a volt Szovjetunió feketetengeri régiójában végrehajtott tervszerű – politikai, gazdasági, katonai – nyugati expanzió hosszú távú célja, hogy az euroatlanti világ elszigetelje az egyre harciasabbá váló Oroszországot délről, a "latorországnak" tekintett Iránt pedig északról. Ez lehetséges, kivált, ha arra gondolunk, milyen s ok, ennél is váratlanabb fejleményt hozott a világpolitikában az elmúlt két évtized. vissza Gereben Ágnes, külpolitikai elemző Ukrajna, a pesszimista posztszovjet állam − 'Ennél már csak jobb lehet' KárpátInfo 20070823 00:50:00 A választási kampány kezdete óta megszokottá váltak a politikai pártok közötti információs összecsapások. Míg a hatalom képviselői az utóbbi egy év pozitív eredményeiről beszélnek, az ellenzékiek arra próbálnak rámutatni, hogy korábban még jobbak voltak a gazdasági és egyéb mutatók. Ez teljesen átlagos jelenség, minden országban láthatunk hasonló dolgokat. Ugyanakkor a pozitív összegzések és a merészebbnél merészebb ígéretek hátterében igen érdekes adatokkal szolgál az Eurázsiai Monitor nevű proje kt, amelynek felmérése szerint az ukrán állampolgárok mindössze 35 százaléka elégedett az életével. A volt szovjet tagköztársaságok között Ukrajnában élnek a legpesszimistább emberek… Még emlékezhetünk a narancssárga forradalom utáni érdekes időszakra, am ikor az újonnan hatalomra került politikusok azt hangoztatták, hogy Ukrajna egy egyedi ország, egyedi lakossággal, az élet pedig azért rossz, mert nemzetellenes erők tartották a kezükben a hatalmat. A rezsimváltás utáni rövid időszakban komoly változást íg értek, mihamarabbi EU, NATO- és WTOcsatlakozást. Persze nem ebben a sorrendben, de teljesen mindegy, még mindig nem valósult meg egyik sem. Volt viszont több politikai krízis, amelyekre állítólag már immunis a lakosság, sőt az ország gazdasága is. Az Eur ázsiai Monitor felmérésének eredményeiből kiderül, hogy Ukrajnában az utóbbi két évben szociálisgazdasági visszaesés következett be, a pesszimizmus és az anyagi problémák tekintetében pedig vezető pozíciót tölt be az ország a volt szovjet tagköztársaságok között. Ukrajna lakosságának 35 százaléka elégedett az életszínvonallal, 61 százalék viszont nem. Kazahsztánban (73%) és Fehéroroszországban (65%) kétszer több optimista él, amennyiben pedig figyelembe vesszük az Európai Unió adatait, teljes egészében eg y végtelenül depressziós Ukrajnát kapunk. Látható, hogy optimizmus terén igencsak rosszul állunk, a lakosság mindössze 17 százaléka számít a jövőben jobb életre (2004 szeptemberében még 27 százalék volt az arányuk, egy hónap múlva 37, később viszont komoly visszaesés következett be), 40 százaléka szerint nem lesz változás, 19 pedig még rosszabbra számít. Újabb optimista hullámidőszak következett be a 2006os parlamenti választás időszakában, utána viszont jöttek a kommunális díjemelések, és a mutatók vissza estek. Ennyire nagymértékű pesszimizmus semelyik egykori szovjet tagállamban sincs. Kirgízia, Örményország és
