Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-16
16 Megosztás és megoldás Magyar Hírlap 2007.08.16. A szerbek és a koszovói albánok – az USA, az EU és Oroszország "trojkája" szerint – készek elkezdeni a tartomány jövőbeni státusáról szóló tárgyalások következő fordulóját. A koszovói rendezési folyamat az után szállt vissza a kontaktcsoport (az USA, Oroszország, az Egyesült Királyság, Németország, Franciaország és Olaszország) tagjaira, hogy az ENSZ BT elé nem sikerült olyan határozattervez etet benyújtani, amelyet a szerb érdekek képviseletét vállaló Moszkva támogatott volna. A kontaktcsoport avval bízta meg a Frank Wisnert (USA), Wolfgang Ischingert (EU) és Alekszandr BocanHarcsenkót (Oroszország), hogy százhúsz napig (december 10ig) irán yítsa a szerb – albán párbeszédet, ha pedig a közvetlen tárgyalás nem lehetséges, akkor közvetítsenek közöttük. A "trojka" megjárta Belgrádot és Pristinát, találkozott a szerb, illetve a koszovói kormány, a tartományi szerb közösség és a nemzetközi közösség képviselőivel. Ischinger a tárgyalások után azt mondta, hogy nincsen konkrét javaslatuk vagy elképzelésük, hanem készek támogatni azt a megoldást, amelyben a szerbek és az albánok megegyeznek. Akár a tartomány megosztását is. A nyilatkozatnak hatalmas vi sszhangja lett, mivel korábban éppen a kontaktcsoport döntött úgy, hogy Koszovót nem lehet megosztani (továbbá kimondta: nincs visszatérés az 1999es NATObeavatkozás előtti állapotokra, és Koszovó nem egyesülhet más állammal). A megosztást már régebben is úgy emlegették, mint az egyik lehetséges, kompromisszumot jelentő megoldást; az albánok elnyerhetnék a függetlenséget, a szerbek pedig valamennyit megtarthatnak a tartományból. A megosztás elkötelezett szószólója egyébként éppen Dobrica Cosic író (és volt államfő), akit nem minden ok nélkül tartanak az újkori szerb nacionalizmus atyjának. Elsőre a szerbek és az albánok visszautasították az ötletet. Az érvrendszer is hasonló volt: Koszovó/Szerbia területi egységéről nem akarnak alkudni. A diplomaták változ atlanul nem tartják lehetetlennek, hogy a folyamat vége Koszovó megosztása lesz; csupán az a kérdés, miként jön létre. Miként szentesítenék a jelenlegi állapotot. Koszovó ugyanis már fel van osztva: a határvonalat a Mitrovica várost kettészelő Ibar folyó j elzi. Az Ibartól délre eső területek albán ellenőrzés alatt vannak, északon pedig a szerbek igyekeznek úgy élni, mintha Szerbiában lennének, és a "párhuzamos intézmények" tartják a kapcsolatot Belgráddal. Az ENSZigazgatás, az UNMIK nem tudta – és nem is n agyon akarta – felszámolni ezt az állapotot: Mitrovica egy városnak számít ugyan, de két vezetése van. Szinte biztosra vehetjük, hogy ha a pristinai vezetés egyoldalúan kikiáltaná Koszovó elszakadását (amivel időnként fenyegetőzik), az Ibartól északra lévő települések szerb lakói deklarálnák, hogy ők Szerbiában maradnak. Ennek a – lehetséges és valószínű – forgatókönyvnek egy problémája van: a szerbek nem igazán nyernének vele. Ha a Koszovó északi részén élő szerbek, úgymond, elszakadnak a függetlenedő tar tománytól, akkor valójában elismerik az elvesztését. Márpedig éppen ez az, amit Belgrád szeretne elkerülni. A szerb politikának kényelmesebb, ha az ellenőrzése alól kicsúszott terület egészét nem kapja vissza, mint ha egy részének megszerzése után elismern é a tartomány függetlenségét. Elvégre a jelenlegi belgrádi kormánykoalíció arra építette fel politikai legitimitását, hogy nem fogadja el Koszovó elszakadását. Momcilo Trajkovic, a Szerb Ellenállási Mozgalom vezetője szerint még a tartomány "ellenőrzött f üggetlensége" is jobb, mint a felosztás. Avval ugyanis Koszovó végleg elveszne. A revizionista logikán túl gyakorlati problémával is szembesülne Belgrád: a szerb enklávék és az ortodox kolostorok is délen vannak, és semmit sem jelentene nekik, ha az "észak iak" Szerbiában maradnak. Nem tudni, hogy a megosztásra való célozgatás többe próbalufinál: vajon a "trojka" evvel akarja kimozdítani eddigi pozíciójukból a feleket, vagy valóban új megközelítésre készül a kontaktcsoport. Most úgy tűnik, december 10ig n em érdemes áttörésre számítani (és még az sem biztos, hogy akkor döntés születne). Belgrád autonómiát ajánl az albánoknak, Pristina legfeljebb technikai ügyekről tárgyalna Szerbiával. Közben az albánok Washingtonra, a szerbek Moszkvára figyelnek. És azt v árják, hogy nagyhatalmi mentoraik megoldják a problémáikat. Aminek következményeit főként az EU lesz kénytelen elviselni. vissza Makai József, főmunkatárs
