Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-17
30 európai perspektívában – mondta Wolfgang Ischinger német diplomata, a közvetítést folytató összekötő csoport hármasfogatának uniós tagja, hozzátéve: „Ha nem is nagy a kompromisszum esélye, de létezik”. Cáfolta, hogy javasolta volna Koszovó felosztását, mint ahogy a legutóbbi tárgyalásokon elhangzott kijelentéseit többen értelmezték. „Egyáltalán nem javasoltam semmit” – jelentette ki, és megismételte egy korábbi nyilatkozatában mondottakat: a trojka nem látja feladatának javaslatokat tenni. vissza Ultimátumot adott Tőkés Új Magyar Szó 2007. augusztus 17. Szerző: Both Abigél Ultimátumot adott tegnap Tőkés László református püspök a szeptemberi, Nagyszebenben megrendezésre kerülő III. Európai Ökumenikus Nagygyűlés szervezőinek. Bejelentette: ha a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium nem kapja vissza sportpályáját, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület – tiltakozása jeléül – nem vesz részt a nagyszabású rendezvényen. „18 évvel a rendszerváltás után semmiképpen sem volna méltó a Ceauşescu korában dívó kirakatökuménia gyakorlatát tovább folytatni. Éppen ezért kifejezte azon szándékát, hogy amennyiben spo rtpályánk ügye a szeptemberben sorra kerülő nagyszebeni nagygyűlés idejéig nem oldódik meg, tüntetőleg távol maradunk a reprezentatív eseménytől, vagy protestálni fogunk Nagyszebenben a romániai kisebbségi egyházak hátrányos megkülönböztetése ellen” – mond ta a püspök. Hogy melyik tiltakozási formát választják, azt augusztus 30án, Nagyváradon az egyházkerületi igazgatótanács és Esperesi Kollégium együttes ülésén döntik majd el. vissza Egy évszázad magány Új Magyar Szó 2007 . augusztus 17. Szerző: Székedi Ferenc Jó dolog, hogy Băsescu elnök is felfedezte a Székelyföldnek azt az alulfejlettséget, amely már hosszúhoszszú ideje nyílt titok. Kevésbé jó dolog, hogy ennek okát a magyar befektetőkben, illetve a vélt etnikai konfli ktusok által megriasztott más befektetők hiányában és a száz négyzetkilométerre eső utak számában látja. „A székelység megmaradt a földművelés és állattenyésztés mellett, s ezekből tengeti nyomorúságos életét. A föld nem nőtt, a gazdálkodás jövedelmezőbb nem lett, a kiadások s az adók ijesztő mértékben megszaporodtak, anélkül, hogy a jövedelem is nőtt volna. Akinek kevés jut az arányosítás alá eső közös erdőkból és legelőkből és a pénzre égetően szüksége van, eladja jogosultságát, s ezzel elvágja utolsó kö telékeit is, amelyek őt a községhez fűzik. Vevő mindig akad, ott vannak azok a lelketlen kufárok, akik összevásárolják a jogokat, azok a nagy fakereskedő cégek, akik folyton leselkednek a birtokossági erdőkre s kitalálták a vásárlásnak ezt a módját, s majd a törvényszékkel maguk részére bekebeleztetik. Igy van kijátszva a birtokosság, erdőtörvény, üzemterv, minden, így semmisül meg az a tőke, melynek kamataiból századokon át élt az a nép, amelynek rendeltetése volna a jövőben is fenntartani.” „A vagyonilag tönkrement székely vagyonával együtt a veleszületett büszkeségét, hogy úgy mondjam, arisztokratikus gondolkodását nem veszíti el. Szégyelne itthon napszámoskodni és bérese lenni annak, akivel ő egyenlő rangban és módban volt, talán komaságban is állott, v agy akinek atyja talán az atyjánál mint cseléd szolgált. Itthon tehát nem dolgozhatik, megyen külföldre, vagy Romániába, vagy az ő szólásmódja szerint a Belföldre, ahol nem ismerik és nem szégyenkedik, bármilyen, sokszor lealacsonyító munkát is elvállal.” Két részlet két újságíró elődöm 1901ban írt vezércikkeiből, amelyek megelőzték az 1902. augusztus végén megtartott tusnádfürdői Székely Kongresszust. Nyilvánvalóan az osztrák – magyar monarchiában. Az erdélyi társadalmi egyesületek kezdeményezésére létrejö tt tanácskozáson többek között az őstermelésről, a természeti adottságok értékesítéséről, a közlekedés elmaradottságának fejlesztéséről, a a kivándorlásról és a fürdőügyről tettek javaslatokat.
