Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-16
18 populista ígéretét sem tudta betartani. Nem szüntett e meg az agyonbírált reformokat, nem kezdett el osztogatni a költségvetés hiányának növelésével, azaz a jövő nemzedék kárára, hanem gyakorlatilag folytatja azt a politikát, amelyet mi kezdtünk el, s csak annyit „osztogat”, amennyit az általunk jó pályára á llított, gyorsan növekvő gazdaság lehetővé tesz – amit mi is megtettünk volna. Nincs ugyanis politikai akarat a kormánykoalíciós pártok képviselői közt sem arra, hogy a korábbi években velük együtt kialakított, konszenzusos reformokat megsemmisíthesse a Sm er puszta populizmusból vagy – ha úgy tetszik – PRpolitizálása alapján, sem arra, hogy kizárólag a népszerűségi mutatók növelése érdekében eladósítsák gyermekeinket és unokáinkat. (Az más kérdés, hogy a választók mikor kérik számon az „égi mannát” az ígér gető politikusoktól, s az is, hogy miként alakulnak azok a változások, amelyeket megfontolatlanul és kapkodva visz véghez a kormány, többségében saját hibájának korrigálása miatt.) A másik ok, amiért a bevezetőben leírt tényeket, jelenséget felidéztem, hog y érthetőbbé tegyem, miért kellett módosítanunk képviselőink magatartásán és munkastílusán a nyolcéves kormányzati felelősségvállalás után „ránk szakadt” ellenzéki szerepkörben. A kormánykoalíció – kis túlzással – „aranyidai gőzhengerként" viszonyul a hata lomgyakorláshoz, az elmúlt 14 hónap alatt egyetlen ellenzéki kezdeményezést sem támogatott. A „gőzhenger” leglátványosabb példája volt, amikor az Iveta Radičová által beterjesztett, általunk is támogatott módosító javaslat annyira egyértelműen a közjót szo lgálta, hogy az egyik kormánykoalíciós képviselő asszony megkérte a beterjesztőt, vonja vissza beadványát, mert nagyon fontos meghonosítani a gyakorlatban, ám ha ő terjeszti elő, a koalíciós képviselők „kénytelenek lesznek” ellene szavazni. Vagyis: engedje át az SDKÚ képviselője a kormánykoalíciós képviselő asszonynak a „kezdeményező” szerepkörét, hogy sikeres lehessen a javaslat. Ez a magatartás az oka annak, hogy most nemcsak a parlament plenáris ülése előtt találkozik frakciónk, hanem a bizottsági ülése k előtt is, s már ezekre együtt készülünk, gyakorlatilag képviselőink a frakció javaslataival mennek a bizottságok ülésére. A plenáris ülés előtt is találkozunk aztán, hogy pontos áttekintésünk legyen, milyen sorsa lett javaslatainknak, s mire számíthatunk a vitában. Erre is új módon készülünk, mert minden alkalommal elhangzik a frakció egységes véleménye, de képviselőink egyénenként is szót kérhetnek egyegy részkérdés még jobb kifejtése avagy konkrét javaslattétel miatt. S mindemellett rendszeresen készül ünk az interpellációkra és a „kérdések órája” napirendi pontra, hogy ha már javaslatainkat nem is veszik figyelembe a törvényalkotás során, legalább a választóinkat érintő kérdésekre konkrét választ csikarhassunk ki a miniszterekből. Ehhez, persze, arra i s szükség volt, hogy állandó kapcsolatokat építsünk ki a régiókkal, és konkrét szakmai kérdésekre összpontosítsanak képviselőink. Ezért a frakció mind a húsz tagja – az egyéb kiszállások mellett – „felelőse” egyegy régiónknak, és – természetesen – mindann yian bekapcsolódnak az MKP alakuló szakmai bizottságainak a munkájába is, így régiónként tudjuk pontosan, hol milyen a gazdasági helyzet, milyen szociális problémákkal küszködnek választóink, de azt is, hol van szükség segítségre az oktatásügy vagy a kultú ra terén, hiszen magyarságunk megtartása szempontjából ezek pontosan olyan fontos kérdések, mint a biztos családi háttér kialakítása. Fontos szempont maradt viszont munkánkban az, hogy folytassuk szlovák partnereinkkel az együttműködést. Igaz, nem „koalíc iós tanácsként”, hanem ellenzéki egyeztető kerekasztal formájában. Nemcsak azért van erre szükség, hogy a „gőzhengerhatalommal” szemben egyértelmű alternatívát tudjunk felmutatni, s ha lehet, megakadályozni káros működését, hanem azért is, mert sajátos cé ljaink elérése – a kisebbségi jogok kiteljesedése, a nyelvhasználati szabadság biztosítása, a nemzetiségi kultúrák támogatása – továbbra is nyitott feladat, vagyis a nyolc év közös kormányzás sem volt elég azok rendezésére. Szükséges tehát olyan bizalmi vi szony építése, amely eredményeként ellenzéki partnereink ezeknek a gondoknak a kezelésére is nyitottak lesznek egy esetleges újabb közös kormányzás idején. vissza Bárdos Gyula, az MKP parlamenti frakciójának vezetője Duray Miklós: A 'kis Máért' múltja és jövője Felvidék.ma 20070816 04:38 Adminisztrátor: felvidek Kárpát- medencei magyarság Forrás: mkp- Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy igazi MÁÉRT, azaz Magyar Állandó Értekezlet, amely 1999 februárjában alakult az új magyar nemzetpolitika virágkorában, de mint a tiszavirág, 2002ben kimúlásra ítéltetett.
