Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-17
45 A Felvidék, Kárpátalja, Erdély, a Vajdaság és még az idén első alkalommal Ausztria magyar származású egyetemi hallgatói és fiatal ok tatói gyűrték maguk alá az egymástól elválasztó távolságot, hogy „„Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!” A majd négyszázötven éve papírra latinul vetett Janus Pannonius kívánság máig ható érvényű. Több vonatkozásban az. Aki nem csak szívére, de vállára is képes venni a magyar kisebbség gondjait, annak nem kell magyarázat. Aki meg terhüket, gondjukat „vállára venni nem bolond”, annak meg minek! Az idei, a hatodik találkozó fő témaköre az „Oktatás 2007” címet viselte. A felnövő - és bátran írjuk – felt örekvő magyar származású értelmiségiek olyan kérdésekre kerestek választ, mint a tudományos életpálya modell a 21. században; milyen oktatásra van ma szüksége Európának; milyen az oktatásmobilitás népesség megtartó ereje; stb. Az idei találkozó megnyitó jára Sólyom László köztársasági elnök üzenetét hozta a hírnök. E köszöntő utolsó, a Janusi refrénnel összerímelő mondata így szól: („A nyári egyetemeknek …..) legnagyobb hasznuk abban áll, hogy közös élményekben összekapcsolják a másmás országból érkező hallgatókat, s erősítik azokat a láthatatlan, de eltéphetetlen szálakat, amelyek összetartják nemzetünket.” Bizony hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk! Az előzetes sajtóközlemény szövege tovább erősítette bennünk ennek a vágyát azzal a kijelentéssel, m ely szerint „Sokatmondó és szimbolikus az a tény, hogy a 6. Kárpátmedencei Nyári Egyetemet Mannherz Károly és Pásztor Gabriella, a magyar és román oktatási tárca államtitkárai nyitják meg”. Azt mégse tekintsük szimbolikusnak, hogy a román oktatási tárca magyar nemzetiségű államtitkára az utolsó pillanatban lemondta részvételét az eseményen, pedig a helybéliek jellemzése szerint ”nagyszájú, öntudatos nő, aki mindig kivágja a rezet”. A mi Mannherz Károlyunk viszont vagy útközben akadt el, vagy munkatársai nem vették számításba az országok közti óraeltolódást, mert az államtitkár jó (?) másfél órás késéssel landolt a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében. Addig is a vendéglátó Tőkés László püspöknek kellett tartanai a frontot, aki az ökumenikus istentis zteletet követően a megnyitó ünnepségen megjelenteket egyben tartani igyekezett. Végül is törekvését siker koronázta, a hallgatóság sem széledt (nagyon)szét, s befutott, ha pihegve is Mannherz Károly. A magyar államtitkár méltán figyelmet érdemlő előadá sa a Tehetséggondozás és életpálya modell a 21. század elején címet viselte. Megjegyzendő, hogy alapos áttekintést nyújtó beszámolóját az a tény is elősegíthette, hogy ő volt az Antall kormány egyetlen olyan államtitkára, aki a korábbi Németh kormányidején is ezt a tisztséget viselte az oktatásügyben. Magyarán kormányzati szinten legalább két évtizede foglakozik ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel. Captatio benevolentiaeként még azt is megtudtuk tőle, hogy jómaga is magyarnémet kisebbségi származású, lév én Arad szülöttje. Mannherz Károly alapos előadásának fő mondanivalója a felsőoktatás átalakításának, korszerűsítésének a „miért”jét érintette. Adatokkal dokumentálta az un.”elhalasztott munkanélküliség” jelenségét, amely a mai 1823 éves korosztályt ér inti majd képzésük befejeztével. Kitért a 2006őszétől életbe léptetett új felvételi rendszer magyarázatára. Méltatta a 2000i Lisszaboni EUs ajánlást, amely a természettudományos és az informatikai képzés támogatását célozza. Mannherz Károly foglalkozo tt az „egy tanár, egy intézmény” elnevezéssel népszerűvé (?!) vált kormánydöntéssel, amellyel korlátot kívánnak állítani az felsőoktatásban eluralkodott gyakorlatnak, mely szerint egyegy oktató egyszerre kéthárom, olykor négy felsőoktatási intézményben i s oktathatott.
