Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-18
6 habzását illeti. A szemétégető "elterelése" a határról egy következő menet lesz. A határon túli szennyezések ügyé ben van egy másik fájó pontunk: a szlovákiai Tőketerebesre tervezett széntüzelésű erőmű, amely légszennyezésével komolyan veszélyeztetné Tokajhegyalját és az egész térséget. A határ innenső oldalán is van miért aggódni: egy terv szerint szivattyús vízi er őmű épülne az Aranyosvölgyben, ami tönkretenné a Zempléni hegység déli részét. Ősszel az Aggteleki Nemzeti Parkba látogatok, így ezekben az ügyekben a helyszínen is módom lesz tájékozódni. Ami a zöld elnököket illeti, novemberben a Magyar Tudományos Akadé mia rendez egy jelentős nemzetközi tudományos fórumot, ahol a plenáris részben a meghívott államfők a jövő nemzedékek iránti felelősségről beszélgetnek. A rendezvény súlyát jelzi, hogy a német elnök először afrikai programja miatt lemondta, végül azonban ú gy döntött, hogy megszakítja az útját Budapesten az esemény miatt. Eljön az osztrák és a horvát elnök, és számíthatok a jordán király, a kanadai főkormányzó, a görög, a litván és az equadori, valamint a brazil elnök részvételére is. Valamennyien a zöld ügy elkötelezettjei. – A nagyhatalmak közös tenni akarása a Föld védelme érdekében még mindig várat magára. – Mindenki a saját bőrén érzi a klímaváltozást, ez lökést adhat az ügynek. Az Európai Unióban most érkeztünk el az áttöréshez, mert az unió a jövend ő gazdasági fejlődést eleve az ökológia keretében tervezi. Ez nyilván fogyasztáskorlátozással jár, ugyanakkor az ökológiai ipar kárpótol mindazért a közvetlen veszteségért, amely a hagyományos termelésben keletkezik. A fenntartható fejlődés és általában a környezetvédelem azonban mindenekelőtt szemléletbeli változást követel. Ezért örülök a szelektív hulladékgyűjtés sikerének Magyarországon. Ez igen jó jel. A környezettudatosság ki fog hatni sok minden másra, erősíteni fogja a normakövető magatartást, ez pe dig a demokrácia kultúráját. – A romló életviszonyok sokakból pesszimizmust váltanak ki. Hogyan ítéli meg a tömeges leszakadásból fakadó társadalmi feszültségeket? – Nyilvánvaló, hogy a megszorítások súlyosan terhelnek széles rétegeket. Tömeges a szegén ység, a legfájóbbat, a gyerekek nélkülözését beleértve. Sok térség sodródott hátrányos helyzetbe. A cigányság helyzete egyre fenyegetőbb súlyú probléma. Az elnök jogkörénél fogva nem tud gazdaságpolitikát csinálni, nem tud az embereknek pénzt ígérni. Én az t tudom képviselni, hogy perspektívát kell nyújtani mindenkinek. Ehhez megalapozott és hihető hosszú távú tervekre van szükség. Szorgalmazom a határozott jövőképet és a törekvést az emberek egyetértésére. Amit látok, azok többnyire eseti intézkedések, amel yek nem mutatnak rá a nagy összefüggésekre, a helyzet javulására. Másrészt a jó jeleket is észre kell venni. Országjárásaimon nemcsak panaszokat hallok, hanem mindenütt igyekezetet és törekvéseket tapasztalok. A legkülönfélébb civil szervezetekkel találkoz om, a zöldektől a nagycsaládosokig, a faluszépítőktől a színjátszókig. Ez azt jelenti, hogy van egy egészséges szövete a magyar társadalomnak, és annak önszerveződő sejtjei komoly erőt képviselnek. Minden eszközzel támogatni kell őket. – Mostanában egyre többször új társadalmi szerződést, ha úgy tetszik, új kiegyezést sürgetnek. Megítélése szerint ennek jött el az ideje, vagy valami másra lenne szükség? – Semmiféle új társadalmi szerződést nem lehet tisztázatlan helyzetre építeni. Széles körben elfogadha tó diagnózisnak kellene készülnie, de még ez is csak akkor lehetséges, ha a politika felhagy azzal a módszerrel, amelybe egyre inkább belehajszolta magát. Ma már szinte semmilyen jelenséget nem tárgyilagosan, saját értékén ítélnek meg, hanem aszerint, mit lehet vele ártani az ellenfélnek. A vetélytársat kölcsönösen abszolút rossznak tüntetik fel. A félelemkeltés a saját tábor összetartása érdekében hatékony lehet, de mérhetetlenül rombolja a demokrácia közös alapjait. Azzal is, hogy minden eszközt, bármilye n árat igazol az ellenség legyőzése, másrészt azzal, hogy a társadalmat az általános bizalmatlansággal bomlasztja. Csak akkor lehet tovább lépni, ha hagyják kicsírázni a bizalmat. Vannak olyan ügyek, amelyekben az ország érdeke megegyezést követel a pártok között. Tudjuk, hogy az óriási államadósság és költségvetési hiány csökkentése elkerülhetetlen feladat. Most lehetne és kellene a költségvetést alkotmányos korlátok közé szorítani. Erre és a szabályok betartását kikényszerítő szerv felállítására most mind kormány, mind pedig ell enzéki oldalról van hajlandóság. A születőben lévő, törékeny konszenzust szeretném támogatni és megerősíteni azzal, hogy még ebben a hónapban tárgyalásra hívom a parlamenti pártokat a Sándorpalotába. A köztársasági elnök nem békebíró vagy közvetítő a párt ok szakpolitikai vitáiban; sosem avatkoznék be például a társadalombiztosítási modellek kérdésébe. De a szabályozott költségvetés az ország jövője szempontjából alapvető kitörési pont a túlköltekezés és megszorítás ciklusaiból. Az elnököt az alkotmány felh atalmazza, hogy politikai vétóval szóljon bele a parlamenti folyamatokba. Éppilyen kivételesen pozitív módon is beavatkozhat a nemzeti érdekű, ciklusokon túlnyúló, lehetséges és készülő megegyezés érdekében.
